Hurrá, állást keresek! :(

Hurrá, állást keresek! :(

A jómodor és az álláskeresés

2012. március 27. - Allaskereso

Na, megint elővettünk egy jó kis témát, azt hiszem. Úgy gondolnák az emberek, hogy ez magától értetődő és teljességgel nyilvánvaló. De a tapasztalatok szerint mégsem az.

Most odáig nem "süllyedek", hogy elmondom, mi a jó modor, de azért kitérek pár példára ezzel kapcsolatban és hogy mik tartoznak ide.

Kezdjük az E-mail-lel, amelyben elküldjük a jelentkezést. Ne legyen benne kisregény, viszont legyen benne egy rövid levélke a megfelelő formátumban. Tehát megszólítással (kedves, tisztelt) és udvarias zárással (köszönettel, tisztelettel). Nem "üdv." és effélék. Hasznos lehet, hogyha tudjuk, pontosan kinek kell címezni a jelentkezést, hogy már beleírjuk magát a nevet is a megszólításba.

Ja, és egyénileg írjunk mindenkinek. Amikor fejvadász cégben dolgoztam, akkor láttam olyat, hogy a másolatban (ráadásul nem is titkos másolat volt!) szerepelt még vagy negyven másik cég E-mail címe. Ami adott esetben elég kellemetlenül veszi ki magát. Én is kerültem olyan időszakba, amikor már teljesen lényegtelennek tartottam, hogy mit írok és kinek, hiszen "úgysem válaszolnak". Megtettem én is, hogy titkos másolatban szétküldtem egy rakás mailt azoknak, akik állást hirdettek. De a megfigyelés alapján jobban reagáltak a kifejezetten személyes hangvételű mailekre. Ráadásul néha mást és mást kell kiemelni az adott levélben. Pl. az egyik helyen közeli lakost keresnek, ott arra kell kihegyezni a jelentkezést, ahol pedig a nyelvtudás előny, ott meg arra. Tehát ez a tömeglevél nem nagyon működőképes. Szerintem.

Állásinterjú. Na, itt aztán végképp lényeges a modor és a jólneveltség. Mit is takar ez itt? Ha hiszitek, ha nem, ahol dolgoztam, szinte minden nap volt egy ember, aki nem jelent meg a megbeszélt időpontban az állásinterjún. Nem késett, hanem egyszerűen el sem jött.

Ha komolyabb állásról volt szó, akkor felhívták a HR-es kollégák, hogy mi történt, de ha tizenkettő egy tucat munkáról volt szó, akkor hagyták a fenébe. Általában azzal nem volt nagy gond, ha telefonált előtte az illető, hogy sajnos egy halaszthatatlan ügy miatt le kell mondania a találkozót, de azért érdemes ezt a minimálisra csökkenteni.

Késés. Ezt is érdemes elkerülni. Sőt. Egy üzletasszony ismerősöm mondta egyszer, hogy az üzletember pontos. Nem késik, de nem is érkezik előbb. Tehát fő a pontosság. Nyilván, ezt néha nehéz betartani tekintve, hogy a közlekedés néha több mint nem optimális. Viszont én személy szerint, ha sokkal korábban érkeztem, akkor inkább tettem két kört a ház körül vagy betértem egy közeli boltba nézelődni, mint hogy jóval előbb állítsak be. Néha kellemetlen lehet az interjúztatónak is, hogy 5-re volt megbeszélve a találkozó, az illető meg már ott van fél 5-kor, miközben a HR-es még éppen lement volna elszívni egy cigarettát vagy elintézné az előző jelöltje adminisztrációját, de már várják.

Természetesen sajnos a késés elő tud fordulni, de akkor tegyük meg, hogy amint látjuk, hogy késés lesz a dologból, hívjuk fel a céget és udvariasan kérjünk elnézést, és mondjuk el, hogy előreláthatóan mikorra fogunk tudni odaérni. Ez sokkalta jobb, mintha ott várnak ránk. Ha nem érjük el az interjúztatót, írjunk sms-t a mobiltelefonjára vagy hagyjunk neki üzenetet a recepción vagy a munkatársánál.

Öltözködés. Na, én ezzel úgy vagyok, hogy voltam olyan helyzetben, hogy egyszerűen nem volt elegánsabb ruhám. Semmilyen. Vagy maximum nyári, de éppen tél volt vagy fordítva. Ha valaki nem talál belátható időn belül munkát, az komoly anyagi problémákkal járhat. De lehet valaki így is ápolt vagy aki bírja a használt ruhát, Budapest pl. dugig van turkálókkal, némelyikben elég igényes és újszerű holmikat lehet kapni.

Egyszer találkoztam egy fickóval, aki talán valamilyen IT-s munkára jelentkezett és rövid nadrágban, rövid ujjú pólóban, szandálban és zokniban jelent meg...

Udvariatlanság. Nem olyan túl régen voltam egy állásinterjún egy élelmiszerüzletben. Mivel több embert is kerestek, többen voltunk jelentkezők is egyszerre. A végén már csak pár perces személyes beszélgetés volt, ahol egyenként hívtak be bennünket. Addig én másodmagammal kint várakoztam a kasszasoron kívül. Egyszer csak az illető jelentkező megjegyezte hallhatóan, hogy mekkora bunkó volt az egyik vevő. Amit egyébként én nem vettem észre, de mindegy is. Mindenesetre, ezt tisztán hallotta az egyik kasszás hölgy. Ráadásul, mint az kiderült az állásinterjún, a cég sok figyelmet fordít arra, hogy barátságos legyen a vásárlókkal... Hát, a lányt végül nem vették fel. :(

Ahol dolgoztam fejvadász cégnél, használtak egy belső adatbázist, ahová felvittük a jelentkezőket. Ha fura volt a modora valakinek, akkor a kollégák bizony felvezették a rendszerbe és ha később jelentkezett volna valamilyen pozícióra, akkor nem hívták volna be. Ennyit számít a dolog. :(

Ezt akkor se feledjük el, ha valamilyen kellemetlenség ér minket. Pl. várakoztatnak vagy ismeretlen okból kifolyólag nincs bent az interjúztató a megbeszélt időpontban. Maradjunk nyugodtak, oldjuk meg a helyzetet.

Egyszer, mikor recepción voltam ennél a HR-es cégnél, bejött egy viszonylag fiatal nő, de valamiért nem érte el azt, akit keresett. Nem volt bent. De mivel nem említette, hogy interjúra jött, egy kollégám csak annyit mondott neki, hogy sajnos nincs bent. Erre elkezdett hőbörögni, hogy ez hogy lehet és hogy neki esőben át kellett utaznia a fél várost, amivel mennyi ideje elment (amikor ráadásul munkanélküli, tehát több ideje volt, mint a dolgozóknak). Szóval ritka bunkó volt és ott kiabált velünk. :) Közben kiderült, hogy bár nincs bent az a kolléga, meghagyta egy másik embernek, hogy neki kell kezelnie azokat, akik hozzá érkeztek volna... :) Persze, nem sikerült neki az állásinterjú. ;)

Most ennyi fért bele. Ha van tapasztalatotok ilyen téren, osszátok meg!

A bejegyzés trackback címe:

https://allasom.blog.hu/api/trackback/id/tr174343726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása