Az álláskeresés néha meg tud rekedni. Nem hívnak interjúba vagy nincs reakció. Egyszerűen semmi sem történik, lehet, be sem indul. Összeszedtem azokat az okokat, amelyek az én tapasztalataim szerint előfordulhatnak.

Persze mindenekelőtt fontos megemlíteni, hogy ha elküldök pár jelentkezést, abból a legritkább esetben lesz egy héten belül állás. Tehát kell hagyni neki némi átfutási időt, ami lehet, hogy akár 1-2 hónapot is igénybe vesz. Hiszen beérkeznek a jelentkezések, napokba telhet, amíg egyáltalán elkezdenek foglalkozni velük. Amikor nekilátnak a feldolgozásuknak, időbe telik, amíg a Te jelentkezésed is a HR-es elé kerül. Felhívnak. Általában az interjút azért nem aznapra vagy másnapra tűzik ki. Lezajlanak az interjúk. Számos helyen van még egy kör, főleg ha fejvadász cég vagy munkaközvetítő iroda keres munkavállalót. Ebben az esetben lesz egy második kör mindenképpen, ahol már magának a cégnek az alkalmazottjaival kell elbeszélgetnünk. Az is előfordulhat, hogy egy régi ember helyett keresnek újat, akit el fognak bocsátani, de még ott van...

Szóval, nem feltétlenül gyors a helyzet az optimális esetben sem. Ha viszont nagyon elhúzódik a dolog, akkor érdemes elgondolkodni.

1. Ha alig, vagy egyáltalán nem találsz a végzettségednek megfelelő álláshirdetést. Ez a legelső buktató. Mik lehetnek az okok?

- Rossz helyen keresgélsz.
Simán előfordulhat. Írd be a Google-be, hogy ... állások (Pl. könyvtáros állások, tanári állások, eladói állások - attól függően, mit keresel). Vagy kérdezz utána ilyen foglalkozású embereknek, hogy hol találtak állást. Vagy keresd meg a volt iskolád, kérd a tanácsukat. Esetleg kérd a munkaügyi központosok tanácsát.

- Olyan szakmával rendelkezel, amely elavult vagy nagyon ritka.
Megoldás lehet a munkaügyi központ: kérj átképzést! Végezz el egy tanfolyamot. Vagy nézz utána, milyen más területhez értesz még, ami belefér a végzettségedbe és a gyakorlatodba. Természetesen ezek után is kereshetsz tovább (és érdemes is) a szakmádnak, érdeklődési körödnek megfelelő területeken, de addig se maradj állás és megélhetés nélkül.

2. Számos állásra küldöd el a jelentkezésed, de nem hívnak interjúba.

- Valóban megfelelsz az elvárásoknak, amelyek a hirdetésben szerepelnek? Sokan úgy is elküldik a jelentkezésüket, hogy nem felelnek meg minden részletben. Persze van olyan, hogy előny és van olyan, hogy feltétel. Itt az utóbbira gondolok, természetesen.

- Van egy olyan momentum, ami megnehezíti azt, hogy bekerülj.
Vidéken élsz, de pesti állásra pályázol; kisgyermeked van; az idősebb korosztályba tartozol; nincs semmilyen szakképzettséged... Próbálj kitalálni erre valamilyen megoldást vagy magyarázatot, amivel ezt akár előnnyé formálhatod. Ez nehéz lehet persze. Pl. ha kisgyermekes vagy és eladói állást szeretnél, keresgélj babaholmi, gyermekholmi üzleteknél. Ha idősebb vagy, említsd meg a lojalitásod a (volt) munkaadó felé. Ha vidéki vagy, akkor írd meg, hogy amint lesz biztos állás, szervezed a felköltözést. És a többi. De legyen rá magyarázatod, amit tudass is a személyzetissel még az önéletrajzodban. De a motivációs levélben alaposan ki is fejtheted.

- Ha valóban megfelelsz az elvárásoknak és nincsenek kínos részletek, akkor baj van az önéletrajzoddal. Lehet, túl sok mindent írsz bele, de lehet, túl keveset. Vagy rossz a formátum. Írtam erről is korábban. Olvass erről hivatalos, HR-es oldalakon. Kérd munkaügyis emberek segítségét, hogy nézzék át, minden rendben van-e vele. Írd át, változtass a módszereken, és próbáld meg újból.

- Valóban elég helyre elküldöd? Nézd vissza a postafiókodban, hogy hány helyre adtad le naponta a jelentkezést. Szerintem meg fogsz lepődni... Sok órás, fárasztó hirdetésböngészés eredménye sajnos lehet csupán 1-2 pályázat.

3. Behívnak interjúkba, de nem vesznek fel.

- Valamit nem jól csinálhatsz az interjúkban. Öltözködés, kommunikáció, stílus stb. Lehet, nem megfelelően viselkedsz, túl ideges vagy, esetleg lódítasz vagy késel, nem hallgatod meg az interjúztatót, közbevágsz a szavaiba stb. Érdemes végiggondolni.
Esetleg udvariasan meg is tudakolhatod az interjúztatót, hogy van-e valamilyen probléma, van-e olyan pont, amin javítanod kell. Kérd ki a véleményét. Én kaptam egyszer így egy nagyon jó tanácsot, amit meg is fogadtam azután. Persze, nem mindig fogják elmondani, de érdemes megpróbálni.

Ha valakinek van véleménye a témában, írja meg. Sikeres álláskeresést kívánok minden Olvasómnak! :)

Többször és hosszabb ideig voltam munkanélküli, és rá kellett jönnöm valamire, amire nem szívesen jöttem rá. Sok esetben olyan méretű HR-gépezet van a jelölt és a munkaadó cég között, hogy elveszik a lényeg: az ember. Ha az álláskereső nem ért hozzá (és miért értene, hiszen nem emberi erőforrásokból diplomázott), akkor esélye sincs, mert elvérzik útközben, attól függetlenül (sajnos!), hogy mennyire jó szakember.

Ez elég szörnyű, de tudomásul kell venni, hogy állást találni egy új szakma, egy szakértelem, amelynek hiányában lehet, hogy hosszú időre elkerülhet valakit a munka. Lehet ezért zsörtölődni és kritizálni a munkáltatókat, cégeket, cégek HR-eseit, a kormányt és az egész jelenlegi rendszert, de felesleges. Inkább bele kell tanulni, talán annyira nem nagy dolog.

Sokan próbálják meg az előző politikai rendszerbeli módszereket követni az álláskeresésben, de ezek már nem "jönnek be". Létezett itt egy olyan kor Magyarországon, ahol alapvetően nem kellett állást keresni, mindenkinek lehetett munkája, ha kicsit is akarta és ha nem volt a szó rendőrségi értelmében bűnöző. Elég volt szólni egy-két ismerősnek és kész. Emlékszem, a szüleim sosem írtak önéletrajzot, még az idősebb bátyáim sem. A helyzet mára megváltozott, kár azon hőbörögni, hogy bezzeg akkor milyen jó volt.

Mivel elég nagy számú munkanélküli létezik kis országunkban, a cégek ahhoz folyamodtak, hogy rendszereket dolgozzanak ki arra, hogy megtalálják számukra a legjobbat. Ez a rendszer hol tökéletes, hol bevált, hol kifejezetten borzasztó és totálisan használhatatlan. Láttam ilyet: jelentkeztem egy multicéghez eladói munkakörbe. Minden adott volt: szakismeretek, tapasztalat, önállóság, udvariasság... még a cég termékeit is szerettem. De nem vettek fel, mert nem mutattam kifejezett lelkesedést, amikor az "állásinterjú" alatt csúszni-mászni kellett a földön szépruhában és papírdobozokat hajtogatni. :) Komolyan. Szó szerint. :( Csak hogy tudjátok: a H&M-ről van szó.

Mit takar pontosan ez a terület és mit kell tudni róla?

- Önéletrajzírás. Tudni kell korrektül, pontosan megírni egy önéletrajzot és ellátni egy normális fotóval. A normális alatt nem azt értem, hogy az embernek jól kell rajta kinéznie, szépnek kell lennie, hiszen ez az adottságoktól függ. Nem, hanem egyszerűen csak egy igényesebb fotó legyen, ne pedig egy nyaralós/karácsonyozós kép vagy egy olyan sötét, amin nem lehet kivenni, hogy ki is van rajta.
Az önéletrajznak vázlatosnak kell lennie, nem pedig egy egybefüggő szövegnek, mint az írók, költők életrajzának. Meglepő lehet, de még mindig vannak, akik ilyen önéletrajzokat adnak be. Számtalan oldalról le lehet tölteni úgynevezett Europass mintát (ez egy szabványos cv), vagy utána lehet nézni, miknek kell szerepelnie rajta. Szerintem nem érdemes egy ilyen mintát teljes egészében átvenni, érdemes egy kicsit egyedivé tenni, de legalábbis kitörölni belőle azokat a részeket, amelyek ránk nem vonatkoznak. Ne hagyjunk üres rubrikákat. Fontos részlet még, hogy áttekinthető legyen.

A workánia oldalán például van egy jó anyag a témában. De én is írtam már arról korábban, hogy hol csúszhat el egy önéletrajz.

- Motivációs levél. Sajnos, az is része az álláskeresésnek, hogy tudsz írni egy korrekt motivációs levelet az önéletrajzod mellé. Ennek a kinézetének is ugyanolyan pontos formája van, mint egy önéletrajznak. Egy motivációs levél nem csupán egy E-mail arról, hogy mennyire jó vagy és hogy Téged kell választani. Nézz utána. Találtam egy használható cikket róla a Monster állásportálon, de meglepetésemre az Origón is.

- Internetes álláskeresés. Sajnos akármennyire nem szimpatikus ez a fórum, haladni kell a korral és meg kell ismerkedni az internettel. Legalább annyira, hogy az ember el tudjon készíteni egy E-mai fiókot és tudja használni azt. Az állások legnagyobb része neten van, így ez kikerülhetetlen, de legalábbis nagyon sok lehetőségtől esik el valaki, ha nem keres állást itt.
Meg kell ismerni azokat az oldalakat, ahol álláshirdetések vannak. Nem elég csak az egyiket használni. Lehet, hogy a Google-t is segítségül kell hívnunk, vagy cégek saját weboldalain böngészni.

- Interjúzás. Sajnos, arra is rá vagyunk kényszerülve, hogy a legjobb oldalunkat mutassuk egy-egy ilyen beszélgetés során. Még akkor is, ha ennek kevés vagy semmilyen köze sincs az elvégzendő tevékenységhez. Tisztában kell lennünk, hogy milyen jellegű kérdéseket tehetnek fel nekünk (Lásd: Tipikus állásinterjú kérdések); hogy nem késhetünk, mert az egy rossz pont lesz; hogy jó modorral kell viseltetnünk az interjúztató felé akkor is, ha netán ő nem az (Lásd: A jómodor és az álláskeresés); hogy néha azt kell mondanunk, amit elvárnak, nem pedig, amit a szívünk diktál (Pl. Állás hosszú távra) stb. Érdemes kész válaszokkal nekiindulnunk, hogy ne érjen minket kellemetlen meglepetés. Mondjuk arra a kérdésre, hogy miért az adott céghez akarunk menni...

A lényeg a lényeg: ez egy szakma, amelyet el kell sajátítani. De el lehet, nem vészes és nem túl nehéz. Kíváncsi vagyok a véleményetekre ez ügyben (is).

Aki már keresett valaha is állást és olvasgatott álláshirdetéseket akár interneten, akár újságban, minden bizonnyal találkozott már nem valós illetve "átverős" hirdetésekkel. Sajnos, mivel sokan keresnek munkát, nem beszélve a pályakezdőkről, folyamatosan lesznek emberek, akik bedőlnek ezeknek. Ez nem a munkanélküliek hibája. Senki sem készíti fel az embert ilyesmire. Bár egy korábbi cikkben írtam erről, ismét eszembe jutott egy s más a témához.

Lássunk a hirdetések mögé! Mit jelentenek a sokat használt, hangzatos szavak?

A lenti információk elsősorban pályakezdőknek lesz segítség, de elképzelhető, hogy tapasztaltabbak is találhatnak közöttük újdonságokat.

Ami valótlan hirdetést sejtet:
- mosolygó, öltönyös vagy kosztümös hölgyek, urak a fényképen
- stabil, multicég (és ehhez hasonló kifejezések), miközben elérhetőségként freemail, gmail cím van megadva
- biztos állás, jó csapat... és hasonló lelkesítő kifejezések
- jövedelemkiegészítés
- otthoni munka
- gyors karrierlehetőség
- időpont-egyeztetés. Ha ez magas fizetéssel társul, akkor több mint valószínű, hogy telefonos értékesítésről van szó. Miért fizetne egy cég rengeteget valakinek, aki időpontokat beszél meg telefonon ismeretlen emberekkel? Abból még nincs üzlet, még el sem jöttek, ráadásul még a telefonszámlát is bele kell kalkulálni.
- szakképzettség nélkül, korhatár nélkül
- bankjegyek vannak a képen a hirdetés mellett - ez gyakorlatilag 99 százalék, hogy kamu.
- egyéb olyan dolgok vannak a képen, amelyek nem magára az állásra utalnak (tengerpart pl.)
- "független" hölgyet keresnek

Természetesen ezek önmagukban nem feltétlenül jelentik azt, hogy mindenképpen kamu állásról vagy átverésről van szó. Ellenben, ha a fentiek közül több is jellemző, akkor az már erősen elgondolkodtató.

