A cégben, ahol dolgozom, az elmúlt hónapokban több állást is meghirdettek. Mivel én (is) kezelem a központi e-mailfiókot, hozzám is eljutnak ezek. Érdekes tapasztalat volt olvasni őket.

Pontokba szedtem, hogy melyek azok a területek, amelyeken szerintem érdemes lehet javítani, hogy jobban előtérbe kerüljön a jelentkezésed.

Nekem annak idején 600 jelentkezőből sikerült bejutni. 600 jelentkezés még e-mailben is sok, még azt sem egyszerű átnézni, és biztos vagyok benne, hogy ennyi jelentkező esetében vannak, akikre nagyjából 1 mp-nyi idő jut – vagy éppen annyi sem. Főleg ahol az elfoglalt cégvezető végzi a kiválasztást (kisebb cég esetén), és nincs rá külön fizetett alkalmazott, HR-es. De még 50 vagy 100 is sok lehet.

Nem csatolt önéletrajz: sajnos ez visszatérő hiba, a véletlen vagy épp szándékosan (!) nem csatolt önéletrajz. A véletlen egyértelmű, amin úgy tudunk javítani, hogy mielőtt elküldjük, ellenőrizzük, hogy ott van-e. De a Gmailnek szerencsére van egy olyan jó tulajdonsága, hogy szól, ha az e-mailbe beleírtad a csatolva/csatoltam szót, de nem talál mellékletet. A szándékosra is láttam példát, amikor az illető egyszerűen csak e-mailben megkérdezte, hogy aktuális-e még az állás. Most komolyan? Ha már írsz és megkérdezed, csatold a cv-d, semmibe sem kerül!

Túl általános tárgysor: az e-mail tárgysora a te legeslegelső találkozásod a HR-essel illetve hirdetővel, így érdemes kihasználni. Persze vannak esetek, amikor külön kérik, hogy mit írj a tárgysorba, így azzal nem tudsz nagyon trükközni. Bár a szokásos szöveg mögé zárójelben is írhatsz valamit, ami megkülönböztet. Mire gondolok itt? Pl. Kereskedelmi értékesítő (10 év tapasztalattal) vagy Bolti eladó (közeli lakhellyel). Mivel vállalkozóként kerestem plusz munkát, és tudtam számlázni, ezt írtam: „munkakör neve – számlaképesen is”. Itt az a lényeg, hogy mint egy jó hirdetési címnél vagy újság szalagcímként, keltsd fel az illető érdeklődését. Ha belefér, akkor visszafogottan használhatsz akár emojit is a címben, a Gmail tud ilyet. Nyilván, ha mondjuk épp jogi asszisztensnek jelentkezel, akkor nem feltétlenül fog beleférni, de ez is egy ötlet.

Tizenkettő egy tucat e-mail szöveg: most őszintén, tényleg azt hiszi valaki, hogy ezzel az e-mail szöveggel ki fog tűnni? „Kedves Cégvezető! Az XY oldalon találkoztam a hirdetésével, szeretnék jelentkezni. Üdvözlettel: XY” Hát nem. Majd’ mindenki ezt írja! Ez annyira általános és semmitmondó, hogy ennyi erővel ki is hagyhatnád. A tárgysor után ez a következő állomás, ahol megfoghatod a hirdető figyelmét, tehát használd úgy.

Mit érdemes ide írni? Röviden kiemelni azokat a dolgokat, amelyek ennél az állásnál fontosak lehetnek és nálad megvannak. Példák a teljesség igénye nélkül: közeli lakhely, sok éves tapasztalat, erős nyelvtudás, miért szereted csinálni, személyiségi jellemzők, hasonló/konkurens cégnél szerzett tapasztalat stb., stb. Ha itt nem írsz semmi különöset, akkor kihagyod ezt a nagyszerű lehetőséget!

Ami még fontos ide. Rendszeresen tapasztaltam, hogy olyan emberek is leadják a jelentkezésüket egy állásra (ami természetes), akikhez úgy elsőre az nem is passzolna, mert pl. nincs olyan tapasztalatuk. Tehát a cv-jükből az jön le, hogy semmi közük sincs a területhez. Ez rendben lévő, ha egy hirdetésben leírják, hogy nem szükséges tapasztalat vagy épp végzettség. Viszont, ebben az esetben ki kellene itt fejteni, hogy miért jelentkeztél mégis. Pl. egy borzasztóan monoton állás esetén leírhatod, hogy sok év pörgős, kereskedelmi munka után most kifejezetten egy nyugis, monoton tevékenységet keresnél, és ezt most testhez állónak érzed emiatt. Hiszen ha azt látják a cv-dből, hogy te egy kommunikatív és pörgős valaki vagy, nem fognak téged választani egy egész nap egyedül dolgozós munkakörre, és ha több jobb jelentkező is van, nem fogják megkérdezni, hogy ugyan, miért jelentkeztél. Lehet, hogy igen, de ne várjunk erre.

Tehát pár pontban emeld ki, hogy miért válasszanak téged.

Hol találkoztál a hirdetéssel: én ezzel úgy vagyok, hogy jó bevezető szövegnek tűnik, amikor jobb nem jut eszünkbe, de sokszor nem igazán releváns, ha érdekli, megkérdezi. Szerintem ez csak szócséplés.

Helyesírási hiba: emberből vagyunk, így véthetünk hibákat, de az belefér, hogy egyszer átfussuk a szöveget, mielőtt kiküldjük. Egy-egy elíráson normális ember nem akad fent, de azért csökkentsük a minimálisra, és durva hibákat lehetőleg ne vétsünk.

Elérhetőség: az aláírásba tegyél telefonszámot, hogy mielőbb fel tudjanak hívni, ne kelljen keresgélni a cv-ben.

Önéletrajz elnevezése: ezt van, hogy külön kérik. Lehetőleg ne önéletrajz.doc legyen, mivel eséllyel lementik őket egy kupacba. Legyen benne a neved és a pozíció neve: Gipsz Jakab ügyfélszolgálatos. A formátumnál én a pdf-et szoktam előtérbe helyezni, mert a Worddel ellentétben, az biztosan nem fog szétesni.

Használd, teszteld a fentieket, légy kreatív, ha szükséges. Sikeres álláskeresést kívánok!

Az álláskeresés egyik legidegőrlőbb része az, hogy nincs igazán belelátásunk a másik oldalba, nem tudjuk, megkapták-e a jelentkezést, elolvasták-e, és egyáltalán hol tart az egész kiválasztási folyamat. Ha tart valahol egyáltalán…

Jó eséllyel a cég (vagy az álláshirdető oldal) küld egy automatikus e-mailt arról, hogy befutott hozzájuk a pályázatod, illetve egyet akkor, ha nem rád esett a választás. Ez is valami, viszont nem sok.

Rábukkantam a Profession úgynevezett prémium szolgáltatására, ami nagyon sok jóféle információval és lehetőséggel segíti az álláskeresésed.

Nézzünk néhányat.

• Meg tudod nézni, hogy a pályázatod megnyitották-e, letöltötték-e az önéletrajzod, illetve, hogy mikor.
• Láthatod, hogy a te bérigényed (ha megadtad) magasabb vagy alacsonyabb a többi pályázóhoz képest.
• Megmutatja, hogy a pályázott állásra mennyien jelentkeztek idáig, valamint az ahhoz hasonló munkáknál mennyi az általános jelentkezői szám.
• Lehetőséged van arra, hogy egy-egy állást kiemelj, ami szerinted számodra a leginkább testhez álló.
• Behatárolt mennyiségben, de megnézheted az állásoknál (amire még nem adtál le jelentkezést), hogy mennyien jelentkeztek rá, mennyi az átlagos bérigényük. Ha kitöltötted a Profession profilod, megmutatja, hogy hány százalékban felelsz meg.

Ennek a használata nagyon tanulságos tud lenni. Például meglepődve tapasztaltam, hogy egy back office pozíciónál konkrétan 2200-an jelentkeztek, ami azért elképesztő szám… Sok évvel ezelőtti helyzetre emlékeztet, amikor HR asszisztensként szembesültem azzal, hogy több mint ezer jelentkezés jött egy recepciós munkakörre… Az átlagosabb adminisztratív munkákra simán 200-300 pályázat is érkezik átlagban.

Persze a szakértői állásokra vagy különleges(ebb) nevű pozíciókra sokkal kevesebb.

Ezen felül további funkciók is vannak, de nem néztem meg őket.

Mennyibe kerül egy ilyen lehetőség?

A prémium szolgáltatás az első hónapban ingyenes, simán aktiválod, nem kérnek bankkártya adatokat sem. Szerintem ez baráti, mert egy hónap alatt sok mindennel képben leszel. Kétféle verzió is van (Prémium és Prémium Plusz), az előbbi 1490 Ft/hó, az utóbbi 2990 Ft/hó. Szerintem abszolút nem vészes.

