Az utóbbi időben a magam kárán jó kis tapasztalatot szereztem az idővel kapcsolatban.
Ma megtudtam, hogy egy ismerősöm embert keres a cégébe. Az a terület, amelyen van tapasztalatom, pont az, amire neki szüksége lett volna. Kiderült, hogy már talált rá megfelelő ember, mert már hirdeti egy ideje. Egyszerűen nem jutott el hozzám korábban a hirdetése, ő meg nem tudta, hogy munkát keresek.
Kicsivel korábban rátaláltam egy álláshirdetésre, amely pont a kerületembe esett, ami elég ritka dolgok egyike. Ráadásul nem sokkal az előtt adták fel. Egy telefonszám volt megadva. Nem tudtam felhívni akkor, de kiírtam gyorsan. Másnap délelőtt hívogattam, de mindhiába: senki sem vette fel. Utánakerestem a hirdetésnek, hátha talán rossz számot írtam fel vagy ilyesmi, de már törölték.
Azt a csúnya tanulságot kellett levonnom, hogy rengeteg az álláskereső és bár elég sok az üres állás is, mégis egy álláslehetőségre így is rendkívül sok ember jelentkezik. Kivéve persze a komolyabb szaktudást és tapasztalatot igénylő állások esetében. Tehát az idő ellenük dolgozik. A gyorsaság rendkívül fontos ebben az esetben.
Arról már írtam korábban, hogy a rengeteg álláskereső közül hogyan tűnhetünk ki, de ehhez akkor azt is hozzá kell venni, hogy gyorsnak kell lenni. Pörögni kell, mint búgócsiga és lesz állás.