Ha egy hirdető többféle, egymástól gyökeresen eltérő jellegű állásokat hirdet, és nem cégként, hanem magánszemélyként magán E-mail címmel (freemail, gmail stb.), az nem korrekt. Többségében átverés, mondjuk úgy, hogy pénzt akar beszedni regisztrálás címén. Itt említem meg, hogy aki pénzt kér azért, hogy Neked állásokat mutasson Magyarországon, az átverés. A közvetítő cégek nem Tőled, álláskeresőtől kérnek fizetséget, hanem azoktól a cégektől, akiknek felkutatják a munkavállalót. Elméletileg külföldi munkavállalás esetén az ügynökség kérhet Tőled pénzt (ebben nem vagyok annyira járatos), de ahhoz társulnia kell egy normális szerződésnek is.

Kifejezések, amelyeket félreérthetünk:
- teljesítményarányos bérezés: ez korrekten hangzik, ellenben sok esetben azt jelzi, hogy a fizetés jutalékos és nincs fix része.
- értékesítő: ezzel sincs semmi gond, csak tudjunk róla, hogy itt nem egy passzív bolti eladót vagy egy pénztárost keresnek, hanem egy olyan valakit, aki fel tudja mérni a betérő vásárlók igényeit, jól ismeri a termékeket, nem fél megszólítani embereket és alapvetően értékesíti a termékeket. Nem csupán leszámlázza és szatyorba teszi, mint a bolti eladó esetében.
- telemarketing: itt általában telefonos hideghívásokra kell gondolni, vagyis olyan embereket hívunk, akik még nem hallottak az adott cégről, termékekről, azzal a céllal, hogy eladjunk nekik szolgáltatásokat. Nem könnyű munka, valódi szakértelem kell hozzá. Így fura, ha szakértelmet, tapasztalatot nem kérnek hozzá.
- szexmentes munka: olyan munka, ahol nagy valószínűséggel erotikus jellegű tevékenységeket kell csinálni, mint például erotikus masszás, chates munkák, aktfotózás stb.
- összetett irodai munka: olyan adminisztratív tevékenység, amely több mindent foglal magában. Konkrétan a Zepter cég részére többszázezres lámpák értékesítése, telefonálás, időpont-egyeztetés, rendezvényeiken való részvétel, a vásárlók meggyőzése. Mindez valószínűleg bejelentetlenül. Ha ehhez 13. kerület és Budapest társul és svájci céget emlegetnek, akkor 100 százalék, hogy róluk van szó. Például itt.
- betanított munka: olyan munka, amely nem igényel szakértelmet, hanem betanítanak rá. Ebből adódóan ne várj magas fizetést. Ha mellette magas vagy versenyképes bért ígérnek, a dolog igen kétséges.

Ha valami kimaradt, légyszi, jelezzétek kommentben. :)

Ismerőseink, barátaink tudnak-e segíteni abban, hogy munkánk legyen?

Többekkel beszéltem, akik szerint ez alap, olyanok is akadtak, akik szerint CSAKIS így lehet elhelyezkedni. Erről szeretnék írni egy keveset, az én tapasztalataimról.

Nem igaz az, hogy csak protekcióval lehet bejutni valahová. Az állásaim, alkalmi jellegű munkáim kb. felére teljesen ismeretlenül jelentkeztem és teljesen standard módon jutottam be. A mostani is ilyen. Ettől függetlenül vétek kihagyni egy olyan lehetőséget, mint a kapcsolatok felhasználása.

Fejvadász barátom azt vallja, hogy ha megszűnne a munkahelye, első lépésben végighívná az ismerőseit, tudnak-e valamit. Én az E-mailes formát (is) csinálnám. Végigírnék az összes ismerősömnek, tudatnám velük, hogy állást keresek, mihez értek, mit csináltam az elmúlt években, milyen suliba jártam. Nem kell persze önéletrajzot írni nekik, hiszen többé-kevésbé nyilván ismernek. Csak röviden, tömören, de legyen benne minden fontos adat. És megkérném őket, ha tudnak valamit, értesítsenek.

Párom jelenlegi állását úgy találtuk, hogy egy ismerősünk felírta a Facebook-ra, hogy munkatársat keres a saját cégébe. Megláttam, írtam neki. Párom ugyanúgy végigment az interjúkon, és végül megfelelt. Azóta ott dolgozik.

Hallottam olyan kijelentést ezzel kapcsolatban, hogy az milyen "égő", hogy valaki munkát keres, és ezzel megkeresni a barátokat, mennyire kellemetlen. Lehet. De szerintem munka és pénz nélkül lenni még kellemetlenebb, meg amikor le kell mondani közös programokat, mert nincs rá keret (volt, hogy nem tudtam elmenni osztálytalálkozóra, mert sem jegyre nem tellett, sem pedig az étteremben nem tudtam volna kifizetni a számlát).

A másik nézőpont: nekem nem kellene egy olyan "barát", aki másként gondol rám, ha munkanélküli vagyok. Meg aztán, én mindig szívesen segítek, ha egy ismerős azzal keres fel, hogy szóljak, ha neki való álláslehetőségről hallok. Ebből kiindulva, gondolom, mások is így vannak vele.

Nálatok ez az ismerősi vonal mennyire jött be? Ti hogyan jutottatok hozzá a (korábbi) munkátokhoz?

A tapasztalataim szerint a Facebook egy nagyon jó fórum arra, hogy állást találj. A jelenlegi munkámat pont a cégem Facebook oldalán találtam. Mivel szerettem a termékeit, like-oltam őket, hogy ha újdonságok vagy akciók vannak, tudjak róla. Néhány hónapja rá kiírták, hogy embert keresnek több helyre is. Plusz egy telefonszám. Ez pénteken este volt. Hétfőn délelőtt felhívtam őket, másnap reggel már volt munkám. Ez volt tavaly nyáron.

A párom állását úgy találtuk, hogy egy ismerőse megosztotta, hogy munkatársat keres a cégébe két pozícióra is. Írtam az illetőnek. Néhány hét múlva felvették. :)

Az is előfordult, hogy egy ismerős kiírta, hogy állást keres, én pedig pont tudtam egy neki testhez állót. Végül nem azt a munkát választotta, hanem egy másikat, de bekerült interjúba és fel is vették volna.

Szóval, a Facebook egy jó lehetőség erre. Léteznek olyan oldalak is, ahol konkrétan állásokat hirdetnek. Pl. ilyen a Szárnyas fejvadász, de én magam is szoktam álláshirdetéseket feltenni a Hurrá, állást keresek oldalamra, ha találkozom valamivel.

Többen mondják, hogy a Facebooknak vannak árnyoldalai, az ember megadja az adatait stb. Ez igaz. Ellenben számtalan ember küldd el minden gondolkodás nélkül egy önéletrajzot egy számára teljesen ismeretlen E-mail címre. Az ugyanúgy magában hordoz némi kockázatot. Mondjuk én nem szoktam postacímet megadni, bizonyítványt sem szoktam előre beszkennelni. Csak ha kérik a későbbiekben a szerződéshez. Akkor meg többnyire oda lehet adni személyesen is.

Ha az ember készít egy Facebook profilt, akkor számítania kell arra, hogy esetlegesen rákeresnek munkáltatók is. Főként, ha különlegesebb neve van és könnyű megtalálni. Azt hallottam, hogy ez van, ahol szokás. Ezért érdemes megnézni, hogy mit osztunk meg úgy, hogy az a nyilvános jelölést kapja illetve, meg hogy milyen fényképet használunk. Bár végül is bármit használhatunk, ha úgy állítjuk be, hogy idegen (azaz, aki nem ismerősünk a rendszerben), ne lássa.

Ti mit gondoltok erről? Fent vagytok a Facebook-on? Szoktatok álláshirdetésekkel találkozni?

A minap keresgéltem a választ egy munkajogi kérdésemre, és elvetődtem egy oldalra, ahol egy diplomás pályakezdő írja, hogy fél év alatt kb. 12 helyre küldte el a jelentkezését. Ennek okát úgy határozta meg, hogy nincsenek olyan állások meghirdetve, ahová alkalmas lenne a szakmája alapján vagy ahová elég lenne szimplán az érettségi.

Itt valami nem stimmel. Én éveken keresztül dolgoztam érettségi nélkül (nemhogy diplomám nem volt, de érettségim sem). 12 helyre elküldeni jelentkezést fél év alatt? Napi szinten kellene ennyi helyre jelentkezni...

Most teljesen jóindulatú vagyok, és nem feltételezem azt, hogy ő naphosszat lustálkodott és élvezte a "meghosszabbított" diákságot, és a csak a neki kifejezetten testhez álló állásokat pályázta meg. Hanem abból indulok ki, hogy nagyon nem tudja, mit kellene tennie. Ilyenkor látom azt, hogy az emberek mennyire híján tudnak lenni annak a szakismeretnek, hogy miként kell állást találniuk. És itt most nem a jó állásról beszélek, még csak nem is a megfelelőről, hanem egyszerűen csak egy munkáról, ahonnan havi szinten egy még tűrhető fizetés áramlik be. Talán ez főként a pályakezdőkre jellemző, nem tudom.

Azt tapasztaltam az álláskeresős időszakaim alatt, hogy ez a tevékenység egy kreatív tevékenység és bele kell tanulni. Hogy miért nem tanulják ezt meg a diákok még a diákéveik alatt a középiskolában, az jó kérdés - szerintem ez az oktatási rendszer hibája.

Meg kell nézni, hogy milyen iskolá(ka)t végeztem, hogy mihez értek egyébként, mikben van akármennyi gyakorlatom, mit szeretnék megtanulni, mi tartozik még tágabb értelemben a szakmámhoz stb.

Nekem főként kereskedelemben van gyakorlatom (szakma nélkül). Sok ideig dolgoztam eladóként, pénztárosként. Szerettem is. Egy időben azt csináltam, hogy felmentem a szokásosabb oldalakra és beírtam a keresőbe, hogy "eladó" vagy azt, hogy "pénztáros". Erre az oldal leszűrt nekem álláshirdetéseket. Azokra, ha alkalmasnak bizonyultam (tehát nem vártak el szakképzettséget vagy nem középkorú hölgyet vagy erős fizikumú férfit kerestek éjszakára), azokra jelentkeztem.

Ennyi.

De rá kellett jönnöm, hogy ez nem feltétlenül elég, sajnos. Már azért sem, mert a kereskedelem egy olyan szakterület, ahol rengetegen keresnek megélhetést. Tehát kellett még találnom olyan területeket, amire még alkalmas lehetek. Először is, évek óta számítógépekkel dolgozom, levelezek, netezek, egy időben hirdetéseket adtam fel egy ingatlanos cégnek, szövegszerkesztésben egészen otthon vagyok. Elkezdtem nézegetni, hogy milyen állásokra jelentkezhetnék még a fenti eladó-pénztárosi pozíciók mellett. Adatrögzítés például. Ilyet csináltam is régebben. Vagy ajánlották nekem a telefonos ügyfélszolgálatot. Barátnőm mondta, hogy ott napi szinten kell számítógépes programokat használni (céges adatbázist, weboldalt), így ha ilyesmiben otthonos vagyok, az náluk konkrétan (egy bankban dolgozik) előny.

Aztán: tudok főzni, évek óta én főzök magamra. Tény, nem pályázhatok meg egy szakács állást, ellenben konyhai kisegítőnek tudok jelentkezni. Vállaltam is ilyen nyári munkát, tehát konkrét tapasztalatot is írhatok már.

Tehát a kereskedelmi állásokon felül: általános adminisztrációs állások, multicégek ügyfélszolgálatai (Vodafone, Telenor, bankok, internetes és kábeltévé szolgáltatók), adatrögzítés, konyhai kisegítő munkák. És ezen felül vannak még a szakképzettséget nem feltétlen igénylő munkák (szórólapozás, takarítás), és mivel jelenleg is tanulok, korrepetálhatnék is gyerekeket.

Magyarul: ha nekem van egy magyar tanári szakos diplomám, akkor nem csak magyar tanári állásokat keressek. Ez alapvetően szörnyű, hiszen azért tanult meg az ember egy szakterületet, mert azon szeretne dolgozni, érvényesülni, és nem könnyű lejjebb adni. De nem erről van szó, hanem arról, hogy találunk egy kevésbé (vagy egyáltalán nem) szakmába vágó munkalehetőséget, elkezdünk dolgozni, és közben folyamatosan keresünk jobbat vagy a szakmánknak megfelelőt.

Mi a véleményetek erről?

Egy korábbi cikkem folytatásaként újabb olyan oldalakat szedtem össze, ahol állásokat lehet találni. Néhány szót írtam róluk.

www.allasok.com - normális oldalnak tűnik, viszont arra figyelni kell, hogy lehetnek rajta régebbi, minden bizonnyal már elavult hirdetések is.

allasok.net - meglepően jó állásokat találtam rajta. Szinte nem is láttam valótlannak tetsző hirdetést.

kozigallas.gov.hu - ezen az oldalon hivatalos, közszférában lévő állások találhatók.

jófogás.hu - hirdetőként tiszta szívemből gyűlölöm ezt az oldalt, de munkakeresésre használható. Meglepően normális hirdetéseket találtam rajta. Ügyelni kell, hogy nagyon régieket (akár egy éveseket) is lehet találni. Ha hirdetést adnál fel rajta, ne lepődj meg, hogy többedszer is visszadobják a legkülönfélébb indokokra hivatkozva. Írj nekik választ, és kérd, hogy vizsgálják fel. Akkor többnyire kiteszik.

szakibázis.com - ezt írják róla: "Magyarország első álláskereső közösségi portálja. Az álláskeresést új alapokra helyeztük, s valljuk, hogy közösségben, közös erővel mindenkinek könnyebb megfelelő munkát találnia, amellett, hogy barátságos hangulatban tudsz a fellelhető állások között böngészni. Ismerőseiddel megoszthatod tapasztalataid, felteheted felmerülő kérdéseid. Egy szó, mint száz, új alapokra helyeztük az álláskeresést."
Ez egy közösségi oldal, mint a Facebook. Hasonló is a megjelenése. Fogalmam sincs, mennyire hasznos, de vannak rajta álláshirdetések szakma szerint csoportodítva. Láttam nagy cégek hirdetéseit is, mint pl. egy szentendrei LIDL. Nincs tapasztalatom a hasznosságáról, ha valakinek van, írja meg.

www.cvcentrum.hu - nekem hasznos oldalnak tűnik.

work24.hu - főleg munkaközvetítő cégek ajánlatait láttam rajta. De teljesen használható.

hirdetés.com - küllemre igényes hirdetőoldal, de sajnos elég sok benne a valótlan álláshirdetés. Hátránya még, hogy nem lehet városra lebontva keresni (vagy legalábbis én nem találtam meg) és egyben van az álláskereső és az állást kínáló apróhirdetés.

eladoiallasok.blogspot.hu - kereskedelmi állásokra kihegyezve. Sok rajta sajnos a lejárt állás.

www.grafton.hu - ők egy munkaerőközvetítő cég, elsősorban diplomás szakmunkásokat keresnek, de ha nem vagy az, akkor is érdemes lehet rajta körülnézni.

jobmonitor.hu - itt rengeteg állás van, de általában más helyekről (pl. profession, workánia vagy épp a munkaügyi központ oldala, az ÁFSz). Ez lehet az előnye is, hiszen nem kell minden oldalra külön felmenni. Kérdés persze, hogy mennyire kerül fel minden. Esetleg érdemes lehet ezt használni először.

allas24.hu - ez sem rossz oldal...

Tipp: a kulcsszavas keresés nem mindig elegendő, hiszen az "eladót" is nevezhetik "értékesítőnek" vagy a "adminisztrátort" megtalálhatod "asszisztensként" is stb. Ha Nektek is vannak kedvelt oldalaitok, amit itt és a korábbi cikkben még nem említettem, akkor írjátok meg! Köszönöm.

Sok sikert és gyors állástalálást! :)

Drágább lehet az alkalmassági orvosi vizsgálat. Elbocsátásokkal járhat a két cég összevonása. Növekedett a munkanélküliek száma. Közel 12 hónapba telik állást találni. Ősztől nehezedik a diploma megszerzése...

Sokunk olvas újságot, akár online, akár papír formában. Ilyen és ehhez hasonló hírek zúdulnak ránk naponta. Bizonyára ismerős.

Nem tudom, miért, de van a sajtónak egy olyan tulajdonsága, hogy nem szereti elénk tárni a pozitív dolgokat, ellenben hajlamos erőteljesen felnagyítani a negatívumokat.

Hogy ez miért van így, nem tudom, lehetne is erről filozofálgatni, de most nem ez a lényeg.

Aktív álláskeresőként (meg talán egyébként is) nagyon nem ajánlatos újságcikkeket olvasni. Miért? Mert csak feleslegesen stesszel minket, ráadásul nem is tudunk semmit kezdeni az így kapott információkkal. Arról nem is beszélve, hogy még azt sem tudjuk, hogy igazak-e.

Drágább lehet az alkalmassági vizsgálat. Feltételes mód. Az újságírók kedvelt igemódja, amivel igencsak könnyen lehet félrevezetni és félelmet kelteni. Mit szűr le belőle az illető? Hogy majd többet FOG fizetni, amikor legközelebb munkába állás miatt fizetnie kell az orvosnál. Nem az jön le belőle, hogy LEHET, hogy soha nem lesz drágább. Ez azért is gonosz, mivel még csak el sem jött az a rossz, miért kell már előre félni tőle? Azt meg mintegy mellékesen megjegyezzük, hogy ez az esetek nagy részében egyébként is a munkáltatót fogja terhelni, és nekünk nem kerül egy forintba sem...

Elbocsátásokkal járhat a két cég összevonása. Nézzük, mit látunk ebben. Tegyük fel, ez nem járHAT, hanem tényleg azzal FOG járni. Oké. És? Ennek milyen információ értéke van számunkra, mint álláskeresőknek? Semmilyen. Valami fog történni valahol, ami elég nagy valószínűség szerint nem érint személyesen minket, hiszen még csak állásunk sincs, tehát biztosan nem fognak minket elbocsátani. :) Legfeljebb baráti, családi körben érinthet ez bennünket. Vagy ha pont ahhoz a két említett céghez akartunk volna jelentkezni. De ez - valljuk meg - azért nem túlságosan valószínű.

Növekedett a munkanélküliek száma. Ez mit jelent? Semmit. Vannak olyan ismerőseim, akik évek óta folyamatosan dolgoznak. Fiatal is, idős is, középkorú is, nyugdíjas is. Ez megint egy olyan információ, amit egyrészt nem tudunk ellenőrizni, másrészt nem tudunk vele semmit sem kezdeni. Ellenben hátráltat minket, hiszen már előre rosszul érezzük magunkat, hiszen mi is gyarapítjuk éppen a munkanélküliek számát.

12 hónapba telik állást találni. Tényleg? És egy ilyen ember pontosan mit tesz a nap mondjuk csak 8 órájában, hogy állása legyen? Ezt is meg kell vizsgálni, mielőtt az ember ilyen általános kijelentésekbe bocsátkozik. Ha ezt statisztikák segítségével fel is mérték, akkor szabatosan így kellene hangoznia: "A statisztikák szerint egy munkanélküli Magyarországon átlagosan 12 hónap elteltével helyezkedik el ismét." Hiszen ebben benne van, hogy nem fogad el egy állást, amit felkínálnak neki, 2 hónapig pihen stb. Bármi beleférhet.

Ez nem egy sajtó- vagy társadalomkritika akar lenni, csak az "arcomba" kaptam mostanában néhány ilyen újságcikket, és tudom, hogy mennyire hátráltató tud lenni.

Kíváncsi vagyok, hogy Ti milyen cikkekkel találkoztatok már, ami számotokra feszültségkeltő volt és egyetértetek-e a fentiekkel.

Az álláskeresésben az egyik legutáltabb dolog, hogy nem válaszolnak a hirdetésekre küldött jelentkezésre.

Hetekig rajta marad a figyelem, hogy most hívnak-e vagy sem. Eljutott-e hozzájuk az önéletrajz, meg tudták-e nyitni a küldött file-t. A kevesebb önbizalommal rendelkezők pedig őrlődnek, hogy vajon miért nem feleltek meg.

Úgy gondolom, hogy minden cégnek el kellene küldenie minimum egy automatikus visszajelzést, hogy sajnáljuk, de végül a választás másra esett. Ez nem nagy nehézség és számos cég meg is teszi.

Egy érdekes dologra bukkantam a Workánia weboldalán: a hirdető portál megjegyzi, hogy küldtél az oldalukról egy állásra jelentkezést, és pár hét elteltével kéri, hogy értékeld a céget és a kiválasztási folyamatot (névtelenül).

A következő lehetőségek vannak:
- Pályázatomra nem válaszoltak (sem E-mailben, sem telefonon)
- Kaptam E-mailt, de állásinterjúra nem hívtak be
- Meghívtak az állásinterjúra
- Részt vettem az állásinterjún

Ha az utóbbi háromból választod valamelyiket, a következő szempontok szerint értékelheted 1-5-ig a tapasztaltakat. Ezek a következők: egyáltalán nem értek egyet, nem értek egyet, vegyes érzéseim vannak, fenntartásokkal egyetértek, fenntartások nélkül egyetértek.

1.  Milyen benyomást gyakorolt Önre egészében véve a cég felvételi rendszere?
2. A cég állandó kapcsolatban áll Önnel és tájékoztatja a felvételi rendszer folyamatáról és eredményéről.
3.  Kellőképpen tájékoztatták Önt az adott pozíciót illetően (feladatkör, feltételek, céges kultúra és hasonló).
4. Az interjúztató személy hozzáállása professzionális volt.
5. Anonim üzenet a(z) ... Kft. részére:

Ez nekem személy szerint rettentő szimpatikus! :) Ti találkoztatok esetleg még hasonlóan jó példával akár céget, akár álláskereső oldalt illetően?

Ismét egy nem valódi álláshirdetéssel találkoztam. Ezidáig csak az Apród.hu oldalán láttam. Egy Zoltán nevű úr hirdet egy semmitmondó E-mail címmel (melohirdetes@gmail.com). Korábban valami munka112 vagy egy ehhez hasonló cím volt megadva.

Ha rámegyünk a hirdető további hirdetésére, akkor elég komoly mennyiségű állással fogunk találkozni, amelyek egymással teljesen ellentmondanak: újsághirdetés, targoncázás, autómosás, sőt még egy bkv ellenőri munka is ott figyel! :)

Amelyik hirdetésnél felfigyeltem rá így hangzott:

Eladók figyelem! Tesco, Auchan, Cora: Azonnali kezdéssel keresek eladókat nagyobb és kisebb üzletláncokhoz! Erkölcsi bizonyítvány feltétel! Hosszabb távra! Szállás biztosított, ha szükséges. Jelentkezni önéletrajzzal a következő címen: melohirdetes@gmail.com.

Mostanában már egy másik E-mail címen is hirdet: munkaltato4@mpp.hu.

A multicégek nem hirdetnek így! Vagy a saját weboldalukon a Karrier rovatban írnak az álláslehetőségeikről, vagy feladnak egy rendes hirdetést a profession.hu-n például. Esetleg megkérnek egy konkrét fejvadász céget, hogy végezzék el ők ezt a munkát. Viszont egy fejvadász cég rendes céges E-mail címmel rendelkezik, nem pedig egy ingyenes gmail fiókkal. És főleg, miért biztosítana bármelyik cég Budapesten szállást? :)

Nem tudom, miért hirdet, lehet, adatbázist akar gyűjteni spam-eléshez. Nem tudni, a lényeg, hogy figyelni kell az ehhez hasonló, teljesen logikátlan szövegekre, és nem küldeni el számára az adatainkat.

Ha valaki tud még efféle lelkes álláshirdetőről, akkor írja meg hozzászólásban.

A BKV-figyelőn olvastam, hogy egy ember jelentkezett egy hirdetésére (a BKV ellenőrire), és ezt az E-mailt kapta vissza:

Tisztelt Munkavállaló!

Köszönjük, hogy jelentkezett a meghirdetett pozícióra, reméljük, együtt meg tudjuk oldani a gondjait. Hiszen, Önnek munkára van szüksége, Munkavállalóra meg nekünk, bízunk abban, hogy ez a kölcsönös folyamat, egész végig pozitív visszajelzést fog adni, mint Önnek, mint cégünknek.

Cégünk foglalkozik munkásszállással is, és albérlet kiadással is, hogy munkahelyére ne kelljen több órákat utaznia, illetve ez a vidékről munkába állóknak kifejezetten egy óriási lehetőség. Az albérlet és a munkásszálló díja levonódik a munkabérből, ha igényli azt.

Jelenleg minden területre korlátlan felvételt hirdetünk, illetve otthonához akár közelebbi munkahelyet is tudunk biztosítani. Minden munka 3 hónapos próbaidővel kezdődik, majd a 3 hónapos próbaidő után béremelésre és étkezési utalványra is jogosult a munkavállaló!

Két dolognak kell megfelelni:
- 1000 forintos regisztrációs díj megfizetése
- magyar anyanyelvű

Ha ezeknek a feltételeknek megfelel, akkor mi fizetés után 24 órán belül megkeressük Önt. Kérjük, közleménybe írja bele a nevét! Köszönjük! Amennyiben nem fizeti be a regisztrációs díjat, úgy állományba venni Önt nem tudjuk és a munkajelentkezésre nem jogosult.

A regisztrációs díjat erre a számlaszámra és névre kérnénk:
11773047-00241348
Pap Zoltán
OTP Bank

Hát, no comment... :(

Új cikksorozatot indítok Egy HR-es nézőpontjából címmel. Létező cégek létező HR-eseit kérdezem meg, hogy mik a módszereik: hol keresik a munkaerőt, mik a "tesztjeik", amelyeken át kell mennie a jelentkezőnek, hogyan dolgoznak, mik a meglátásaik, miket tapasztaltak, milyen egy ideális jelölt stb. Úgy gondolom, hasznos lehet az álláskeresők részére, ha tisztában vannak azzal, hogy mit is várnak el tőlük. És még belegondolni sem kellemes, hogy egy valóban jól dolgozó egyén azért ne kapjon meg egy állást, mert nem szentelt kellő figyelmet egy-egy lényegtelennek ható apróságnak.

Természetesen ezek nem minden esetben és minden cégnél így néznek majd ki, csak egy áttekintést adnak arról, hogy mikre lehet számítani, mire kell figyelni, és hol tudunk például elvérezni egy jelentkezéskor.