Remélem, hasznodra vált ez a kis szösszenet. :)

Mivel úgy adódott, hogy állást keresek, és az értékesítés is benne van, mint lehetséges terület, a szűréskor elém került néhány bolti eladói hirdetés is, és némelyiknél kiírták a bért…

Jó, sokunk tisztában van azzal, hogy egy átlagos bolti eladói, kereskedelmi munkakör nem egy „életbiztosítás”. De ha belevesszük azt, hogy 30-40%-os általános infláció van, Budapesten egy albérlet (ne beszéljünk most a 40 milliós lakásárakról…) 120-150 ezer Ft + rezsinél kezdődik, és azért a szálláson felül igen sok egyéb (nem luxus) költsége is van az embernek… Nos, nem értem.

Amikor 1300-1800 Ft/ órás bruttó bérekről írnak, meg nettó 200-250 ezer forintokról teljes időben, akkor azt mégis az a hirdető hogy gondolja? És azt gyanítom, hogy azok, akik nem tüntetik fel a béreket (azaz a többség ilyen munkaköröknél), és/vagy konkrétum nélkül versenyképesnek titulálják, szintén hasonlókban gondolkodnak.

Ezekből a bérekből nem lehet megélni. Pont.

Persze, HA az illetőnek van egy párja, egy édesanyja, édesapja, rokon, barát, aki támogatja, akkor meg lehet. Vagy ha saját ingatlannal rendelkezik, vásároltak neki a szülei, esetleg örökölt, akkor oké, egy ilyen bérrel „el lehet lenni” egy minimumon. De ne mondja már nekem bárki, hogy ettől aztán az illető úriember vagy úrihölgy majd motivált lesz. Legfeljebb arra lesz motivált, hogy szabadidejében – netán munkaidejében – bőszen küldözgesse az önéletrajzát más helyekre.

És teljesen igaza is lesz. Én is ezt tenném, illetve ezt is tettem, amikor annak idején ilyen állásban dolgoztam.

Most már abszolút megértem, hogy miért találkozom úton-útfélen a „leszarom” stílusú, segíteni, pörögni nem igazán akaró, kissé flegma/szomorkás, munkaidő vége előtt már mindent összekészítő, vevőt/ügyfelet utáló alkalmazottakkal.

Mert ez a pénzösszeg pontosan ezzel a hozzáállással egyenértékű. Nem többel.

Elképzelem, hogy úgy dolgozom nap mint nap, úgy vagyok ott egy munkahelyen, hogy utána, délután, este még átmegyek egy másik munkahelyre részidőben, vagy otthon még csinálom az egyéb munkám, hogy a minimumon megéljek…

És akkor még esélyesen ott lesz egy-két vezető beosztású személy, akitől megkapom, hogy ne menjek ki ennyit cigizni, késtem, legyek kedvesebb, mosolyogjak, ne üljek/álljak, hanem pörögjek, legyek gyorsabb, hatékonyabb, ügyesebb, kreatívabb stb.

A legérdekesebb, legmorbidabb hirdetés így szólt: 3 műszak, élelmiszerbolti eladó, 1300-1800 Ft-os nettó órabér, majd alatta a „nálunk fontos a jókedv”…

Egy éve panaszolta nekünk egy cégvezető, hogy nem lehet motivált dolgozót találni. Nos, így nem is.

A jó dolgozót meg kell fizetni. Pont.

Van számos nagy cég, amely nem kevés munkavállalót keres, de általában nem találod meg őket a megszokott álláshirdető oldalakon, mint a Profession, hanem csak a saját weboldalukon, karrier oldalukon. Ezeket egy csokorba összegyűjtöttem. Nyilván rengeteg van még, ha gondolod, írd meg kommentben, amik kimaradtak.

Ezekre a cégekre úgy tudsz rákeresni, hogy beírod a Google-be, hogy XY karrier vagy XY álláshirdetések, és hamar, nagyjából az első két találatnál fel is jön. Főként azokat a vállalatokat írtam le, amelyek szokványosabb pozíciókat is kínálnak, nem csak ahol diplomásokat vagy nagy szaktudással rendelkezőket keresnek. Hiszen nekik egyszerűbb dolguk van a munkaerőpiacon. Ezen felül a nagy, több bolttal, fiókkal, telephellyel rendelkezőket.

Jó bogarászást és sikeres álláskeresést! :)

Élelmiszerboltok:

LIDL
ALDI
Spar
Coop
CBA
Reál
Manna
METRO

Telefon- és internetszolgáltatók:

Vodafone
Yettel (volt Telenor)
Telekom
Digi

Műszaki áruházak:

Media Markt
EMAG
Extreme Digital
ALZA

Bankok:

OTP
K&H
Unicredit
Magnet
MNB
Erste
CIB
Raiffeisen
Takarékbank
Gránit
MKB
Citibank
Merkantil
Provident
Citibank
Budapest Bank

Ruházati üzlethálózatok:

H&M
C&A
New Yorker
Deichmann
CCC
Hervis
Pepco

Könyvhálózatok:

Libri
Líra
Alexandra

Egyéb üzlethálózatok:

Tesco
Auchan
Decathlon
IKEA
JYSK
Pirex
Praktiker
OBI
Lipóti Pékség
Burger King
McDonald's
KFC
DM
Rossmann
Starbucks
Costa
Frei
Bellozzo

Munkaerőkölcsönző és HR cégek:

Trenkwalder
Prohumán 2004
WHC
Pannon-Work
Pensum
Pannonjob
Man At Work
Work Force
Human Centrum
Manpower
Randstad Hungary
Hays Hungary

Egyéb:

MOL
MÁV
BKK
Bosch
Shell
Magyar Posta
Wolt
Foodpanda
Richter-Gedeon
Volánbusz
B + N (takarítás és fizikai munkák)

(Kép forrása: LIDL Karrieroldal)

A minap találkoztam egy érdekes esettel, megosztom, lehet belőle tanulni és jól mutatja a jelen helyzetet mind politikailag, mind üzletileg. Ez egyébként - azt gondolom - egyáltalán nem egyedi eset.

Adott egy párfős magyar cég, aki alapvetően sikeres, a vezető ügyes, a covidhelyzettel pedig inkább nyertek, mint vesztettek, mivel a szolgáltatásukra most méginkább szükség van, mint korábban. Tehát egy stabil, nem pedig küszködő, tartozásokkal teli vállalkozásról beszélünk.

Adott egy dolgozó, aki hozzájuk került, és elkezdett dolgozni. A munkájával meg voltak/vannak elégedve. Időközben kiderült, hogy mégsem lett bejelentve. Nyilván, ez a dolgozó hibája is, mivel neki is felelőssége lenne ezen (precíz munkaszerződést kapjon, addig nem elkezdve a munkát stb.), de a jelen helyzetben én ezt még meg is tudom érteni: mindegy hogyan, de legyen fizetés.

Mivel feljött ez a helyzet, így a dolgozó leült a vezetővel "tárgyalni". A beszélgetés lényege az lett, hogy (mégsem) nem jelenti be, mert nem éri meg, szerezhetne valahonnan számlát vagy váltsa ki a vállalkozóit. A vezető elmondta, hogy nagyon drága a bejelentés, komoly költségekkel jár még részidős foglalkoztatás esetén is, így nem akarja ezt vállalni. Pont.

Hogy?

Bennem ilyenkor több dolog is felmerül:

• Fizetni nem akarunk érte, de a munkája kell.
• Ha egy alapvetően jól menő cégnek drágák a munkatársak költségei, akkor a dolgozóknak mennyivel könnyebb ezt az összeget előteremteni (pl. kiváltott vállalkozóival)?
• Miért nem lehet tudatosítani bennünk, hogy ennyibe kerül egy dolgozó és kész, és ezt a költséget a cégnek ki kell gazdálkodni?
• Ha egy cég nem tudja "kitermelni" a dolgozó korrekt bérét, akkor inkább alkalmazzon részidős dolgozót vagy addig a vezető maga végezze el a munkát, esetleg adja ki másik munkatársnak.
• Hogy várhatjuk el, hogy becsületesek legyenek a dolgozók, amikor a vezetők sem azok?
• Hogy várhatjuk el, hogy igazán odategyék magukat a dolgozók, amikor a vezetők sem teszik?
• A dolgozók igenis álljanak ki magukért.

Nyilván sok cégre ez nem vonatkozik, és itt nem cél, hogy egymás ellen hangoljam a vezetőket és a dolgozókat - azt megteszik mások nap mint nap. De akit érint, kérem, hogy gondolkozzon el a felvetett kérdéseken.

Nálatok előfordult már ilyen visszás helyzet?

(A fenti kép természetesen csak illusztráció.)

Egy érdekes beszélgetésbe futottam bele a Facebook-on, ami számomra nagyon tanulságos volt, és úgy gondolom, hogy cégvezetőknek, HR-eseknek is az lehet. Illetve bármely „főnöknek”

A poszt lényege röviden annyi volt, hogy engedjük-e a dohányzást a munkahelyen. A posztoló felvetette, hogy egy cégvezető azt mesélte neki, hogy mivel „a dohányosok sokat járnak ki cigizni” (mert nem bírják ki sokáig anélkül), ezáltal lógnak a munkából, így ezt megelőzve inkább fel sem vesz olyat, aki cigarettázik.

Igazából ebbe nem is mennék bele, mert ez az egész téma csak tünete valaminek, valami ennél sokkal mélyebb dolognak. Így nézzük meg azt inkább.

Sajnos, sokszor találkoztam azzal, hogy a vezetőnek utálnia kell a beosztottat. Igen, jól olvastad. Fura, de valahogy mindig vannak olyan cikkek, szakmai anyagok, előadások stb., amelyek azt adják át a cégvezetőknek, hogy a beosztott egy idegesítő, problémás alak, akit először is alaposan ki kell választani, majd ha felvettük, folyamatosan figyelemmel kell kísérni, különben elszúr valamit. Vagy mindent. Mert vele csak a baj van.

Egy beosztott néha késik, nem ért eléggé a szakmához, hibákat követ el, tovább tartja az ebédszünetét, hamarabb elmegy, más módokon lespórolja a munkaidejét, Facebookozik munkaidőben, aztán néha meg magántelefont folytat, bosszantja a vezetőjét, beteg a gyereke, nem elég önálló, néha meg csak úgy magától dönt, nem elég agilis, máskor meg visszaszól, slampos, aztán meg túl kihívó… és igen: állandóan kijár cigizni.

Ha ennyi baj van vele, akkor minek „tartjuk”?

Egy előadáson hallottam a minap egy nagyon érdekes gondolatot. Ha nagyon hibáztatsz valakit, akkor fordítsd meg a kérdést. Így szólt a példa: „A feleségem soha nem figyel rám!” Nos, én figyelek a feleségemre? „Engem senki se szeret!” Talán én nem szeretek igazán senkit? „A beosztottakkal csak a probléma van!” Talán én sem vagyok a legtökéletesebb vezető?

Nagyon érdemes ezen elgondolkodni.

Egy fél gondolat erejéig tegyünk egy kis kitérőt (nem nagyot) a politikába. Bizonyára tapasztaltuk már, hogy a közéletben mindig „illik” valakit utálni: a melegeket, a bevándorlókat, az időseket, a fiatalokat, a focistákat, az oltottakat, az oltatlanokat, a baloldalt, a jobboldalt, a kormánypártot, az ellenzéket, a zsidókat, a romákat, a feketéket, az angolokat, az EU-t, Bill Gatest… vég nélkül lehetne sorolni.

Ugye, hogy így van? Te kiről hallottad legutóbb, hogy rossz és utálni kell? Tényleg mélázz el ezen egy kicsit.

Persze, vannak rosszindulatú emberek, vannak akik gonoszak, netán épp bűnözők, vannak olyanok, akik nem végzik megfelelően a munkájukat – csak hogy visszakanyarodjunk az eredeti témánkhoz – és igen, vannak, akik többet járnak ki cigizni, és addig sem dolgoznak.

Vannak problémás beosztottak. Vannak, akik hazudnak, akik nem dolgoznak, és igen, vannak, akiket el kell majd küldeni.

De nem ők vannak többségben. És soha ne általánosítsunk!

Vegyük észre, hogy ha provokálnak minket. Vegyük észre, ha utálatot szítanak, főleg olyan valaki ellen, aki nincs is ott. Ez a legcsúnyább. Ennek az az eredménye, hogy úgy kezdesz el rosszat gondolni valaki másról (egy harmadikról), hogy még csak észre sem veszed. És majd ő sem érti persze, hogy miért utálod…

Tanulság: ne utáld a beosztottad, ne utáld a dolgozód!

Ő azért van ott, mert esélyesen ott akar lenni (ha másért nem, hát azért, hogy kifizethesse a béréből a számláit). Te nem lennél meg nélküle, és ő sem lenne meg nélküled.

Egy csapat vagytok. Egyenrangú felek egy üzleti vállalkozásban, akik egy célért dolgoznak.

Becsüld meg őket.

Ha valami nem megy, nem jó, probléma van, beszéld meg velük, üljetek össze, találjatok megoldást.

És ne hallgass többet azokra, akik szerint a dolgozókkal csak a baj van. Vedd észre a provokációt – az élet minden területén. És kerüld el azokat, akik valaki más(ok) ellen próbálnak meg hangolni.

Ti mit gondoltok erről?

Tegnap elém került egy friss cikk, amelyben egy fejvadász arról írt, hogy a járványidőszak óta nehézségeket okoz a toborzás és „elszálltak” a bérigények.

Először is, az „elszálltak” kifejezés negatív hangvételű, leértékelő. Ilyen hozzáállással nem könnyű célt érni és összedolgozni. Sokkal célravezetőbb az, ha megértjük (megpróbáljuk megérteni) a másik oldal hozzáállását. Inkább mondjuk, hogy nőttek a bérigények, vagy sokat emelkedtek a korábbihoz képest.

Korábbi cikkeimben írtam már a témáról, hogy milyen összeg mire elég (lásd itt: A 170 ezres fizetés megfelelő vagy kevés? vagy itt: Ilyen magas a bérigénye?!), így erre nem térnék ki. Most vizsgáljuk meg a dolgot egy egészen más nézőpontból, a probléma helyett a megoldás nézőpontjából.

Az esetek nagy részében, úgy gondolom, azért nem ad magasabb bért egy cégvezető, mert egyszerűen nincs rá keret. Mert az kényelmetlen, nem jön ki a költségvetésből. Szerintem kevés az a vállalkozó, aki ne szeretne többet adni, aki úgy van vele, hogy „csak azért is keveset adok!” akkor is, ha van rá keret.

Hogyan lehetne mégis többet adni?

Hogy jusson is, maradjon is?

Azt gondolom, hogy ha valóban indokolt az, hogy magasabb bért adjunk (márpedig, ha rendre ezzel jönnek a jelöltek, akkor tényleg az), akkor át kell lépnünk a szervezetfejlesztés területére.

Adnék néhány ötletet (amit én magam is szívesen vennék/vettem volna munkavállalóként vagy épp láttam működni valahol):

1. Szervezzük át a feladatokat. Biztosan a legjobban lettek kiosztva a feladatok? Nincs valaki a cégben, aki azt jobban, gyorsabban elvégezné? Minél jobban szervezünk, minél hatékonyabbak vagyunk, annál több profit tud maradni.
2. Ne legyenek felesleges pozíciók. Ez az előző kiegészítése. Biztosan kell egy marketinges külön, amikor az eladók is tudnának időnként posztolni a cég Facebook oldalára (persze egy kis oktatás után)?
3. Alkalmazzunk részidős dolgozót. Biztosan szükség van egy újabb, teljes idős emberre? Ha felveszünk egy részidőset korrekt bérrel még mindig jobban jön ki, mint egy 40 órásat rossz bérrel.
4. Osszuk le a plusz feladatokat azok között, akik már ott vannak, kiegészítve ezzel az ő bérüket. Így ők is örülnek a plusz pénznek, és a vezető is megspórol egy új embert és jókora adót.
5. Alkalmazzunk külsőst. Vagy amennyiben megoldható törvényesen, váljon katás vállalkozóvá egyik-másik munkatársunk. Természetesen ehhez megvannak a feltételek és követelmények, de adott esetben, ez is elgondolkodtató és el lehet menni ilyen irányba.
6. Legyünk nyitottak a dolgozók javaslataira. Tegyük fel nekik a kérdést, beszéljük meg az egészet, próbáljunk azonnali elutasítás helyett megoldásokat találni.
7. Adjunk cserébe pénz helyett mást (ha nincs elég bérkeret). Pl. rugalmasságot, home office-t, magán célra használható céges laptopot, mobiltelefont. Adjunk képzést, tanfolyamot stb. Ez cégfüggő, legyünk kreatívak.
8. Cégvezetőként tanuljunk, járjunk képzésekre, hogy megtudjuk, hogyan tudunk sikeresebbek lenni, több bevételt teremteni, ami által több fizetéseket adni.

Ti mit gondoltok erről? Munkavállalóként milyen megoldásnak örülnétek? Egyáltalán hogy álltok ehhez hozzá?

