Már egy korábbi cikkben írtam arról (egy kellemetlen eset után), hogy az álláskeresés lényeges része a gyorsaság. Miután sikeresen lemaradtam egy-két olyan álláslehetőségről, ami nagyon megfelelt volna, leszűrtem azt, hogy gyorsnak kell lenni: AZONNAL felhívni a telefonszámot, AZONNAL elküldeni az önéletrajzot...

A másik dolog, amit megtapasztaltam, és ami vetekedik a gyorsaság fontosságával, az a mennyiség. Nagy mennyiségben kell folyamatosan kifelé áramoltatni, hogy meglegyen az állás. Főleg olyan tucatszakmákban, mint az adminisztrátor, az eladó vagy éppen a recepciós. Ezt nem leértékelésként értem, hogy tucatszakma, hanem egyszerűen nagyon sok olyan ember él itt Magyarországon, aki ezeken a területeken akar elhelyezkedni.

Mit értek mennyiség alatt? Azt, hogy RENGETEG helyre kell elküldeni a jelentkezést. Persze, ez attól is függ, hogy milyen szakterületen keresünk munkát, hiszen designert például nyilván nem keresnek minden cégnél. Meg vannak elvek is a világon, meg bérigény.

Amint megszűnik az állás, vagy amint más munkahely után kell nézni, rögtön neki kell látni a keresésnek. Ha végignéztük az éppen aktuálisan eszünkbe jutó álláshirdetős oldalakat, utána szét kell nézni a cégek honlapjain. Azután ismerősökkel is érdemes tudatni, hogy álláskeresésben vagyunk. Egy HR-es barátom a jelenlegi válságos, válságból kilábaló (vagy mi...) helyzetben a fő megoldásként az ismerői vonalat látja. Ismerősökön keresztül a legkönnyebb elhelyezkedni, hiszen nem a több százból kell kiválasztani Téged, hanem már beajánlottak, már jó pontot szereztél, mindenki más előtt nézik meg a Te jelentkezésed. Sőt, az is lehet, hogy még csak jelentkezni sem kell, hanem egyből fel vagy véve.

Ha kifogytál az ötletekből, gondolkodj. Hová, milyen formában tudnál MÉG jelentkezni? Konyhai állást keresel? Végigjártad már a helyi bevásárló központok étkezős részeit? Én többször láttam már kiírva ilyen helyeken, hogy felszolgálót, konyhai dolgozót keresnek. Írtam egy listát korábban, ami segíthet.

Közhely, de nagyon igaz, hogy az álláskeresésre úgy kell tekinteni, mint egy teljes idős állásra. Napi 8 órát hétköznap érdemes belefektetni, és tényleg megtérül a ráfordított energia. Azt is délelőtt, mert a legtöbb cégben akkor van munkaidő. Számtalanszor volt már olyan, hogy megtaláltam a hirdetést, de épp nem tudtam felhívni, mert már elmúlt a munkaidő, amit megadtak.

Ezt is saját bőrömön tapasztaltam. HR-es barátom segített nekem munkát találni. Átnéztük az önéletrajzomat, kitaláltuk, hová tudok jelentkezni stb. Sajnos, ő közvetlenül nem tudott elhelyezni, mivel nálam sokkalta képzettebb egyéneket keresett, főleg reál területen. Vagy egy hónap telt el, de nem jutottam igazán sehová. Talán egy-egy állásinterjú becsúszott, de semmi komoly. Aztán rákérdezett, hogy igazából mennyi időt szoktam ezzel tölteni? Elgondolkodtam és arra jutottam, hogy napi 1-2 óránál többet összességében biztosan nem foglalkoztam álláskereséssel.

Azt mondta, hogy ez nagyon kevés. Legyek kreatív, ha végignéztem a szokásos oldalakat, akkor tanakodjak, hogy mi lehet még.

Ezután nagyon "ráfeküdtem" erre, nyomtam "ezerrel". :) Nem telt bele két hét sem, és volt munka, nem is rossz. Olyan, ami megfelelt nekem. :)

Konklúzió: pörögni kell, időt, energiát belefektetni. Minél több idő telik el, annál nehezebb, annál inkább elmegy az ember kedve az egésztől, annál több a kudarc érzése, annál rémisztőbb az a sok hónap, ami óta nincs állásunk és fizetésünk.

Mit gondoltok? Van tapasztalat ilyesmiben? Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ha van kedvetek, írjátok meg. :) Sok sikert minden álláskeresőnek!