Első "interjúalanyom" egy építőipar területén tevékenykedő (értékesítés) magyar cég HR-ese. Értékesítő, adminisztrátor illetve logisztikus munkakörbe kerestek már embert az utóbbi időben.

A hol szoktak hirdetni kérdésemre azt a választ kaptam, hogy a profession.hu weboldalon, illetve a munkatársak közül van, aki megosztja a Facebook oldalán. Igaz, most már más álláshirdetési oldalakat is kezdenek kipróbálni.

A beérkezett jelentkezések mindegyikét átnézik. Első alapelv, hogy ha az E-mail (levél) nem személyes, tehát nem a cégnek, ill. a hirdetőnek szól, akkor az már rossz pont. Tehát ez az első buktató.

Hogy ez mit jelent? Ne másik cégnek szóljon, ne egy másik céget, cégvezetőt szólítson meg. Ne egy másik munkakör legyen feltüntetve.

Hogyan nézne ki egy szokványos, de megfelelő ilyen levél? "Tisztelt XY Kft! Szeretnék jelentkezni az Önök itt és itt meghirdetett bla (konkrét) állásra. Tisztelettel: YZ"

Egy nem megfelelő példa: "Tisztelt hirdető! Szeretnék az Önök által hirdetett munkakörre jelentkezni. Mellékelten csatolom az önéletrajzomat." Itt azt érzi a HR-es, hogy nem érdekli, hogy hová jelentkezett. Átjut ettől még, de nem pozitív. Ha egy másik ember csak ebben jobb, akkor ő lesz kiválasztva.

A megnyitott önéletrajzokat osztályozzák.

Vagyis a következő kívánalmaknak kell eleget tenni: a kért végzettség (ha speciális diploma/szakiskola, akkor az), a kért nyelvtudás (ha kell), normális kép (a munkakörhöz illő. Például ha értékesítő az illető, és ingben-öltönyben dolgozik, legyen abban. Ha szerelő munkakör és "villáskulcsos-olajos" fotót csatol, az oké lenne, még poén is; hitelessé válik tőle az illető. Konkrét példa: értékesítőnek jelentkezett, de egy nyaraláskor készült képet csatolt. Alapvetően még nem gond, de mínusz pont. Hölgyek esetében ne legyen szexi kéztartás, beállás stb.), rendes E-mail cím (konkrét példa: egy fiatal hölgy szexi beállással a fotón és diamondka@bla.hu E-mail címmel. Ebből nem azt szűri le, hogy egy komoly üzletemberrel vagy egy profi munkatárssal van/lesz dolga.), friss az önéletrajz dátuma (1-2 hónapnál régebbi ne legyen). Érdemes tehát átdátumozni frissre.

Amelyek nem kellenek: általánosságok (jól kommunikálok, csapattag vagyok, nagy a teherbíró képességem stb.). Hiszen ezt úgysem tudja bizonyítani, majd az interjún és/vagy munkába állás után mutatkozik meg.

Pozitívum tehát egy cv-ben:
- jól átlátható, logikus sorrendű
- friss dátum
- normális kép (a szépség nem számít; a fotón az egyik legfurcsábban festő jelölt idáig, aki a leginkább megfelel emberileg és szakmailag egyaránt. Ráadásul, ha nem profi fotós készíti, lehet, hogy igen előnytelen lesz a kép.)
- rendes E-mail cím
- a cégnek szól (esetleg benne van a megpályázott pozíció is).
- a munkakörök leírása röviden (nem csak a pozíció neve)

Fizetési igény: ha túl magas, akkor nem foglalkoznak vele, mert a cégben nem fogja tudni azt az adott összeget (amit szeretne) megkeresni.

Itt mondta a HR-es, hogy egy logisztikus pozícióra egyszer jelentkezett egy HR-es végzettségű egyén, aki következetesen ilyen területen is dolgozott korábban. Semmi sem utalt arra, hogy miért akarna egy egészen más területen dolgozni. Nem is értette, hogy miért küldte el a jelentkezést az illető. Tehát ilyen speciális esetben érdemes ezt megindokolni az elküldött anyagban.

Ezután a megfelelt önéletrajzok gazdáit felhívják telefonon. Ez még csak egy előzetes szűrés, tehát nem időpontot egyeztetnek. Részletekről szokták itt a jelölteket kérdezni: tényleg van-e nyelvtudás, jogsiját használja-e napi szinten vagy milyen gyakran. Egyéb dolgokat is megfigyelnek: hogyan veszi fel a telefont (vagyis udvariatlan-e). Ha egyfolytában mániákusan beszél az ember, és nem hagyja szóhoz jutni a HR-est, az nem előny. :)

Itt történt már olyan, hogy az elméletben megfelelt személy udvariatlan volt a telefonban. Ennek eredménye az volt, hogy egy vonással át lett húzva az önéletrajza és ki lett dobva a szemétbe. :(

Ha oké, utána visszahívják interjúba. Lehetőleg rövid időn belül.

Az interjúban negatívumok: nagyzolás, fellengzősség (konkrét eset: "én bármit tudok értékesíteni!"), nem jön el (és nem jelez), kiderül, nincs meg a képzettsége, ami kell (pl. angol nyelvtudás; ez is itt van tesztelve), nem a kérdésre válaszol. (Pl. Kérdés: "Mondana nekem egy konkrét helyzetet az életében, amelyet sikeres kezelt?" Válasz:" Mindig dicséretet kaptam, mert imádtak a munkahelyen. Sok dolgot elvégeztünk a munkatársaimmal..." A kérdés az volt, hogy egy "konkrét".) Tehát a kérdésekre érdemes odafigyelni és pontosan felelni.

Pozitívum az őszinteség, még akkor is, ha van negatívuma és elmondja. Nem akarja megdumálni a HR-est, hanem csak mondja az adatokat. Lehet, hogy akkor nem fog megfelelni az állásra (pl. nem jó az angolja, nem használta már régóta a jogsiját stb), de előre kiderül, és lehet, így akár egy másik pozícióra fel akarják majd venni. Jelenleg több személyt keresnek.

Ekkor kérnek referencia személyt. Utána tényleg felhívják a megadott elérhetőségen.

Legfeljebb egy héten belül kiértesítik a pályázókat, hogyha nem lett felvéve, nem szeretik várakoztatni az jelentkezőket. Minden esetben kap jelzést, ezt így érzik a cégben korrektnek. Ha nem felel meg az önéletrajz, akkor is küldenek neki egy rövid (és névre szóló) E-mailt.

Remélem, hasznosak voltak az információk. Ha van véleményetek, hozzáfűznivalótok vagy tapasztalatotok és megosztjátok velem meg a blog olvasóival, azt köszönöm. :)

A következő cikk egy főként mérnököket és informatikusokat kereső fejvadász cég egyik vezetője lesz. Várlak benneteket akkor is. :)

Előző cikkemben említettem, hogy szó lesz még a hosszú idejű munkanélküliségről egy kicsit. Többször kerültem olyan helyzetbe, hogy felvettek volna egy adott munkahelyre, de bizonyos szempontból az állás nem nyerte el a tetszésemet. Például túlságosan messze volt, túl sok órára jött ki a teljes munkaidő a szünetekkel együtt, abszolút nem érdekelt a tevékenység, amit csinálnom kellett volna, viszonylag rosszak voltak a körülmények, netán nem éppen magas a fizetés...

Nyilván, ilyet mindenki tapasztalt. Volt, hogy nem vállaltam el, de volt, hogy igen.

Azt szűrtem le tanulságként, hogy számos esetben a rossz munka sokkalta jobb, mint a semmi munka. Ráadásul, kerültem olyan helyzetbe, hogy végül elutasítottam egy lehetőséget (amire már igent mondtak), gondolván, hogy egy másik, amelyik "folyamatban van", úgyis az enyém lesz. Hát, mégsem lett az.

"Két szék közül a padlóra" esete. :(

Arra jutottam, hogy sokkalta ésszerűbb elvállalni egy kevésbé jobb munkát, és közben keményen keresni másik állást, mint munka nélkül lenni továbbra is. Itt arra gondolok, hogy közben ténylegesen keresni a másikat, nem csak olyan tessék-lássék módon.

Egy barátnőm gyűlöli a munkahelyét, de csak max. havonta, ha elküld két önéletrajzot. Igaz, diplomás, de ez a kiáramlás akkor is majdnem hogy a nullával egyenértékű. Ha hétvégente nekigyürkőzne, simán találna egy hónapon belül állást. Tudom, mert képzett, két nyelven beszél, precíz, megnyerő a stílusa és látom, hogy amint munkanélküli lesz, általában néhány héten belül szerez magának állást.

Visszatérve: még miért is érdemes a rossz munkát elvállalni? A pénz miatt. Engem személy szerint, annyira el tud keseríteni, ha nincs pénzem, hogy arra alig van kifejezés! Egy kisebb saját keresettől már annyira fel tudok lelkesedni, hogy rögtön jobban megy az álláskeresés is és szebb az élet. :)

Mindenféle lelkiismereti kérdést meg nem kell belőle csinálni. Mint ahogyan egy ismerős lány esetében, akiről lentebb meséltem.

Természetesen van olyan eset, amikor amit kínálnak, olyan szinten borzalom, hogy szinte bűn igent mondani rá. Vagy ha éppen havi szinten kapok járadékot a munkaügyi központból, akkor sem biztos, hogy érdemes elvállalni egy olyan munkát, ami nagyon nem fizet eleget.

Mit gondoltok? Nálatok volt ilyen konkrétan esetleg?

A napokban találkoztam egy ilyen mondattal: "3 éve munkanélküli vagyok". Az illető egy hölgy volt, aki ráadásul azt is megírta magáról, hogy viszonylag iskolázott.

Ezen fennakadtam. Én ugyan nem vagyok egyáltalán iskolázott, sőt, az érettségimet is így 25 év felett fogom befejezni és csak jövőre fogok egyetemre menni. Semmilyen előképzettségem sincs, sem OKJ-s tanfolyamom. A középfokú végzettségem is ezzel csak szimpla gimnáziumi érettségi lesz, semmi szakterület. Nem szakmunkás vagy szakközép.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem értek semmihez vagy nem tanultam semmit, csupán semmiről sem tudok papírt felmutatni.

Mivel összességében sokat (inkább sokszor) voltam munka nélkül, abszolúte megértem az állástalan ember helyzetét. Szívesen segítek a barátaimnak, ismerősöknek (sőt, idegeneknek is) állást találni. Amint hallok egy lehetőségről, ami valakinek passzolna, rögvest igyekszem összehozni őket. Ezidáig több embert sikerült elhelyezni a közreműködésemmel. Amire büszke vagyok. :)

Viszont voltak olyanok közöttük (ismerősök), akiknek semmilyen álláslehetőség nem volt jó, semmilyen tanács "nem vált be". És akik hosszú időn át voltak munkanélküliek.

Az én tapasztalatomból kiindulva, van egy kevés olyan eset, amikor tényleg nehéz az álláskeresés. Ilyen eset például, amikor az ember annyira nem tudja, hol és hogyan tud állást keresni, hogy egyszerűen ezért képtelen arra, hogy munkát találjon. Én az elején nem voltam képes egy épkézláb önéletrajzot megírni. Vagy például egy barátom azt hitte, hogy az önéletrajz olyan, mint az írók, költők életrajza, vagyis hosszan kell egy egybefüggő szövegben beszélni arról, hogy mikor és hol születtünk, kik a szüleink, milyen iskolákat végeztünk el, hol dolgoztunk stb. Nincs az a HR-es aki ezt elolvassa! Na jó, biztosan van, de lényegesen kevesebb, mint a többiek.

Szóval, létezik egy a kis réteg, aki nagyon el van veszve, de emlékszem, én még így is tudtam munkát találni, mert volt, amikor úgy hirdettek, hogy csak egy telefonszám volt megadva, és minden önéletrajz nélkül behívtak egy interjúba és kész.

Előfordul, hogy valaki olyannyira nem ért az internethez és nincs is neki otthon, vagy nem tudja, hol tudna (akár ingyenesen, akár kevés pénzért) netezni, akkor is ugye elég szép számú álláslehetőségről marad le.

Előfordulhat az is, hogy valaki tényleg egy kis faluban, községben él, ahol őrjítően nincs munkalehetőség. Netán a származása vagy más (kisgyermek, kor stb.) miatt komoly előítéletekkel kell megbirkóznia.

De ezek azért kisarkított példák. Akikkel én találkoztam, ők Budapesten éltek, képzettséggel rendelkeztek és az úgymond legideálisabbnak mondott korcsoportba tartoztak.

Egy példa még "HR-es" koromból (vagyis amikor nyári munkán egy fejvadász cégben dolgoztam asszisztensként). Egyik délután felhívta a céget egy fiatal nő. Én beszélgettem vele. Azt mondta, hogy eljuttatta nekünk az önéletrajzát, még nem kapott választ, és úgy általában nem kap választ. Végső kétségbeesésében azt találta ki, hogy megkér minket, nézzük meg az önéletrajzát, hogy van-e vele valami baj, hiszen nem nagyon hívják sehova. Megnéztem. E-mailben tartottuk a kapcsolatot. Szimpatikus, értelmes nő volt. Kereskedelmi végzettséggel, eladóként vagy pénztárosként szeretett volna főként elhelyezkedni. Találtunk pár pontot az önéletrajzában, amin változtatnia kellett. Pl. Százhalombatta volt megadva lakóhelyeként, de hozzánk is budapesti állásra jelentkezett. Kiderült, hogy amint lesz munka, tervezi a felköltözést, de addig nem akarja bevállalni. Teljesen jogos, de ezt nem írta bele az anyagába. Szóval, egy-két ilyen "apróság".

Mivel épp keresett a cégem egy nagy élelmiszer láncnak pénztárosokat, beajánlottam őt a kolléganőmnek. Örült is neki, mert valamiért kevés volt rá a jelentkező, és közülük sem mindenki felelt volna meg.

A lány bejött első körös interjúra. Találkoztunk, beszélgettünk is. Átment, és jött a második kör (már az élelmiszercég személyzetisével). Amire nem ment el, és nem is jelzett, hogy most mi történt. Meggondolta magát, valami ilyesmi. Nem én beszéltem vele.

Szóval, sima volt az útja, felvették volna. Kizárólag rajta múlott, senki máson. :(

Másik példa: a HR-es cégnél nekem kellett vezetnem minden nap, hogy kik jöttek el az interjúkra. Minden nap volt vagy 3 ember, akik lemondták. Átlagban 10-12 jelölt lett beidőpontozva egy napra, és mindegyikük a telefonos egyeztetés után kapott még egy E-mailt is arról, hogy mikor és pontosan hová kell jönnie. Ezek után MINDIG volt valaki, aki nem jött el.

Egy ismerős most lett segítő egy munkaügyis mellett. A napokban beszélgettünk, és meglepődve mesélte, hogy voltak, akik nem jöttek el az interjúra, egy lemondta, egy pedig be sem szólt. Náluk 5-6 jelölttel van időpont egy nap.

Hű, de hosszan írtam. :)

Azt akartam ebből kihozni, hogy ha valakinek egy éve nincs munkája, akkor ott valami nagyon "bűzlik". Pláne három! Ha én egy normális felnőtt ember vagyok, értek valamihez, ténylegesen akarok dolgozni, és következetesen küldözgetem az önéletrajzom (vagy telefonálgatok) a cégeknek, illetve bogarászom a hirdetéseket, akkor egyszerűen képtelenség, hogy ne tudjak fél éven belül elhelyezkedni vagy akár csak átmeneti munkát találni magamnak!

A következő cikkem is ezt a témát boncolgatja majd még egy kicsit. Kérlek, írjátok meg, ha van véleményetek, esetleg, ha én rosszul látom a dolgot vagy vannak még az említetteken túl olyan esetek, amikor valóban kínkeserves az álláskeresés. Hátha arra is találunk valami megoldást.

Történt már Veletek olyan, hogy nagyon, de úgy igazán akartatok egy konkrét állást? Szimpatikus a cég, könnyű lenne a bejárás, jó a fizetés, élvezetes a munka. Legalábbis a hirdetés nagyon felkeltette az érdeklődéseteket, el is küldtétek a jelentkezést E-mail-ben, de semmi válasz.

Emlékszem, egyszer megcsináltam egy állásnál, hogy ismét jelentkeztem rá. Többször, vagy háromszor. Persze mindig újként, mintha teljesen újonnan jelentkeznék rá. Gondoltam, lehet, hogy el sem olvasták. Végül jelentkeztek. :) A harmadik után. Azelőtt semmi.

Arra jutottam, hogy simán el lehet küldeni ismét az önéletrajzot. Miért ne? Nem tudom, mások hogy vannak vele, lehet, hogy ez csak nekem nem jutott eszembe korábban. Ha belegondolunk, hogy mennyi önéletrajzot kaphat egy-egy cég, simán előfordulhat, hogy észre sem vették az én anyagom, el sem jutottak odáig. Könnyen meglehet az is, hogy csak a frissen érkezetteket nézik meg, a régebbiekre nincs idő. Fene tudja, a lényeg, hogy ismétlés a tudás anyja... Ha ezt nem is erre értik. :)

Mit gondoltok? Nálatok volt olyan, hogy többszöri megkeresés után kaptatok interjúidőpontot?

Már egy korábbi cikkben írtam arról (egy kellemetlen eset után), hogy az álláskeresés lényeges része a gyorsaság. Miután sikeresen lemaradtam egy-két olyan álláslehetőségről, ami nagyon megfelelt volna, leszűrtem azt, hogy gyorsnak kell lenni: AZONNAL felhívni a telefonszámot, AZONNAL elküldeni az önéletrajzot...

A másik dolog, amit megtapasztaltam, és ami vetekedik a gyorsaság fontosságával, az a mennyiség. Nagy mennyiségben kell folyamatosan kifelé áramoltatni, hogy meglegyen az állás. Főleg olyan tucatszakmákban, mint az adminisztrátor, az eladó vagy éppen a recepciós. Ezt nem leértékelésként értem, hogy tucatszakma, hanem egyszerűen nagyon sok olyan ember él itt Magyarországon, aki ezeken a területeken akar elhelyezkedni.

Mit értek mennyiség alatt? Azt, hogy RENGETEG helyre kell elküldeni a jelentkezést. Persze, ez attól is függ, hogy milyen szakterületen keresünk munkát, hiszen designert például nyilván nem keresnek minden cégnél. Meg vannak elvek is a világon, meg bérigény.

Amint megszűnik az állás, vagy amint más munkahely után kell nézni, rögtön neki kell látni a keresésnek. Ha végignéztük az éppen aktuálisan eszünkbe jutó álláshirdetős oldalakat, utána szét kell nézni a cégek honlapjain. Azután ismerősökkel is érdemes tudatni, hogy álláskeresésben vagyunk. Egy HR-es barátom a jelenlegi válságos, válságból kilábaló (vagy mi...) helyzetben a fő megoldásként az ismerői vonalat látja. Ismerősökön keresztül a legkönnyebb elhelyezkedni, hiszen nem a több százból kell kiválasztani Téged, hanem már beajánlottak, már jó pontot szereztél, mindenki más előtt nézik meg a Te jelentkezésed. Sőt, az is lehet, hogy még csak jelentkezni sem kell, hanem egyből fel vagy véve.

Ha kifogytál az ötletekből, gondolkodj. Hová, milyen formában tudnál MÉG jelentkezni? Konyhai állást keresel? Végigjártad már a helyi bevásárló központok étkezős részeit? Én többször láttam már kiírva ilyen helyeken, hogy felszolgálót, konyhai dolgozót keresnek. Írtam egy listát korábban, ami segíthet.

Közhely, de nagyon igaz, hogy az álláskeresésre úgy kell tekinteni, mint egy teljes idős állásra. Napi 8 órát hétköznap érdemes belefektetni, és tényleg megtérül a ráfordított energia. Azt is délelőtt, mert a legtöbb cégben akkor van munkaidő. Számtalanszor volt már olyan, hogy megtaláltam a hirdetést, de épp nem tudtam felhívni, mert már elmúlt a munkaidő, amit megadtak.

Ezt is saját bőrömön tapasztaltam. HR-es barátom segített nekem munkát találni. Átnéztük az önéletrajzomat, kitaláltuk, hová tudok jelentkezni stb. Sajnos, ő közvetlenül nem tudott elhelyezni, mivel nálam sokkalta képzettebb egyéneket keresett, főleg reál területen. Vagy egy hónap telt el, de nem jutottam igazán sehová. Talán egy-egy állásinterjú becsúszott, de semmi komoly. Aztán rákérdezett, hogy igazából mennyi időt szoktam ezzel tölteni? Elgondolkodtam és arra jutottam, hogy napi 1-2 óránál többet összességében biztosan nem foglalkoztam álláskereséssel.

Azt mondta, hogy ez nagyon kevés. Legyek kreatív, ha végignéztem a szokásos oldalakat, akkor tanakodjak, hogy mi lehet még.

Ezután nagyon "ráfeküdtem" erre, nyomtam "ezerrel". :) Nem telt bele két hét sem, és volt munka, nem is rossz. Olyan, ami megfelelt nekem. :)

Konklúzió: pörögni kell, időt, energiát belefektetni. Minél több idő telik el, annál nehezebb, annál inkább elmegy az ember kedve az egésztől, annál több a kudarc érzése, annál rémisztőbb az a sok hónap, ami óta nincs állásunk és fizetésünk.

Mit gondoltok? Van tapasztalat ilyesmiben? Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ha van kedvetek, írjátok meg. :) Sok sikert minden álláskeresőnek!

Jó néhány állásinterjún voltam már, és találkoztam visszatérő kérdésekkel. Ezeket most felsorolom, és kiötlünk rá jó válaszokat. Olvasgattam HR-esek véleményét, írásait és ezt is igyekeztem belevenni az írásomba.

Miért akarsz pont ennél a cégnél dolgozni?
Na, ezen én akkor szoktam fennakadni, amikor olyan állásra kell beadnom a jelentkezésem, ami - mondjuk finoman - nem hivatásom. A Tesco-nál volt így. Egyetlen porcikám sem kívánta, hogy egy ilyen általánosan lenézett cégnek dolgozzam. Tanakodtam is keményen, hogy mit is mondhatnék ilyenkor. Legalábbis egy multi cég esetében. Azt találtam ki, ami be is vált, egy ilyen után fel is vettek (és nem kérdeztek tovább erről, nem kötött bele senki): "Mert egy stabil cégben szeretnék dolgozni, ahol nem fenyeget a létszámleépítés veszélye. Mivel korábban beleestem egy ilyenbe egy kis cég esetében."

Mik a terveid 5 év múlva?
Na, ez egy kellemetlen kérdés. Semmiképpen sem érdemes azt mondani, hogy gyermeket szeretnék 1 év múlva. :) Persze, munkahely függő is, de azért ezt ne firtassuk. Ha mégis erre kérdeznek rá, akkor diplomatikusan azt kell felelni, hogy egyelőre még nincs tervben ilyesmi, hiszen ezt meg kell alapozni stb.
Ez az a kérdés, amire többször őszintén azt feleltem, hogy tanulni szeretnék levelezőn. Na, ez senkinek sem jött be. Sőt, mondták is, hogy ez igazán dícséretes, aztán nem hívtak többet. :( Ilyet maximum akkor érdemes bedobni, ha azon a szakterületen akarsz továbbtanulni, ahová dolgozni jelentkezel. Akkor valószínűleg jó pont.

Mennyi a fizetési igényed?
Na, itt egy egész sor véleménnyel lehet találkozni. Én a se nem túl nagy, se nem túl alacsony kategóriát mondanám. Ha nettót tudok, akkor hozzá kell mondani, hogy nettó (mert ő érthet bruttót is alatta). Előtte mindenképpen tudni kell, hogy abban az adott munkakörben általában mennyi a szokásos. Én pl. nem tudnám megbecsülni, hogy mennyit keres egy informatikus mérnök. Ha valaki pályakezdő, akkor tájékozódjon előtte. Tényleg. Én azt szoktam mondani, hogy a próbaidő letelte után olyan x-y közötti összeget gondoltam. Azért persze ne legyen közte túl sok, mert akkor annak semmi értelme sincsen.
Ne legyen túl alacsony sem, mert abból bizony az jöhet le, hogy nagyon nem vagyunk megelégedve magunkkal, és saját megvallásunk szerint sem "érünk többet".

Miért Téged válasszunk?
Ez egy jó szemét kérdés, mi tagadás. :) Ilyenkor ki kell választani azokat a dolgokat (tulajdonságok, szakértelem, szakiskola, szakmai múlt, érdeklődés, akár hogy nem-dohányzó, közeli lakhely stb.), amelyeket ők elvárnak, amelyek ahhoz a pozícióhoz valóban fontosak.
Ne legyünk nagy dumásak, vagyis ne szálljunk el, hogy mi vagyunk a világ legjobb értékesítői, meg ilyenek. Ez szerintem sokaknak nem jön be.

Mondj 3 jó tulajdonságodat!
Nyilván olyanokat vegyünk ide, amelyek az adott munkához szükségesek. Pl. pontos vagyok (sosem kések), kommunikatív (persze, ha pont az ellenkezőjét "csináljuk" épp, akkor inkább ne), türelmes és a többi.

Mondj 3 rossz tulajdonságodat!
Itt érdemes olyat mondani, ami nem szükséges az adott álláshoz. Pl. egyszer egy állásinterjún, ahol nem kértek nyelvtudást (nem volt szükség rá a munka során), azt mondtam, hogy nehezen tanulom a nyelvet. Sok időt kell bele fektetnem. Ami sajnos igaz is, már ami a beszédet illeti. Ezzel egyet is értettek.

Vagy ide jöhet még egy-egy olyan tulajdonság, ami végül is valahol pozitív, de esete válogatja. Pl. maximalista vagyok. Ez lehet negatívum is, de mégiscsak jól hangzik!

Mennyi idő alatt érsz be a munkahelyre?
Ez szívatós kérdés lehet. Igyekezni kell minél kevesebb (persze még reális) időt mondani. Sok munkáltatónak nem reális, hogy napi 2-3 óra utazást jól fogsz bírni. Nyilván, ha munka kell, akkor az ember utazik és kész. Esetleg lehet ilyenkor mondani valamit, hogy pl. megszoktam már, szeretek járművön olvasni, tanulni stb.

Miért részidő?
Mármint ha részidős állásra jelentkezel. Lehet, hogy csak azért jelentkeztél, mert jobb egy 20 órás állás, mint a semmi fizetés. Oké, de ezt nem kötjük az orrukra. Ha részidős állásra jelentkezel, akkor előtte ki kell találni, hogy pontosan mit mondj egy ilyen kérdésre. Ezt ilyenkor szinte mindig megkérdezik. Jogosan. Én konkrétan részidő esetén a tanulásra hivatkoztam (ami igaz is volt), valamint tervbe vettem egy vállalkozást, ami mellett "kellett az állandó, stabil állás". Ez is így igaz volt. Ez jól hangzik, és nem azt mutatja, hogy amint lesz egy teljes idős lehetőség elmész, meg hogy közben keresel.

Milyen sikereket értél el az életedben/munkáid során?
Érdemes lehet egy-egy ilyet kigondolni az interjú előtt.

Miért hagyta ott az előző munkahelyét?
Ha lehetséges, szépítsünk a dolgon. Például: nekem volt egy állásom, amit gyakorlatilag azért hagytam ott, mert csak részben volt bejelentve és addig kavartak a beosztásokkal, míg egyre többet kellett bemennem, ráadásul ment egy kis hamisítgatás is a jelenlétikkel. Viszont határozott idejű szerződés volt az év végéig. Így csak azt mondtam, hogy határozott idejű volt. Igaz, ha nem pedzegettem volna a dolgokat, ott maradhattam volna... Na mindegy. Bár a kínos az, hogy ha erre rákérdeznek. De ha a fenti esetben a teljes igazságot akarjuk elmondani, akkor azt szépen meg kell fogalmazni, ne az jöjjön le, hogy mekkora egy sz*r cég volt. Nálam volt egy ilyen, jelentkeztem egy állásra, ahol azt feleltem erre a fenti kérdésre, hogy nem voltam bejelentve teljesen. Na, kiderült, hogy az új munkahelyen sem lettem volna. :( Ami feltétlenül nem lett volna gond, ha nem is hosszú távon, de rövidebb távon elvállaltam volna, de ezek után sejtették, hogy tőlük is elmegyek előbb-utóbb emiatt...

Összegzés
Az egész interjúból az kell, hogy átmenjen a vizsgáztatónak, hogy Te egy stabil ember vagy, aki megfelelő és akire stabilan számíthat a cég. Hiszen Te is ilyen embert keresnél a cégedbe, nem igaz?

A cikkben itt arról van szó, hogyan tudod a legeslegjobbik oldalad megmutatni. Viszont hazudni nem érdemes, hiszen - mint tudjuk - kikerülni egy munkahelyről sokszor sokkalta könnyebb, mint bekerülni. És ha egy hét múlva rájönnek, hogy nem is értesz hozzá, nem is vagy kommunikatív és minden nap elkésel, akkor az egészet megette a fene.

Nálatok voltak még olyan tipikus kérdések, amik itt nem szerepelnek? Van rá netán valami "pöpec" válaszotok?

Kedves Blog Olvasók! Találkoztam egy új álláskereső oldallal, ez pedig a dolgozni.hu. Egy új oldal, soha ez előtt nem láttam.

Szimpatikus, mert elég jól kezelhető és igényes a megjelenése is. Nem akartam a korábbi bejegyzésembe belesuvasztani, így külön posztot kap. :)

Ráadásul, ami kiemelkedő fontossággal bír, nincsenek rajta (egyelőre?) kamu álláshirdetések. Legalábbis nem láttam rajta ilyesmit.

Próbáljátok ki, ha valakinek van kedve, írjon véleményt.

A hetekben álláskeresők hirdetéseit böngésztem, mert szerettem volna többekhez eljuttatni ezt a blogot, hátha ötleteket merítenek az itt leírtakból - a cikkekből és a kommentekből. Fura dolgokat találtam, és gondoltam, hogy megosztom Veletek, mert ezekre érdemes lehet figyelni, ha álláskeresőként hirdetést ad fel az ember.

Pontokba szedem, de ez nem feltétlenül fontossági sorrend, csak így jutott eszembe.

1. Ne szidjuk a munkáltatókat.

Na, ez így elég lehetetlenül hangzik, de találkoztam ilyennel. Egy hölgy adta fel, aki valami olyasmit írt, hogy olyan munkáltatót keres, aki hajlandó őt bejelenteni meg ilyesmi. Teljesen jogos volt, amit írt, de annyira fura stílusban fogalmazta meg, hogy az már a bunkóság határát súrolta. Vagy inkább átlépte.

2. Ne írjuk, hogy MLM, netes és erotikus munka kizárva.

Amikor hirdetéseket adtam fel, a megkeresések nagy része MLM, befektetés, jutalékos rendszerű, esetleg erotikus munka volt. Én is odaírtam, hogy ezekkel ne keressenek meg. Ettől függetlenül szinte MINDIG megkerestek. Akár odaírtam, akár nem. Még a mennyiségében sem tapasztaltam jelentős változást.

Az álláskereső hirdetések nagy részében ott van ez a mondat. :) De ha ehhez ragaszkodik a munkakereső, akkor érdemes ezt udvariasan megfogalmazni, nem úgy, hogy nagybetűkkel vagy három felkiáltó jellel hangsúlyozva, vagy azzal a kifejezéssel, hogy "nem érdekel". Én személy szerint ezt akkor már úgy fogalmaznám meg, hogy "MLM és jutalékos munkát jelenleg nem tudok vállalni". Valahogy így. Nem "tudok". Nem nem akarok.

3. Ne írjunk csupa nagybetűvel, felkiáltó jelekkel.

Van egy szabályzata a neten való szövegírásnak, netikettnek hívják. Többek között az is része, hogy a csupa nagybetű kiabálást jelent. :)

4. Ügyeljünk a formátumra.

A hirdetések többsége nincs megszerkesztve, csak oda van dobva. Lehetőleg legyen rendezett a szöveg (ne pedig egyben 20 sor, használjunk bekezdéseket). Kivéve persze, ha az adott oldal ezt nem engedi. Használjunk szóközöket is. A hivatalos nyomdai szövegben, mint például a könyvekben, az írásjelek után mindig van szóköz. Nem így: Kedves Béla.Hogy vagy?Mikor találkozunk? Ez SMS-ben nyilván tökéletesen megállja a helyét, mert ott kevés karakter fér el, de egy rendes szövegben nem szokás ilyet írni.

5. Írjunk helyesen.

A hirdetések jelentős részében találtam szövegszerkesztési és/vagy helyesírási hibát. Az nem jó. Egyszer már álláskeresőként írtam egy embernek, hogy javítsa ki azt a durva helyesírási hibát, amit a hirdetésben vétett, mert nehogy már ezen múljon az állása, hogy a HR-es lehidal.

Sajnos, ez tud számítani, hiszen az iskolázottságra, műveltségre utal. Ha nem jó a helyesírásod, inkább írd be előtte a szöveget egy Word dokumentumba, ahol aláhúzza a hibákat. De nálam a Modzilla is aláhúzza, ami helytelen.

6. Ne tegezzük le a munkáltatót.

Hát, ilyen is előfordul. :)

7. Ne legyünk udvariatlanok, követelőzőek, lenézőek.

Munkát szeretnénk, így ha mérgesek is vagyunk valamiért, vissza kell fogni magunkat. A jó modor igen lényeges. Ha nem megfelelő munka jön, úgyis elintézhetjük egy fél perc alatt a telefonban vagy pedig egy E-maillel.

8. Ha felteszünk fotót, normális képet használjunk.

Ne tegyünk fel szexi képet (hacsak nem efféle állást szeretnénk). Akármennyire büszke vagy rá vagy szereted, mert jól festesz rajta, felesleges, mert azt fogod bevonzani, amit nem akarsz... Szerintem a dekoratív és csinos jelzők használata a szövegben szintén elősegíti az erotikus munkákra való megkereséseket.

Legyen egy normális kép, ne olyan, ahol épp szülinapi partin szerepelsz a torta előtt vagy ilyesmi. Ha nincs, csak karácsonyi családi vacsorán készült fotó, akkor inkább ne tegyünk fel, netán vágjuk le a nem odaillő részeket.

9. Próbáljunk a munkáltató fejével gondolkodni.

Szerintem érdemes kiemelni azt, amit elvárnak és igaz rád (nem-dohányzó, mosolygós, udvarias, kommunikatív, gyakorlattal rendelkező, tanulékony stb.) Persze ne legyen ömlengős, meg beképzelt és irreális, hanem inkább saját.

Vegyük fel azt a nézőpontot, hogy most mi nyújtunk valamit, ne pedig arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mit várunk el.

Kivéve persze, ha ezek az elvárások úgymond szokványosak: bejelentett, korrekt munkahely stb. De szerintem ezt nem érdemes odaírni.

10. Ne említsük a fizetést.

A fizetés témájában sok munkáltató kényes, talán nem érdemes fizetést írni a hirdetésbe. Főleg, hogy nem egyértelmű, hogy az bruttó vagy nettó. Volt olyan munkahely, ahová jelentkeztem, ahol nem tudták a pontos nettó bérem, csak a bruttót. Főleg, hogy az több mindentől függ: pl. kiskorú gyermekek száma.

A lényeg, hogy az legyen a nézőpont, hogy minél jobb kép alakuljon ki rólunk.

Ez a mostani bejegyzés lehet, hogy többeket eltántorít attól, hogy tovább olvassa a blogom, vagy mérges lesz, esetleg indulatok szította hozzászólásokat kapok majd. Mivelhogy kemény és nem kertel.

Ezért már így az elején leszögezném, hogy nem áll szándékomban senkit sem bántani, kritizálni vagy leértékelni. Már csak azért sem, mert az itt leírtak rám is jellemzőek, így ostoba lennék, ha másokat ezért megvetnék. :)

Az egész téma a napokban körvonalazódott meg bennem. Néhány nappal ezelőtt, amikor kora hajnalban (még sötét volt) ültem a teli buszon munkába igyekezve és úgymond kihallgattam a mellettem ülő két ember (egy 30-as nő és egy férfi) beszélgetését. A hölgy a BKV-nál dolgozhatott, mert BKV-logós dzseki volt rajta. Magyarország jövőjéről beszélgettek és a külföldi munkáról, mint megoldásról. A nő elmondta, hogy nem tudja, mi lesz, mert júniusig hosszabbították meg a szerződését. A férfi szerint is elég rossz a helyzet itt és ki tudja, mi lesz még. Az nem vetült fel, hogy bármelyikük kimenne, csak arról, hogy "aki teheti, menjen".

A másik "ihletadó" eset is nemrégen történt. Valaki megosztotta a Facebook egyik állásgyűjtő oldalán, hogy a Rossmann-nál több embert is keresnek. Konkrétan a cég egyik HR-ese írta ki. Ehhez hozzászólt egy nő, hogy ő jelentkezett a cég honlapján, de válaszra sem méltatták.

Először is, a modorról már beszéltünk korábban.

Másodszor az jutott eszembe, hogy mennyit érek én és mennyit érnek az én képességeim és termékeim. És most ezt nem amolyan romantikus értelemben gondolom, hogy az Ember értéke és effélék. Hanem ténylegesen, például hogy mennyire vagyok pótolható, mennyire tisztelnek, mennyire érek el komoly eredményeket stb.

Miért várom el, hogy fizessenek havi 250 ezret egy olyan munkáért, tevékenységért, amelyet túlzások nélkül több százezren képesek elvégezni kortól, nemtől függetlenül?

Elég sok minden érdekel a legkülönfélébb dolgoktól kezdve, mint a repülés vagy a járványügy, a leghétköznapibb dolgokig, mint a főzés vagy a pénztárgépkezelés. De nem vagyok tanult, igen kevés szakterülethez értek, a legtöbbhöz meg egyáltalán nem profi módon, hanem csak valamennyire. Most mindegy is, hogy miért van ez így, de így van. Ráadásul, amiben igen sok a gyakorlatom, az tucatszakértelem és rakásszámra vannak emberek, akik nálam sokkalta jobbak benne.

Sajnos, igen nehéz ezzel szembenézni. Miért keresnék többet, mint 120 ezer Ft, amikor nem vagyok egy felelősségteljes pozícióban, alig van iskolám és csak pár éves a tapasztalatom a fentebb említett tucatszakmákban? Bizony, én sem fizetnék magamnak többet. :(

Egy HR területen dolgozó üzletember mondta egyszer, hogy pótolhatatlannak kell lenni. Ő a komoly képzettségben látja a megoldást. Nem feltétlen csak egy diploma, hanem akár afelett vagy több diploma, vagy egyéb szakképzések, tanfolyamok, továbbképzések és hatalmas gyakorlat. Az sem mindegy, hogy miben.

Egy korábbi munkahelyemen panaszkodott az egyik kolléganőm, hogy kevés a fizetése. Kérdeztem, hogy "és keresel másik munkát?". A válasz: "neeem, hát most vettek csak fel." Felvetettem, hogy gondolkodott-e a külföldi munkán, hogy kimenjenek a párjával. Válasz: "Ááh, Pestre is nehéz volt feljönni, hiányozna a családom, így is ritkán látom őket." Továbbtanulás? Munka mellett?!? Persze, hogy nem.

Akkor mire a panasz? Nem akarunk semmit, ami esetleg nem annyira "kényelmes", de elvárjuk, hogy rengeteg pénzt kapjunk érte cserébe.

Ti mit gondoltok erről? És a külföldi munkáról? Bevállalnátok ilyesmit? Kíváncsi vagyok a véleményekre a fentieket illetően.

Na, megint elővettünk egy jó kis témát, azt hiszem. Úgy gondolnák az emberek, hogy ez magától értetődő és teljességgel nyilvánvaló. De a tapasztalatok szerint mégsem az.