Tudom, igencsak furcsán hangzik ez a cím, de az utóbbi időben volt némi tanulságos tapasztalatom, így gondoltam, megírom, hogy azok a vezetők és HR-esek okuljanak belőle, akiket érint. Mert talán ők is olvassák a blogomat. :)

Adott egy ember, akit hosszabb-rövidebb kiválasztási folyamat után felvesznek egy céghez. Belekerül egy körforgásba. Mit tapasztaltam én munkavállalóként HR-es, oktatási és egyéni vállalkozói tapasztalatommal?

1. Mielőtt felveszel valakit, te magad legyél tisztában azzal, hogy milyen embert szeretnél és pontosan milyen feladatokat kell majd ellátnia. Sajnos tapasztalom (ez inkább a kis cégekre jellemző), hogy ez simán nincs meg. Főleg egy olyan cég esetében, ahol az a munkakör még nem létezett idáig, most alakul ki, illetve amikor a kisvállalkozás azért vesz fel egy új embert, mert már nem bírja a tempót.

Mi a baj ezzel? Nos, ha a vezető(ség) tudatosította magában, hogy ez a helyzet és ezt az új embernek is elmondta, akkor semmi. A probléma akkor áll elő, amikor a szerencsétlen újonc egy olyan cégbe kerül be, ahol alapjáraton zűrzavar van, és ezzel maga a cég sincs tisztában.

Amikor egy új ember lép be a cégbe, normál esetben egy stabil légkörnek kellene őt fogadnia, ahol 1-3 hónapon belül felveszi a fonalat, megismeri azokat a tevékenységeket, amelyeket csinálnia kell, megismerkedik mindenkivel, akivel kapcsolatban lesz a munkája során, tudja, hogy mit várnak el tőle… és azt tudja is csinálni. Persze munkakörtől függően lehet, hogy még később is mentorálásra szorul, de alapvetően ennyi idő alatt már nagyjából önállóvá válik.

Nem véletlen ez az idő (3 hónap) az, amit a legtöbb cég próbaidőként meghatároz.

Egy új embernek idő kell ahhoz, hogy integrálódjon a cégbe, egy olyan környezetbe, ahol még nem volt ezelőtt. Lehet, hogy már végzett olyan tevékenységet, de a kollégákat nem ismeri, a helyi elvárásokat, szokásokat szintén nem. Mondhatjuk úgy, hogy kicsit ő is zűrzavarban van, amikor megérkezik.

Ha a többiek is abban vannak, akkor ebből semmi jó sem fog kisülni. Vagy a cég válik meg pár hét után az embertől – hiszen csak nem tudja kitalálni és még nyújtani is azt, amit még a vezetők sem tudnak –, vagy az ember fog hanyatt-homlok menekülni. Vagy mindkettő egyszerre.

2. Miután felvetted, adj neki időt és lehetőséget arra, hogy bizonyítson!

Ne küldd el 3 hét után, hogy nem felelt meg. Adj neki esélyt arra, hogy megfelelhessen.

Hidd el, az új kolléga baromira nem akar megint egy idegőrlő kiválasztási folyamatot elindítani egy másik cégnél!  És azt gyanítom, hogy a HR-es sem akar megint toborozni, interjúkat végigülni, önéletrajzokat olvasgatni. Nyilván ezernyi módon el tudná „ütni” a munkaidejét ehelyett.

3. Van egy harmadik érdekesség, amibe valahogy nem gondolnak bele úgy tűnik azok, akik a személyzettel foglalkoznak.

Nyers, de fontos:

ha el kell küldened az embered, akkor az a te kudarcod is.

 
Miért? Egyszerű: megbuktál megtartásból. Persze, előfordul, hogy rossz embert vettél fel, de szerintem ez kevésbé jellemző. Ahová én jelentkeztem, ott 5 – azaz öt – részből állt a kiválasztási folyamat. Iszonyú mennyiségű energiát tettek bele az egészbe, minden egyes emberbe. És persze nekem is ilyen mennyiségű energiát kellett belefektetnem. Nem egész 1 hónapon belül küldtek el úgy, hogy a belső képzést sem fejeztem be, és még csak indoklást sem tudtam kiszedni az illetékesből. Máig nem tudom, mi volt a baj :) Talán igaz az, amit több barátom is mondott: sokkal több van bennem, mint ami oda kellene, és ez elég gyorsan ki is derült. Nem tudom, de nem is lényeg.

Összegzés:

Szóval: ne küldd el az embert mielőtt igazából felvennéd! Hagyj neki időt – és persze magadnak is –, hogy képesek legyetek együtt dolgozni. És, ami talán a legfontosabb: kommunikáljatok egymással. Ha valami nem tetszik, valami mást várnál el, akkor mondd el az új embernek, ne várd el, hogy kitalálja magától. És ne is rúgd ki, miután nem sikerült kitalálnia a gondolataidat.

Te tapasztaltál már ilyesmit akár dolgozóként, akár vezetőként?

A napokban találkoztam egy álláshirdetéssel a Facebook-on, amely több mint 200 hozzászólást generált. Nagyon-nagyon érdekes és tanulságos néha elolvasni ezeket. Akár mint álláskereső, akár mint cégvezető/munkáltató vagy mint HR-es.

Én mindkét oldalt volt szerencsém megismerni és szeretem is képviselni, így talán hasznos lehet a meglátásom.

Az álláshirdetés egy recepciós munkakörről szólt (ide kattintva el lehet olvasni, akit érdekel). A leírás szerint hétköznapi és hétvégi munkavégzést egyaránt kell vállalni. A normál munkarend (amin ugye most a Covid kicsit változtatott) napi 12 óra, illetve hétvégén csak 8, heti 3-4 munkanap, mosolygós, vidám személyiség és jó kommunikációs készség – nagyjából ez volt az elvárt. Ami a leginkább kiverte az embereknél a biztosítékot, az a megadott nettó 170 ezer Ft-os fizetés.

Voltak, akik ezt a bért nevetségesnek, mások szomorúnak tartották. Voltak, akik szerint ez nem annyira rossz, mert egy tanár vagy egy szociális munkás simán nem kap ennyit, pedig elég értékes a munkájuk. Voltak akik felháborodva kérdezték, hogy ugyan, mit és mennyiért dolgoznak azok, akik szerint ez „húdekevés”.

Érdemes megemlíteni, hogy egy budapesti állásról volt szó.

Hogy mi az én véleményem, amivel valószínűleg igen sok munkavállaló egyetértene?

Az, hogy ez elképesztően szomorú és lesújtó, de egyben kétségbeejtő is a jövőre nézve.

Itt ugye nem egy olyan munkakörről van szó, amelyet egy átlag vendégmunkás el tud látni, aki nem beszéli jól a magyar nyelvet. Ez nem egy kisegítői munka. Nem egy diákmunkáról volt szó, ami mellett az ember még tanul és a szüleinél lakik illetve a szülei finanszírozzák a megélhetését.

Ez egy olyan főállás, amely mellett valószínűleg neki még dolgoznia kell máshol, hogy meg tudjon élni.

Ez elképesztően szomorú.

Elképesztően szomorú az, hogy vannak emberek, akik becsülettel dolgoznak teljes időben, és nem kapnak annyi pénzt érte, hogy alapszinten fent tudják magukat tartani, ha egyedül élnek.

Még az alapszintű megélhetést se tudják maguknak belőle biztosítani!

Nem a normálisat, hanem az alapszintűt.

Mi lenne az alapszintű?

• Tudok bérelni egy kicsike lakást (nem, nem normális, ha egy felnőtt ember, aki dolgozik 40 órát, csak egy szobát tud bérelni!) egy olyan helyen, ahol alapvetően biztonságos: tehát nagy eséllyel nem törnek be, nem drogosok/alkoholisták/bűnözők a szomszédjaim, ahová haza lehet menni későn is, ha épp úgy dolgozom vagy valakivel találkoznék.
• Természetesen ki tudom fizetni a lakás rezsiköltségeit.
• Tudom finanszírozni a napi utazásom, beleértve ugye a munkába járást.
• Tudok fizetni belőle egy (mobil)telefont, akár csak feltöltőkártyásat.
• Be tudom szerezni az alapvető szükségleteimet (mint egészségügyi termékek, tisztálkodási termékek és élelmiszer).

Nagyjából ezeket mondhatnánk az alapvető megélhetésnek. Nem a normális, nem az átlagos, hanem az alapszintű.

Az, hogy valakinek nincs ennyire szüksége az alapszintű megélhetéséhez, mert van lakása, vagy családja, vagy barátja/barátnője, aki hozzájárul a költségeihez, teljesen más téma. Ahhoz semmi köze sincs egy munkáltatóhoz.

Voltak a hozzászólások között olyanok, akik elmondták, hogy ehhez a munkakörhöz „nem kell 2 diploma”, hát mennyit adjanak érte?

Nos, valóban nem kell egy sem. Ahogyan számos olyan munkakörhöz, amely értékes, nem szükséges diploma, mert egyszerűen nem igényli a munkakör. De attól, mert egy munkakör nem igényel 16 évnyi tanulást, elég csak 12, esetleg még annyi sem, akkor az nem elég értékes ahhoz, hogy az illető, aki elvégzi nekünk, meg tudjon belőle élni?

Azt gondolom, hogy nagyon rossz irányba megyünk.

Nyilván nem véletlen, hogy Magyarországon az álláshirdetések jókora arányában nincs megadva a bér, ahogyan sokszor még a dolgozók maguk sem tudják, hogy mennyit keres a másik, és úgy nagy általánosságban kellemetlen erről beszélni és hatalmas titkolózás övezi.

A hozzászólások között olvastam, hogy egy szociális munkás nem keres ennyit vagy egy tanár. Nos, valóban így van! De attól, mert így van, attól nincs rendben!

Akkor most utáljuk a munkaadókat, mert csak ennyit adnak?

Én azt tapasztaltam, hogy sok helyen a munkáltató adna többet – sőt, ad is! – csak az állam adó formájában elviszi annak kb. a felét.

Persze az is igaz, hogy ritkán látni olyan kezdeményezéseket, hogy vállalkozók követelik a munkavállalók utáni járulékok csökkentését, hogy mégis több maradhasson a dolgozó kezében.

Elég borzasztó helyzet ez, ami már inkább politikai téma, mintsem a HR területe. De érdemes belelátni, és ezáltal megérteni, hogy miért van annyi keserűség az álláskeresőkben…

Valahogy úgy érzem, még mindig azt próbálják éreztetni velem munkáltatók, hogy ők tesznek nekem szívességet, hogy felvesznek vagy egyáltalán szóba állnak velem.

Épp egy véget nem érő tesztet töltetnek ki velem online úgy, hogy még csak nem is találkoztam a személyzetissel egy interjúban. Még csak azt sem tudom, hogy pontosan hol lenne a munkavégzés. A tesztben arról faggatnak, hogy miket csináltam az előző munkahelyeimen, hogy jól dolgoztam-e, milyen termékeim voltak. Igaz, ennek nagy része szerepel a cv-ben is, tehát most másodszor írok le dolgokat.

Egyszerűen azt érzem, hogy most tepernem kell, hogy szóba álljanak velem, hogy egyáltalán eljussak addig, hogy beszélgetünk. Ha eljutok odáig. Volt olyan cég, ahol végigtoltam egy 1,5 órás tesztelést, ahol határidőket szabtak, hogy mikorra végezzek, majd miután mindent leadtam, néma csend volt a másik oldalon. Nagyon szép az én részemről a határidő meg a hosszas tesztelgetés, de akkor most miért áll a másik oldalon heteket a dolog? Vagy akkor már nem olyan sürgős, amikor én várok? Akkor írtam nekik egy kedves érdeklődést, hogy mi a helyzet. Igazából azt gondoltam, hogy ha már ilyen részletekbe megyünk bele, akkor már elértem egy „szintet” a kiválasztásban. Végül később kaptam egy sablon nem felelt meg választ. Azóta is szörnyen rossz véleménnyel vagyok a cégről, és egyáltalán nem az elutasítás miatt. Hanem amiatt, ahogyan bántak velem. Employer branding?* Hát a béka hátsója alatt. :)

Szeretem a céget egyébként, ahová most jelentkeztem, ahol ugyanilyen tesztelés van. Jó munkaerő vagyok, céltudatos, akarok dolgozni, és szívesen dolgoznék náluk. De ha anyagilag megtehetném, akkor most azonnal abbahagynám, kilépnék a rendszerből és írnék nekik egy e-mailt, hogy sorry, valamit benéztem, már nem kívánok veletek dolgozni. Így, tegeződve, és jelezném, hogy ezúton élnék az adatvédelmi jogaimmal, és minden információt rólam töröljenek.

Nem igaz az, hogy egy munkáltató tesz szívességet egy embernek, hogy alkalmazza!

Még egyszerűbb munkakörök esetében sem.

Annak idején, mikor fejvadász cégben dolgoztam, ott volt egy munkaerő-kölcsönzési részleg is. Sok egyszerű munkakörbe kerestünk embert, pl. eladók, gyári és fizikai munkások.

Komoly projektek álltak azért, mert nem volt munkás!

Milliárdban mérték azt, hogy mennyi a veszteség azért, mert nincs ember, aki elvégezze azt a munkát, amire lenne megrendelő. Ki lett számolva.

Milliárd.

Hogy lehet jól csinálni?

Nem olyan túl régen találkoztam egy álláshirdetéssel. Egy viszonylag egyszerűbb pozícióról volt szó, talán adminisztrátort vagy ügyintézőt kerestek. Nem emlékszem már sajnos a cég nevére, de szívesen kiírnám (pótlom, ha megtalálom), mert annyira jó példa. Azt írták többek között a hirdetésbe, hogy „nagyon várunk”. Az volt a lényeg, hogy le vannak terhelve, és nagy segítség lenne egy új kolléga, aki levesz róluk némi terhet a munkájával. Emellett maga a szövegstílus is kedves volt. Ez annyira, de annyira kellemes!

„Nagyon várunk, örömmel látunk!” vs. „Örülj neki, ha nálunk dolgozhatsz.”

Vajon hol dolgozik egy ember szívesebben?

És ez a munkavállaló, vezető vagy HR-es szívesen menne be egy olyan üzletbe, vagy venné igényben egy olyan cég szolgáltatását, ahol így állnak hozzá? „Örülj neki, hogy szolgáltatunk neked! Örülj neki, hogy sütöttünk neked kenyeret!”

Borzasztó! Miért nem tudunk egymással tiszteletteljesek lenni?

Pláne akkor, ha egy olyan vállalkozásról van szó, ami termékeket állít elő. Vajon ez a személy fog majd náluk vásárolni? Könnyen lehet, hogy nem. Fogja ajánlani a céget, a terméket másnak? Nagy eséllyel nem.

Így tehát a cég még egy ügyfelet és ki tudja még hány leendő ügyfelet veszít el.

Legyünk kedvesek!

Nem kell leereszkedőnek lenni, nem kell megalázkodni. Egyszerűen meg kell adni a másiknak a tiszteletet, mint egy ügyfélnek, hiszen ő az, aki majd a munkájával előre tudja vinni az egész vállalkozást.

---------------

*employer branding: munkáltatói márka- vagy arculatépítés. HR-es szakkifejezés, amely arra utal, hogy az adott vállalkozásnak milyen a híre mint munkáltató. Tehát nem mint márka, hogy milyenek a termékei, hanem mint munkáltató, szeretnek-e nála dolgozni, milyen véleménnyel vannak róla a munkaerőpiacon.

Jónéhány éve már annak, hogy állást kerestem, és most meglepődve tapasztaltam, hogy nagy általánosságban gyakorlatilag ugyanott tartunk, mint 6-8 évvel ezelőtt, és ez elég szomorú.

Így, gondoltam, összeszedem, hogy melyek azok a pontok, amelyeket a munkavállalók utálnak (hozzátenném: jogosan), és ezzel szemben, melyek azok, amelyeket szívesen vesznek, és amelyek építik a vállalkozás áhított munkáltatói márkáját.