Most odáig nem "süllyedek", hogy elmondom, mi a jó modor, de azért kitérek pár példára ezzel kapcsolatban és hogy mik tartoznak ide.

Kezdjük az E-mail-lel, amelyben elküldjük a jelentkezést. Ne legyen benne kisregény, viszont legyen benne egy rövid levélke a megfelelő formátumban. Tehát megszólítással (kedves, tisztelt) és udvarias zárással (köszönettel, tisztelettel). Nem "üdv." és effélék. Hasznos lehet, hogyha tudjuk, pontosan kinek kell címezni a jelentkezést, hogy már beleírjuk magát a nevet is a megszólításba.

Ja, és egyénileg írjunk mindenkinek. Amikor fejvadász cégben dolgoztam, akkor láttam olyat, hogy a másolatban (ráadásul nem is titkos másolat volt!) szerepelt még vagy negyven másik cég E-mail címe. Ami adott esetben elég kellemetlenül veszi ki magát. Én is kerültem olyan időszakba, amikor már teljesen lényegtelennek tartottam, hogy mit írok és kinek, hiszen "úgysem válaszolnak". Megtettem én is, hogy titkos másolatban szétküldtem egy rakás mailt azoknak, akik állást hirdettek. De a megfigyelés alapján jobban reagáltak a kifejezetten személyes hangvételű mailekre. Ráadásul néha mást és mást kell kiemelni az adott levélben. Pl. az egyik helyen közeli lakost keresnek, ott arra kell kihegyezni a jelentkezést, ahol pedig a nyelvtudás előny, ott meg arra. Tehát ez a tömeglevél nem nagyon működőképes. Szerintem.

Állásinterjú. Na, itt aztán végképp lényeges a modor és a jólneveltség. Mit is takar ez itt? Ha hiszitek, ha nem, ahol dolgoztam, szinte minden nap volt egy ember, aki nem jelent meg a megbeszélt időpontban az állásinterjún. Nem késett, hanem egyszerűen el sem jött.

Ha komolyabb állásról volt szó, akkor felhívták a HR-es kollégák, hogy mi történt, de ha tizenkettő egy tucat munkáról volt szó, akkor hagyták a fenébe. Általában azzal nem volt nagy gond, ha telefonált előtte az illető, hogy sajnos egy halaszthatatlan ügy miatt le kell mondania a találkozót, de azért érdemes ezt a minimálisra csökkenteni.

Késés. Ezt is érdemes elkerülni. Sőt. Egy üzletasszony ismerősöm mondta egyszer, hogy az üzletember pontos. Nem késik, de nem is érkezik előbb. Tehát fő a pontosság. Nyilván, ezt néha nehéz betartani tekintve, hogy a közlekedés néha több mint nem optimális. Viszont én személy szerint, ha sokkal korábban érkeztem, akkor inkább tettem két kört a ház körül vagy betértem egy közeli boltba nézelődni, mint hogy jóval előbb állítsak be. Néha kellemetlen lehet az interjúztatónak is, hogy 5-re volt megbeszélve a találkozó, az illető meg már ott van fél 5-kor, miközben a HR-es még éppen lement volna elszívni egy cigarettát vagy elintézné az előző jelöltje adminisztrációját, de már várják.

Természetesen sajnos a késés elő tud fordulni, de akkor tegyük meg, hogy amint látjuk, hogy késés lesz a dologból, hívjuk fel a céget és udvariasan kérjünk elnézést, és mondjuk el, hogy előreláthatóan mikorra fogunk tudni odaérni. Ez sokkalta jobb, mintha ott várnak ránk. Ha nem érjük el az interjúztatót, írjunk sms-t a mobiltelefonjára vagy hagyjunk neki üzenetet a recepción vagy a munkatársánál.

Öltözködés. Na, én ezzel úgy vagyok, hogy voltam olyan helyzetben, hogy egyszerűen nem volt elegánsabb ruhám. Semmilyen. Vagy maximum nyári, de éppen tél volt vagy fordítva. Ha valaki nem talál belátható időn belül munkát, az komoly anyagi problémákkal járhat. De lehet valaki így is ápolt vagy aki bírja a használt ruhát, Budapest pl. dugig van turkálókkal, némelyikben elég igényes és újszerű holmikat lehet kapni.

Egyszer találkoztam egy fickóval, aki talán valamilyen IT-s munkára jelentkezett és rövid nadrágban, rövid ujjú pólóban, szandálban és zokniban jelent meg...

Udvariatlanság. Nem olyan túl régen voltam egy állásinterjún egy élelmiszerüzletben. Mivel több embert is kerestek, többen voltunk jelentkezők is egyszerre. A végén már csak pár perces személyes beszélgetés volt, ahol egyenként hívtak be bennünket. Addig én másodmagammal kint várakoztam a kasszasoron kívül. Egyszer csak az illető jelentkező megjegyezte hallhatóan, hogy mekkora bunkó volt az egyik vevő. Amit egyébként én nem vettem észre, de mindegy is. Mindenesetre, ezt tisztán hallotta az egyik kasszás hölgy. Ráadásul, mint az kiderült az állásinterjún, a cég sok figyelmet fordít arra, hogy barátságos legyen a vásárlókkal... Hát, a lányt végül nem vették fel. :(

Ahol dolgoztam fejvadász cégnél, használtak egy belső adatbázist, ahová felvittük a jelentkezőket. Ha fura volt a modora valakinek, akkor a kollégák bizony felvezették a rendszerbe és ha később jelentkezett volna valamilyen pozícióra, akkor nem hívták volna be. Ennyit számít a dolog. :(

Ezt akkor se feledjük el, ha valamilyen kellemetlenség ér minket. Pl. várakoztatnak vagy ismeretlen okból kifolyólag nincs bent az interjúztató a megbeszélt időpontban. Maradjunk nyugodtak, oldjuk meg a helyzetet.

Egyszer, mikor recepción voltam ennél a HR-es cégnél, bejött egy viszonylag fiatal nő, de valamiért nem érte el azt, akit keresett. Nem volt bent. De mivel nem említette, hogy interjúra jött, egy kollégám csak annyit mondott neki, hogy sajnos nincs bent. Erre elkezdett hőbörögni, hogy ez hogy lehet és hogy neki esőben át kellett utaznia a fél várost, amivel mennyi ideje elment (amikor ráadásul munkanélküli, tehát több ideje volt, mint a dolgozóknak). Szóval ritka bunkó volt és ott kiabált velünk. :) Közben kiderült, hogy bár nincs bent az a kolléga, meghagyta egy másik embernek, hogy neki kell kezelnie azokat, akik hozzá érkeztek volna... :) Persze, nem sikerült neki az állásinterjú. ;)

Most ennyi fért bele. Ha van tapasztalatotok ilyen téren, osszátok meg!

Ez a bejegyzés főként azoknak szól, akik egyszerűen kifogytak az ötletekből, hogy hová is lehetne még jelentkezniük. Készítettem egy listát olyan cégekről, amelyeket nagyrészt mindannyian ismerünk, de lehet, hogy eszünkbe sem jut, hogy ott is keresnek embert.

Remélem, minden érintett talál magának valami újdonságot! Ahol tudtam róluk infót, külön odaírtam. Ezekhez a vállalatokhoz többségében a weboldalukon érdemes jelentkezni. Ilyen rovatokat kell keresni, hogy karrier, állást, csatlakozz hozzánk stb. De lehetséges egy spontán jelentkezést is megejteni: egyszerűen írni egy E-mailt egy önéletrajzzal, hogy szeretnél náluk dolgozni.

Tehát a multicégek illetve cégláncok:

Itt nem csak az adott cég profiljában kell gondolkodni. Pl. a Tesco-nál nyilván nem csak eladók és pénztárosok dolgoznak, hanem raktárosok, adminisztrátorok és biztonsági őrök is. A multikat nem szereti mindenki, mert nem családias és lehet, hogy csak egy szimpla fogaskerékként kezelnek a gépezetben, viszont előny, hogy nagy valószínűséggel teljesen be leszel jelentve, nem olyan kiemelkedően rossz a fizetés, van cafeteria, bónuszok stb.

Tesco - ha már itt példaként említettem. Rengeteg boltjuk van, folyamatosan keresnek embert. Nem nagyon kérnek végzettséget, ha már érettségid van, előnyben vagy. Ha tapasztalatod, akkor megint csak. Ha pedig az áruház, ahová jelentkezel még közel is van a megadott lakhelyedhez, akkor szinte biztos a siker. Megmondom őszintén, jót még nem hallottam róluk ott dolgozóktól (vagy akik régebben dolgoztak a Tesconál).

Auchan - semmit sem tudok róluk állásügyben. Még nem nagyon láttam állásajánlatukat. De ha bemész egy Auchan-ba, lehet, hogy ki lesz írva.

LIDL - a weboldalukon keresztül lehet jelentkezni. Szinte minden alkalommal, amikor felnéztem oda, voltak feltéve állásajánlatok. Szerintem sehol máshol nem hirdetnek, csak ott. Korrekt cégnek tűnik, mert már itt fel van tüntetve a fizetés és a pontos cafeteria. Itt is lényeges a lakhely. Ha spontán jelentkezel, nem egy adott boltjuk állásajánlatára, akkor a lakhelyedhez legközelebbi áruházba küldik el a jelentkezésed. Nem kérnek szakmai sulikat.

CBA - sokszor keresnek embert, hiszen sok boltjuk van országszerte. A hirdetéseik szerint főként szakképzetteket alkalmaznak. Nem hallottam jókat róluk, de gondolom, ez boltvezetőtől is függ.

ALDI - azt tudom, hogy a weboldalukon szoktak lenni állások. Volt, hogy jelentkeztem, reakciót emlékezetem szerint nem kaptam.

Penny Market - korábban többször láttam kiírva az üzletükben, hogy ingyenesen részt vehetsz élelmiszer eladói képzésükön, és munkalehetőséget ajánlanak azoknak, akik jól teljesítenek. Valami ilyesmi. Negatívum, hogy egyszer diákmunkásként dolgoztam (volna) náluk, és reggel, amikor a megbeszélt időben megjelentem, poénkodva elmondták, hogy hát mégsem kell ember. De ez lehet, hogy a diákszövetkezet hibája, bár furcsa, hogy még előző nap este rám írt egy SMS-t a diákszövetkezetes, hogy akkor holnap... A képzéssel kapcsolatos kérdésemre érdemben nem igazán reagáltak.

Cora - nincs infó.

Spar - most is keresnek embert, technikusokat is.

Match, Coop, Reál - nincs infóm.

Metro - nem tudok róluk semmit.

IKEA - a weboldalukon valamint az áruházukban ki szokott lenni írva, hogy kiket keresnek. Eladók, lakberendezők, kasszások, konyhai dolgozók.

JYSK - csak eszembe jutott, tőlük is láttam hirdetést a weblapjukon.

Media Markt, Saturn, Euronincs - interneten.

OBI, Praktiker, BricoStore und so weiter.

Decathlon - aki esetleg nem ismeri: túra- és sportruházatot, felszerelést árusítanak. Egy köpésre volt tőlünk az egyik boltjuk, szeretem a céget, vásároltam is náluk sokszor, jelentkeztem már hozzájuk vagy tízszer, de még egy interjúig sem tudtam eljutni. A weblapjukon hirdetnek. Egy barátnőm dolgozott náluk, és mondta, hogy ott úgy megy, hogy ha kell ember, megkérdezik a dolgozókat, van-e ismerős. Ő is így került be, az unokatesója a Decathlonban dolgozik és beajánlotta.

DM, Rossmann - sok állás szokott lenni a weboldalukon. Illetve a DM esetében a boltokban is szoktam látni plakátot. Szeretik a szakképzettséget, a DM konkrétan elvárja. A gyakorlat nem elég, legalábbis a pénztárosoknál.

Vodafone - hatalmas multicég, nem kell bemutatni. Ügyfélszolgálatost szoktak keresni meg boltos értékesítőt (márkaboltba). Van ismerős, aki ott dolgozik, azt mondja, kihajtják belőle a ***t is. De ahogy látom, a fizu azért nem olyan rossz, meg céges teló. Nyilván adott idő után. Bizonyos állásokra inkább belülről építkeznek, nem külsős fórumon hirdetik.

Telenor, T-Mobil, Digi, UPC stb. - a szolgáltatók, amihez tartozunk.

Bankok - van belőlük igen sok. Gazdasági területen végzettek nyilván előnyben vannak. Rengeteg adminisztrátor, ügyfélszolgálatos dolgozik náluk. OTP, CIB, K&H, AXA és még sorolhatnánk.

Vendéglátói egységek, gyorséttermek: McDonalds, Burger King, KFC, Pizza Hut és a többi.

One Euro üzletek - az ismert egy eurós vagy korábban 100 forintos boltok. Nem kell megijedni, ha az embert behívják a Kén utcába, egy lerobbant raktárépületbe egy borzalmas környéken. Nem valószínű, hogy ott kell dolgozni, de ott van a központjuk, így az interjúkat is ott tartják.

Ötlet:

Mivel ezen kívül még rengeteg lehet, ami nekem hirtelen nem jutott az eszembe, írd össze, hogy milyen cégeket, márkákat szeretsz, hol szoktál vásárolni, milyen cég termékeit szereted, és nézz utána, van-e náluk nyitott állás. Esetleg küldj el egy jelentkezést, csak úgy. Mivel szereted a céget és ismered is, nyilván őszintén tudsz róla pozitívan nyilatkozni és ez jó pont lehet.