Melyek tehát azok dolgok, amelyeket nem szeretnek látni a leendő munkavállalók a hirdetésekben

• versenyképes bér: ezzel az a baj, hogy ez a „nesze semmi, fogd meg jól” esete, ráadásul mivel nagyon sok álláshirdetés használja ezt a kifejezést, az ember már eséllyel el sem hiszi, hogy igaz.
• bérigény: ez a bérigény téma is sokaknál kiveri a biztosítékot, és szerintem abszolút joggal. Magasabb pozíciónál megérthető a dolog, de átlagmunkakörök esetén, mint egy asszisztensi vagy akár egy eladói állás vagy egy kevésbé kvalifikáltabb munkaerő keresésénél teljesen nonszensznek hat. Ráadásul sok munkavállaló tökéletesen tisztában van vele, hogy a cég pontosan tudja, hogy mennyit szán legfeljebb arra az álláshelyre, tehát felesleges is, mivel nem lesz semmilyen bértárgyalás, hanem el fog hangozni az interjú adott pontján, hogy mennyi az annyi. Sajnos, olyan hirdetéseknél is láttam, ahol emellett nincs is elég információ megadva a pontos feladatokat és felelősségi kört illetően, tehát nem is lehetne egy épkézláb bérigénnyel odaállni.
• megegyezés szerinti bérezés: ez az előzőekhez kapcsolódik. Mint tudjuk, csak magas pozíciószinteken létezik tényleges megegyezés a bért illetően (és ott sem minden esetben). Tehát hagyjuk már az efféle üres frázisokat.
• motivációs levél: megmondom őszintén, én a motivációs levél „intézményét” átlag munkakörök esetén teljesen megszüntetném. Maradjon meg a vezetői/középvezetői szinteknél, de lentebb szerintem a HR sem gondolhatja igazán komolyan, hogy egy irodai adminisztrátor majd összeállít egy őszinte (!) kis anyagot arról, hogy miért is őt válasszák. Egy nézőpont még ehhez: mivel egy-egy általánosabb végzettség esetén az ember nem 1-2 pozíciót fog megpályázni, hanem ennél legalább 10-20x annyit, elég képtelen dolog azt feltételezni, hogy motivációs leveleket fog mindegyikhez írogatni. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem is feltétlenül emlékszik a jelentkező arra, hogy hová is adta le az önéletrajzát, amikor felhívják. Persze meg tudom érteni a HR-es, munkáltató oldalt is, hogy ugyan tegyen már valamit az a jelölt azért, hogy felvegyék. Nos, ez is egy nézőpont. Meg nézhetjük úgyis, hogy az illető esélyesen elküldi 8-10 helyre az önéletrajzát, mindegyiknél cégre szabott motivációs levelet ír, eltölt vele fél/1 órát cégenként, majd a másik oldalon talán el sem olvassák, de sajnos van rá esély, hogy még egy „nem felelt meg” üzenetet sem kap. Szóval, joggal érzik az álláskeresők azt, hogy mintha csak nekik kellene teperniük.
• fényképes önéletrajz: sajnos abban a témában Magyarország még igen gyerekcipőben jár, hogy ne kérjen fényképet az önéletrajzra. Hogy miért is lenne jó, ha bevezetnénk? Mert így a jelentkező megjelenése, arcának esztétikája – amin ugye nem nagyon tud változtatni – nem vonná el a figyelmet a szakmai kompetenciájáról a szimpátia irányába.
• csocsóasztal és ingyen kávé: ez főleg egyes szakmáknál szokványos, amilyen a marketinges vagy egyéb kreatív terület. Meg kell mondjam, ez sokszor igazán röhejesen veszi ki magát a szakmabeliek szemében. Hogy miért? Mert tényleg nem oszt nem szoroz, ráadásul érződik rajta az amerikai szokás majmolása. A csocsó téma egyedi, vagy szereti valaki, vagy nem. A kávé pedig olyan, hogy ha valaki kap egy rendes bért, tud venni egy csomag kávét, ami vagy egy hónapig kitart. Egy jobb kávé 1000 forint. Nem összeg. Én személy szerint nem kávézom, és a csocsó abszolút hidegen hagy. Ráadásul vannak olyanok, akiknek a munkahely az munkahely, nem pedig szórakozóhely, és szerintem egy cég főleg olyan embert keres, aki így gondolkodik. A munkahelyre dolgozni járunk, otthon vagy egy másik helyen pedig játszunk, szórakozunk.
• kevés információ: néha ez tényleg idegesítő. Nincs megadva a helyszín, az időintervallum, a nagyon részletes feladatok, a bér. Tudom, ez utóbbi, egy egészen más téma. Jó lenne oda felfejlődni, mint pl. Angliában, ahol rengeteg hirdetés részét képezi a fizetés. Igen, sokszor kellemetlen felvállalni, plusz itthon valamiért akkora titokzatosság övezi ezt a kérdéskört, hogy simán még a cégen belül sem tudják az emberek, hogy mennyit kereshet a másik. Pedig ez nagyon fontos lenne, hogy ne raboljuk egymás idejét, ha a végén derül ki, hogy ilyen bérrel nem tud az álláskereső igent mondani az állásra.
• udvariatlan vagy lekezelő stílus: szerencsére azért nem sűrűn, de előfordul. A minap összefutottam egy álláshirdetéssel a Szárnyas Fejvadászon. Nagyon sok kommentet generált a dolog, és nagy felháborodást keltett. A hirdető úgy indított, hogy tudtad-e, hogy a legtöbb dolgozó pont annyit dolgozik, hogy ne rúgják ki? Hát, ez azért nem a legjobb indítás: élből leszólni a dolgozók nagy részét. Én biztosan nem dolgoznék ilyen helyen, pedig elég magas a munkamorálom. Ahogyan egy önéletrajzban vagy egy interjúban is furán venné ki magát, ha szidnánk a munkáltatókat vagy magaslóról beszélnénk, úgy a másik oldalon sem rendben lévő.
• ömlengős és semmitmondó bevezető szövegek: cégünk 15. éve van a biztonságtechnikai piacon kezdetű szöveg. Vagy: szeretnél egy olyan cégben dolgozni, ahol… Érdekel a … világa? Nem kell. Legyünk egyszerűek, informatívak és udvariasak.
• dinamikusan fejlődő: elképesztő mennyiségű álláshirdetésben szerepel ez a szókapcsolat! Mondjuk ilyenkor az ember örül, hogy ennyi cég fejlődik ma Magyarországon dinamikusan. :)
• irreális elvárások vagy irreális elvárások indoklás nélkül: valóban kell tárgyalóképes angoltudás egy szövegírónak? Tényleg szükséges B kategóriás jogosítvány egy HR asszisztensnek? Valóban kizáró ok a főiskola hiánya egy irodai adminisztrátornál? Ami nem feltétel, az inkább kerüljön be az előnyök közé. Hacsak nem akarunk elveszíteni egyébként kiváló jelentkezőket. Ha pedig valóban szükség van rá, bár nem egyértelmű vagy szokatlan, akkor indokoljuk meg pár szóban, így nem fognak olyanok jelentkezni, akik nem felelnek meg, de nem értik, hogy az miért került oda, így hát jelentkeznek.

Na és akkor nézzük meg, hogy melyek azok a pontok, amelyek – hacsak lehetséges – ne hiányozzanak az álláshirdetésből

• pontos és részletes feladatkör: ez úgy általánosan érvényes, legyen minél részletesebb, konkrétabb. Minél inkább az, annál inkább látja majd a jelentkező, hogy valóban megfelelő-e a számára. Hiszen – elvileg – nem olyan embert keresünk, akinek csak ugródeszka a cégünk, nem?
• pontos cím: azért ez sokszor megvan, de van, hogy ki kell deríteni (pl. Google segítségével a cégnévből vagy e-mail címből).
• lehetséges-e a home office: ez egyébként is egyre inkább igény sokak számára, főleg a fiatalabb generációnak. Így fontos, hogy legyen kommunikálva, ha akár a részben home office-ra nyitott a vezetőség.
• bér: igen, ez egy nagyon kényes kérdés, de annyira, de annyira pozitív, ha egy cég felvállalja és kiírja! Meg – őszintén – menő dolog! :)
• időbeosztás: ez evidens, szükséges tudni, hogy az iroda, vállalkozás, üzlet stb. mikor van nyitva, mikor lenne a munkaidő.

Röviden: legyen benne minden információ, ami ahhoz kell, hogy valóban azon személyek jelentkezzenek, akik számára megfelelő a munkakör és annak részletei, és akik tudják nyújtani azt, ami a minimálisan elvárt, illetve szükséges abban a munkakörben. Legyen ez a mottónk: ne raboljuk egymás idejét!

Ti milyen dolgokat utáltok a legjobban egy álláshirdetésben?

Mivel rengeteg magyar ember van jelen a Facebook-on, ebből adódik, hogy sok álláskereső is van közöttünk. Ha már egyébként is fent vagyunk, nagyon nem érdemes kihagyni, mivel nem kevés lehetőséget rejt magában. És most nemcsak a szokásos lehetőségekre gondolok, mint pl. hogy megoszthatom, hogy munkát szeretnék, hanem a Facebook viszonylag új álláskereső funkciójára is.

Hogyan tudod tehát használni ezt a közösségi felületet arra, hogy állást találj?

1. Megosztás

Oszd meg az üzenőfaladon, hogy állást keresel, és kérdd, hogy osszák tovább, mivel számodra fontos.

Itt érdemes tudni, hogy a képes, pláne videós tartalmakat sokkal többen tekintik meg, sokkal figyelemfelkeltőbb is tud lenni. Ezért érdemes készítened egy grafikát, vagy megkérni ismerőst, hogy készítsen. Ezen legyen rajta, hogy milyen állást keresel, esetleg egy fotó rólad, illetve pár szó és esetleg konkrét elérhetőség. Persze, ügyelj adataid védelmére, ne adj meg lakcímet vagy más, számodra túl privát dolgot. Álláskeresésre pl. érdemes külön emailcímet csinálni. Telefonszámot is olyan esetben adj meg, ha nem zavarna, ha adott esetben „illetéktelen” kezekbe kerülne.

Ha ügyes vagy és szereted a szereplést, valamint értesz hozzá (vagy tudsz benne szakmai segítséget kérni), akkor készíthetsz videós bemutatkozót is. Az szerintem még mindig elég ritkaságszámba megy.

Lényeges, hogy nyilvánosra állítsd, különben nem fog működni a megosztás vagy nem sokat érsz vele.

2. Ismerősök privát felkeresése

Érdemes lehet megtenned, hogy egyesével felkeresed privát üzenetben az ismerőseid, hogy állást keresel ilyen-olyan munkakörben, és kéred, hogy írják meg, ha tudnak valamit, esetleg kérdezzenek rá a munkahelyükön stb. Ez a fentinek egy valamivel hatákonyabb változata, mivel egy megosztás lehet, hogy egyáltalán nem ér el bizonyos ismerőseidhez, míg a személyes üzenetet előbb vagy utóbb el fogják olvasni.

3. Álláshirdetéses Facebook oldalak vagy csoportok

Számos olyan oldal és csoport létezik a Facebook-on, ahol emberek álláshirdetéseket osztanak meg. Az egyik legismertebb talán a Szárnyas Fejvadász, de találhatsz speciális állásokra vonatkozókat is. Ezekre érdemes rákeresgélned különféle kulcsszavak alapján a Facebook keresőjében. Pl. állás, állások, munka, XY állások, álláshirdetés stb. Legyél kreatív.

4. A Facebook álláskeresői funkciója

A Marketplace-hez hasonlóan (amely a Facebook apróhirdető fóruma gyakorlatilag) létezik már egy Álláskeresői fórum is. Ezen a linken éred el közvetlenül: https://www.facebook.com/jobs/?source=bookmark

Vagy pedig a kezdőlapodon a bal oszlopban a Felfedezés, azon belül pedig az Állások kifejezés alatt.

Mobilon úgy tűnik, ez a funkció valamivel bővebb, ugyanis ott be tudod állítani, hogy milyen állások érdekelnek.

Ezen kívül lehetőséged van elmenteni egy-egy álláshirdetést, ami hasznos lehet, ha épp utazol és nincs módod arra, hogy jelentkezést adj le.

Mobilon az Állások funkció a jobb alsó sarokban lévő kis ikonra (három egymás alatti vonal) koppintva a menüben érhető el.

5. Cégek felkeresése direktben

Légy kreatív! Manapság nem biztos, hogy elér téged az az állásajánlat, amelyet szeretnél. Te magad is nyugodtan írhatsz egy direkt üzenetet egy-egy olyan cég Facebook oldalán, amely számodra szimpatikus, és szívesen dolgoznál náluk. Persze, a legcélszerűbb az, ha közvetlenül a HR/személyzeti osztályt tudod megtalálni, de néha az nem egyértelműen szerepel a weboldalukon (ha van egyáltalán weboldaluk), és lehet, hogy épp ezzel a „fogásoddal” tudsz kitűnni a többi jelentkező közül.

Neked van még olyan ötleted, esetleg épp bevált módszered, amivel állást lehet találni a Facebook segítségével? Örülnék, ha megosztanád kommentben.

Sikeres álláskeresést kívánok mihamarabb! :)

Az alábbi interjút nem én készítettem, vendégcikk. A Makulátlan Tiszta Terület Kft. két alvállalkozójával készült. A beszélgetés érdekes nézőpontokat ad arról, hogy miért gondolkodik el valaki azon, hogy alkalmazottként vagy esetleg egyéni vállalkozóként dolgozzon egy adott cégnek. Hátha érdekes lehet, fogadjátok szeretettel. :)

Hogy lettél alkalmazottból egyéni vállalkozó, mi ösztönzött?

Sanyi: Legfőképpen az anyagi része ösztönzött, ugyanis egyéni vállalkozóként sokkal nagyobb haszonnal, nagyobb profittal tudok dolgozni. Ez volt az első lépés. Illetve a kihívás: egyéni vállalkozóként olyan kihívásokkal találkozom, amivel alkalmazottként soha. A megrendelőkkel való kommunikáció, ez már egy teljesen más műfaj, mint hogy, teszem azt, alkalmazottként kiadják a feladatot az embernek és azt mondják, hogy csináld meg. Másabb az egész.

Tehát egyénileg is fejlődtél?

Sanyi: Igen. Állítólag egy vállalkozás a legjobb személyiségfejlesztés. Tehát igen, minden szempontból.

Karesz: Nálam ugyanez volt. Meguntuk! A családunk. Világéletünkben ezt csináltuk, csak dolgoztunk és dolgoztunk és dolgoztunk. Az unokaöcsém, neki köszönhetjük, nekem meg sem fordult volna a fejemben! Hála neki, belevágtunk. Nem mindegy, hogy az ember kinek dolgozik! Magamnak vagy másnak. Ez sokat számít. Pénzfejlődés is volt. Nem mindegy, hogy keresek 120 vagy 130 ezer forintot, vagy ha ügyes vagyok, megkeresek 400 vagy 500 ezer Ft-ot egy hónapban. Minket ez taszított. Világéletünkben mindenkink csak dolgozott, kemény fizikai munkát, 14-15 órákat. Megpróbáltuk. Be is jött! Jóval többet keresünk így egyéni vállalkozóként.

Sanyi: Ezt egy kicsit vakmerő így kijelenteni! :) Attól függ, hogy egyéni vállalkozóként hogyan indul az ember. Ha abszolút a nulláról, kapcsolatok, ismeretség nélkül, reklám nélkül, akkor nem könnyebb. A nulláról felépíteni egy egyéni vállalkozást ugyanaz a kihívás, mint egy kft vagy egy bt. Ki kell építeni külön egy marketinget, ki kell tűzni igenis egy célt, hogy ez és ez a havi bevétel, amit szeretnék. Amikor jön a téli beállás, akkor ennek biztosítani kell az egyéni vállalkozó számára egy biztos pontot. Ami a legnehezebb része.

Téli beállás?

A takarítói szakmában van egy téli beállás. December és január eleje egy olyan hónap, ami nagyon jó, nagyon sok a megrendelés, nagyon sok a munka. Azután beköszönt ez a januártól március közepéig tartó időszak, amikor ténylegesen egyéni vállalkozóként azt tapasztaltam, hogy a megélhetésért küzdöttem: hogy épphogy valahogyan megéljek. Azt nem mondhattam tehát el magamról, hogy jobban keresek, mint egy alkalmazott. Viszont én elkövettem azt a hibát, hogy augusztusban váltottam ki az egyéni vállalkozásomat, és augusztustól decemberig nem tudtam annyi fix, állandó megrendelést magamnak összeszedni, amiből azt mondhattam volna, hogy én téli időszakban is dolgozom annyit, hogy el tudjam tartani magam. Ezt mostanra már kijelenthetem: jövőre ez már nem lesz probléma! Tehát az sem mindegy, hogy mikor váltja ki az ember a vállalkozóit.

Karcsi: Én ennél okosabb voltam egy picit, mert én megcsináltam az egyéni vállalkozást szeptemberben tavaly, de a munkahelyemet nem hagytam ott. Nekem volt egy munkám, mosogató voltam. A család félt, hogy jön a tél, ki tudja, lesz-e munka, nem lesz munka. Jön valami, kell albérletet fizetni… sok mindenre kell figyelni, ezért dolgoztam még mellette. Megvolt az állandó munkahelyem. Így kezdtem el. De most már csak ezzel foglalkozom, nincs más munkahelyem.

Van az a lehetőség is, amikor főállású dolgozó vagy, tehát nem főállású egyéni vállalkozó, hanem van egy főállásod és mellette csinálod a vállalkozást…

Sanyi: Igen, mint egy másodállás, úgy is van lekönyvelve. Ugyanaz, mintha lenne egy 8 órás műszakú állása az embernek és mellette egy mellék. A vállalkozás mellékállásban megy, aminek a járulékfizetése jóval alacsonyabb, a fele konkrétan.

Tehát nem jelenthetjük ki teljesen bizonyossággal, hogy mint alkalmazott, kevesebbet keres az ember, mint vállalkozó?