A másik: személyesen is érdemes lehet jelentkezni, mindentől függetlenül érdeklődni.

Kicsit elmaradtam, ami a blogírást illeti, mivel már ott tartottam, hogy kikapcsolták a villanyt, utána meg a netet is. :(

De nem baj, a helyzet megoldva és ami a legjobb, hogy már van állásom is! Felvettek. 6 órás a munka és ez eddig az egyik legszimpatikusabb, fizetésben is, munkaidőben is. Megvan a teljes adminisztráció, aláírt szerződés és holnap kezdek. Mellette lesz időm tanulni is.

Újra itt vagyok, és továbbra is - az én esetemben remélhetőleg már csak visszamenőleg - írom a tapasztalatokat, következtetéseket és információkat az álláskereséssel (és találással) kapcsolatban.

Továbbra is kérlek benneteket, hogy szóljatok hozzá azokhoz a bejegyzésekhez, amelyekkel kapcsolatban van véleményetek. Valamint csatlakozzatok a Facebook oldalamhoz, ahol mindig felteszem, ha valami érdekeset találok vagy amikor új bejegyzés születik.

Köszönöm Nektek az információkat, hogy olvastatok (és remélem, olvastok továbbra is), hogy like-oltátok a cikkeket és hogy drukkoltatok az álláskeresésben! :)

Sok sikert ezúton minden álláskeresőnek.

Az utóbbi időben a magam kárán jó kis tapasztalatot szereztem az idővel kapcsolatban.

Ma megtudtam, hogy egy ismerősöm embert keres a cégébe. Az a terület, amelyen van tapasztalatom, pont az, amire neki szüksége lett volna. Kiderült, hogy már talált rá megfelelő ember, mert már hirdeti egy ideje. Egyszerűen nem jutott el hozzám korábban a hirdetése, ő meg nem tudta, hogy munkát keresek.

Kicsivel korábban rátaláltam egy álláshirdetésre, amely pont a kerületembe esett, ami elég ritka dolgok egyike. Ráadásul nem sokkal az előtt adták fel. Egy telefonszám volt megadva. Nem tudtam felhívni akkor, de kiírtam gyorsan. Másnap délelőtt hívogattam, de mindhiába: senki sem vette fel. Utánakerestem a hirdetésnek, hátha talán rossz számot írtam fel vagy ilyesmi, de már törölték.

Azt a csúnya tanulságot kellett levonnom, hogy rengeteg az álláskereső és bár elég sok az üres állás is, mégis egy álláslehetőségre így is rendkívül sok ember jelentkezik. Kivéve persze a komolyabb szaktudást és tapasztalatot igénylő állások esetében. Tehát az idő ellenük dolgozik. A gyorsaság rendkívül fontos ebben az esetben.

Arról már írtam korábban, hogy a rengeteg álláskereső közül hogyan tűnhetünk ki, de ehhez akkor azt is hozzá kell venni, hogy gyorsnak kell lenni. Pörögni kell, mint búgócsiga és lesz állás.

Segítség, munkanélküli lettem! - Mit lehet ilyenkor csinálni, mik az első és legfontosabb teendők? Összeszedtem azokat a lépéseket, amelyeket ilyenkor meg kell lépni és amire - tapasztalatom szerint - figyelni kell. Pontokba szedve írtam le őket, de ezek nem feltétlenül a fontossági sorrendet jelölik.

1. Menj el az illetékes munkaügyi központba és regisztráltasd magad.

Ez ténylegesen legyen a legelső teendőd. Én sokáig húztam, és mindig rádöbbentem, hogy minél előbb el kell menni. Ez már csak azért is lényeges, mert a járadékok megállapításánál az számít, hogy az elmúlt években mennyi napot dolgoztál. Ha kihagysz fél évet akár, akkor már más lehet az összeg, amire jogosult vagy.

Hogy pontosan hová tartozol, azt a www.afsz.hu oldalon tudod megtalálni. Budapesten a különféle kerületek más és más helyre tartoznak, ez egy kicsit változott 2012 januárjától. Mindenesetre ha beírod a Google-be a várost/kerületet, akkor biztosan megtalálod.

Amit tudni kell, hogy ez néha elég sok időt tud igénybe venni, főként ha az adott kirendeltség nem csak egy kerülettel foglalkozik, hanem többel is. Én volt, hogy 4 és fél órát is várakoztam. Gondolom, ügyintézőtől is függ, hogy mennyire pörgős a dolog. De mindenképpen vigyél magaddal ennivalót, olvasnivalót és/vagy beszélgetőpartnert. :)

Én azt tapasztaltam, hogy nem kifejezetten segítőkészek és lelkiismeretesek. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen rengetegen vannak, akik állást keresnek, meg segítséget kérnek tőlük. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mindent kérdezz meg alaposan, kérd meg, hogy igenis nézzen utána az ügyintéződ a nyilvántartásában, hogy tudna-e neked valami állást javasolni. Ha érdekes, kérdezz rá, indítanak-e képzést, átképzést (ingyenesen szoktak, erről további infó: www.afsz.hu.) Ne hagyd magad, már az első körben tudakozódj mindenről, ami érdekes lehet vagy érdekel.

Ha már ott vagy, akkor nézz körül, sok hasznos infót begyűjthetsz, a falakon, polcokon szoktak lenni álláshirdetések, prospektusok és mindenféle tudnivaló.

Említettem a képzést. A munkaügyi központok indítanak folyamatosan képzéseket, amelyek ingyenesek. Ez akkor főként érdekes lehet, ha nincs befejezett sulid vagy csak érettségid van, szakmád nincs. Úgy tudom, hogy az első szakma megszerzése mindenképpen ingyenes. Ezek OKJ-s tanfolyamok. Ha ilyesmi érint téged vagy kíváncsi vagy, akkor kérdezd meg. Rögtön, első alkalommal. Ne várd meg, míg visszarendelnek hónapokkal később.

Fontos, hogy mindenféle papírod a korábbi munkahelyekről (adózási adatlapok, szerződés felmondás, TB kiskönyv stb.) és személyes iratok (személyi, lakcím kártya, adószám, TAJ kártya) legyenek nálad.

2. Azonnal kezdj el új állást keresni.

Több munkanélkülinél láttam már, hogy mivel kapott végkielégítést az előző munkahelyéről, nem állt neki rögtön munkát keresni, hanem csak akkor, ha elfogyott vagy igencsak megcsappant már a pénze. Ez egy ritka rossz hozzáállás. Ne tekints szabadságként erre az időszakra. Valójában ez egy fizetés nélküli kényszerszabadság, amiről nem tudjuk, hogy meddig fog tartani. Inkább legyen minél hamarabb ismét munkád, és menj el rendes, fizetett szabadságra. :)

3. Keress aktívan munkát.

Na, ez egy jó kis közhely, de nagyon igaz! Minden nap kelj fel reggel, ne aludj délig, és állj neki az álláskeresésnek. Általában van egy átfutási ideje annak, ha elkezdesz önéletrajzokkal bombázni cégeket, mikor fognak elkezdeni visszaáramolni a reakciók; így erre is fel kell készülni. Ezért kell minél hamarabb nekilátni.

4. Igyekezz takarékoskodni.

Mivel megszűnt a biztos bevételi forrás, ügyelni kell arra, hogy a tartalékok kitartsanak a következő munkahelyig. Tudom, hogy sokaknak egyáltalán nincs tartalékuk. Ez esetben még fontosabb, hogy ne költsünk felesleges (vagy legalábbis nem annyira szükséges) dolgokra.

Magyarán: veszélyhelyzetbe kerültünk, nem tehetjük ugyanazt, mint eddig.

Takarékoskodni sok mindennel lehet: ne most menj nyaralni, ne menj moziba, ne vegyél új telefont stb. Ezt mindenki saját meglátása szerint csinálja.

5. Ne lélegezz fel, ha behívnak egy állásinterjúra.

Egyszer ajánlottak nekem egy munkát ismerősi körben. Tudtam, hogy megfelelek rá, az első körös interjúra el sem kellett mennem, mert ismert engem a HR-es és tudta, mik a tapasztalataim. Szívesen dolgoztam volna a cégnél, minden oké. Elkerült a céghez a jelentkezésem, és úgy volt, hogy majd hívnak. Nem is foglalkoztam mással, abbahagytam az álláskeresést, hiszen olyannyira biztosnak tűnt az egész.

De nem hívtak, végül kiderült, hogy (mivel ismertek) személyes problémája volt velem az egyiküknek, így azt a választ kapta a HR-es, hogy "vele nem számolunk".

Egy másik alkalommal pedig két jónak ígérkező állásinterjúm is volt egy héten. De egyikhez sem vettek fel.

Szóval az a lényeg, hogy ha behívnak egy állásinterjúra, az jó, előrelépés. De még egyáltalán nem dőlt el semmi, így ugyanolyan lendülettel kell folytatni a jelentkezések küldését, mintha egyetlen egy interjúidőpontunk sem lenne. Csak természetesen kicsit lelkesebben, hiszen az állásinterjúból lesz az állást. :)

6. Lényeges a kiáramlás mennyisége.

Nyilván nem spam-szerűen, hanem értelmesen és a megfelelő helyekre.

Évekkel ezelőtt, amikor nem volt állásom, egy fejvadász hölgy ismerősöm segített nekem. Nem tudtam, hogy mi lehet a probléma. Alig akartak behívni valamire, kínkeservesen ment az egész, telt az idő. Az önéletrajzom elméletileg jó volt, aktívan nyomtam a keresést minden nap.

Megkérdezte tőlem, hogy egy nap pontosan hány órát foglalkozom ezzel.

Hát, habogtam, nem is tudtam megmondani. De 1-2 óránál biztosan nem többet. Végignéztem a szokásos álláshirdetéses oldalakat, és ha nem találtam már új hirdetést, amire jelentkezhettem volna vagy ahová telefonálhattam volna, akkor abbahagytam aznapra.

Ő pedig erre azt mondta, hogy ez nagyon kevés! Sokkal többet foglalkozzak ezzel napi szinten. Ha az adott állásoldalon már minden állásra jelentkeztem, ami csak szóba jöhet, akkor tanakodjak, hogy hová jelentkezhetnék még! Találjak más hirdető oldalakat, jelentkezzek spontán, adjak fel saját hirdetést, nézzem a cégek weboldalait, menjek be boltokba, keresnek-e embert, hívjam az ismerőseim, tudnak-e valamit... És a többi. Legyek kreatív, törjem a fejem.

1 héten belül lett munkám. :)

Nos, ennyi futotta mára. Kérlek, írjátok meg, ha Nektek van még ehhez hozzáfűznivalótok, ha kihagytam valamit, vagy bármilyen véleményetek a témáról.

A napokban kaptam egy E-mailt egy lány barátomtól. Megtudtam, hogy jelenleg nincs állása, mert elbocsátották. Kereskedelmi végzettséggel eladói munkát keres és kérte, hogy szóljak, ha tudok valamit.

Nem sokkal ezelőtt hallottam, hogy abban a cégben, ahol évekkel ezelőtt dolgoztam, keresnek embert, pont barátnőmnek testhez álló munkakörben. Az akkori tapasztalatokból kiindulva a fizetés sem lehet rossz. Rögvest írtam is neki, hogy hol tud érdeklődni. Ő is ismeri ezt a céget és kiderült, hogy már jelentkezett is hozzájuk.

Elmondta, hogy az a problémája, hogy ismerősöket nem szeret "becsapni." Nemsokára gyermeket szeretne, így 1 évnél tovább nem hiszi, hogy ott maradna a cégnél. Tudja, hogy ők hosszú távra keresnek embert, ő pedig ezt el is mondta nekik őszintén az állásinterjún. Ezért nem vették fel.

Nem mellékesen én annak idején hosszú távra mentem ehhez a céghez és fél év után úgy megváltak tőlem, mint a sicc, mert anyagi gondba keveredtek. Nem csak én mentem, hanem 6-7 ember még rajtam kívül, vagyis leépítés.

Érdekes ez a dolog. Hosszú táv vagy nem. Egy munkahely az ember személyes (illetve családi) túlélése. Hogy ilyen komoly szóval éljek. Ha nincs folyamatos bevétel, az igen alapvető problémákat tud jelenteni, ezt nem is kell ecsetelni senkinek sem.

A durva az, hogy ez a cég minden további nélkül megvált emberektől: fiataltól, idősebbtől, egyedülállótól, elvált anyától, férfitól, nőtől, szakképzettől, nem szakképzettől, évek óta ott dolgozótól és fél éve jött "friss" embertől egyaránt. Nem aggódott azon, hogy mit fognak enni két hónap múlva, vagy hogy miből fizetik majd az egyetemet, a diákhitelt vagy a kislányuk új ruháit. Megvált tőlük, mert úgy látta jónak.

Egy HR-es ismerősöm mondta, hogy egy állásinterjúban azt mondjam, amit hallani akarnak. Ha hosszú táv, akkor hosszú táv. Persze itt nem olyanokról van szó, hogy mondd, hogy értesz hozzá, amikor nem vagy efféle, az állás betöltéséhez szükséges dolgok. De az biztos, hogy ne csináljuk ilyen elvi kérdéseket a dologból. Arról nem is beszélve, hogy lehet, megszeretjük az adott helyet és nem akarunk majd idő előtt tovább állni.

Ha van véleményed a témában, voltál már hasonló szituban, esetleg vannak ehhez hasonló elveid, oszd meg velünk. :)