Sanyi: Vállalkozóként határozottan többet lehet keresni. De nem mindegy, hogy az ember mikor kezdi el. Tehát ha azt mondom, hogy valaki szezon előtt arra az elhatározásra jut, hogy igen, én vállalkozást szeretnék indítani… pont szezon előtt (teszem azt, március 15-e-20-a környékén) vág bele, akkor garantáltan jobban jön ki. Mind anyagilag, mind munka szempontjából. Van, aki egyéni vállalkozást elindít, kap tíz lépcsőházat. Ő azzal megelégszik, mert abból jön egy (hasra ütök) 150-200 ezer Ft bevétele. Azt mondja, hogy neki az elég, azt számlázza, az folyamatosan van. Tehát az egy folyamatos munka neki.

Karcsi: És ez megvan télen-nyáron.

És mondhatni nincs olyan sok főnöke. De viszont a megrendelő az egyébként is a főnöke. Az egy érdekes téves elképzelés az alkalmazottaknál, hogy ha vállalkozók lesznek, akkor nem lesz főnökük.

Karcsi: Mindig van!

Sanyi: Igazából, ha most bármilyen céget nézünk, mindegyiknek van főnöke, mert a megrendelő maga a főnök, és az ő igényeinek kell megfelelni.

Azt viszont elmondhatjuk talán, hogy alkalmazottként kicsit be van skatulyázva az ember, vállalkozóként pedig ott van a lehetősége bármire…

Sanyi: Igen, így van.

Tényleg, adminisztrációs munkában több lett vagy kevesebb, mint alkalmazottként?

Sanyi: Több lett, határozottan több lett. Folyamatosan. Alkalmazottként nekem soha nem kellett például számlával foglalkozni, nem kellett felmérésekkel foglalkozni. A felmérés is egy munkafolyamat, ami plusz. Tehát jóval több az adminisztráció, főleg hogyha egyéni vállalkozóként egy kicsit nagyobbra tör az ember, és azt mondja, hogy legyen két alkalmazottja. Annak is plusz adminisztrációja és költsége van. Igaz, ezért is van a könyvelő, de ő nem vezet mindent. A bevétel és kiadások folyamatos számon tartása. Erre oda kell figyelni, mert volt nálam is olyan, hogy nem foglalkoztam az adminisztrációval, és hónap végén azon vettem észre magam, hogy több volt a kiadásom, mint a bevételem. Főleg, mivel egyéni vállalkozóként én fejlesztem a gépesítésemet folyamatosan, mert úgy vagyok vele, hogy minél nagyobb munkákat meg akarok fogni, minél többet szeretnék dolgozni, minőségi munkát szeretnék biztosítani, amihez viszont a gépek elengedhetetlenek. És ezekre a befektetésekre mindig oda kell figyelni. Vannak olyan horrorisztikus árral rendelkező gépek, amikre azt mondja az ember, hogy egy havi bevétele… de megéri. Többszörösen visszajön az ára.

Van még bármi, amit el tudtok mondani ezzel kapcsolatban?

Sanyi: Ha valaki egyéni vállalkozást akar indítani, én mindenképpen ajánlom az úgynevezett KATA-s egyéni vállalkozást, mert adminisztrációs szempontjából és anyagi szempontból is az éri meg. Senki ne gondolkodjon kezdetben kft-ben vagy bt-ben.

Vagyis miért ne teszteld "széjjel" a leendő munkatársad?

Érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb az utóbbi időben az állásra jelentkezők tesztelésével kapcsolatban.

Azt halljuk ugye mindenfelé, hogy nagy a munkaerőhiány, a cégek szenvednek attól, hogy megtalálják a megfelelő alkalmazottat, hogy szokatlan megoldásokhoz kell folyamodni, hogy egyáltalán legyen jelentkező.

Ehhez képest az álláskeresők egészen más képpel tudnak találkozni. Van egy magyar tanácsadó (HR) cég, akik egy jókora rendszert dolgoztak ki a jelentkezők tesztelésére. Ez egy komoly rendszer! És nem valamiféle egyedi munkakörök teszteléséről van szó (bár arra, gyanítom, esetleg hasznos is lehet), hanem hagyományos, egyszerű munkakörökről.

Miből áll a teszt? Egy több mint 180 kérdéses személyiségtesztből, egy IQ tesztből, egy rövid értelmezési tesztből (ez utóbbi kettő időre megy), majd egy részletes kérdőívből olyan dolgokról, mint pl., hogy az előző munkahelyeden több feladatod volt-e a végén, mint az elején, vagy miért mentél el az előző 4 munkahelyedről, milyen a pénzügyi helyzeted stb., megspékelve egy-két olyan kérdéssel, amit törvény szerint tudtommal nem lehet feltenni. Mint házas/együtt él-e partnerével vagy van-e gyereke (zárójelben odaírva, hogy csak akkor válaszoljon, ha akar, ellenben máshogyan nem lehet továbblépni, csak ha az ember igent vagy nemet választ...).

A teszt elején oda van írva, hogy kb. 2 órát vesz igénybe.

Mindenekelőtt szükséges elküldened az önéletrajzod. A teszt előtt vagy után részt kell venned egy hosszas interjún. A teszt részeként pedig meg kell adnod 2 referenciát. Szinte mondanom sem kell, hogy az interjúkérdések és a tesztben lévő kérdések között van átfedés.

Itt megjegyzem: vannak benne értelmes, hasznos kérdések. Itt amire ki akarok lyukadni, hogy erős túlzásokba estek a teszt kitalálói.

Mindezt nem túl bonyolult (értem itt ezalatt, hogy nem kíván komoly szakiskolákat, nyelvtudást vagy szakmai tapasztalatokat) munkakörök esetén is, nem túl magas várható fizetéssel.

Nos, én álláskeresőként egy ilyen esetben azt gondolom, hogy "szívatnak". És úgy sejtem, nem csak én érzem így.

Egy másik HR cég sokat tapasztalt vezetője mondta nem túl régen egy előadás keretein belül, hogy anno volt ugye a "toborzás és kiválasztás" nevű szakma, ahol is a toborzás a munkaerő megtalálását, a kiválasztás pedig a jelentkezők közül a legjobb kiválasztásáról szólt. Manapság pedig inkább már csak "toborzás" van. Tehát meg kell találni, fel kell kutatni azokat az embereket, akik hajlandóak annál a cégnél dolgozni. Válogatni kevéssé tudunk.

Amikor HR-es előadásokra járva azt látom, hogy nagy multicégek HR-esei szörnyülködnek, hogy egyszerűen nem tudják, mit kellene még tenniük annak érdekében, hogy jöjjenek az emberek és legyen elég jelentkező, akkor más cégek miből gondolják, hogy azt a pár jelentkezőt is addig kell tesztelni ("szívatni"), míg végül kihullik? Vagy azért, mert a jelentkezőnek lesz elege abból, hogy "hülyére veszik", vagy azért, mert ilyen komoly tesztelésen átlag halandóként nem tud átjutni...

Mire jó ez?

Miért nem örülünk valakinek, aki akar dolgozni és ért is hozzá? Miért kell ennél több?

Kíváncsi vagyok a Ti meglátásaitokra, tapasztalataitokra is ezzel kapcsolatban, akár álláskeresőként/dolgozóként, akár HR-esként.

Ez az írás inkább a munkáltatók felé íródott, a munkavállalókat nem igazán kell erről felvilágosítani. :) Emellett talán már inkább a politikához van köze és még inkább a mindenkori miniszterelnöknek szól...

Visszatérően olvasok olyan cikkeket, hogy emelkedett az álláskeresők bérigénye, meg hallom, hogy "ennyit nem tudunk fizetni."

Én Budapesten élek, és itt ismerem az ingatlanpiacot, és itt van fogalmam a megélhetésről.

Nem kicsit felháborodva olvasom, hogy ennyi meg ennyi a létminimum ma Magyarországon (természetesen egy irreálisan alacsony összegről írnak).

Ma jelenleg Budapesten 200 ezer Ft (nettóban, adózás/leszámlázás után) az az összeg, amiből egy alap szinten meg lehet élni, amennyiben az ember fia, lánya egyedül van. Az elmúlt években igen komolyan változtak az ingatlanárak - mind a bérlés, mind a vásárlás.

Akár még csak néhány évvel ezelőtthöz képest (tehát nem generációt vagy tíz éveket értek itt) szinte a duplájára emelkedtek az albérletárak Budapesten. Természetesen ki lehet fogni igényes és baráti áron is lakásokat, illetve ismerősökön keresztül olcsóbban juthat az ember egy-egy albérlethez, de most nem ezeket az egyedi eseteket írom, hanem a nagy általánosságot.

Manapság bérelni egy lakást fővárosunkban átlag 70 ezer Ft-nál kezdődik. Azalatt legfeljebb 15 m2-es "minigarzonok", szuterén pincelakások, bérelhető szobák vagy ehhez hasonló élhetetlen helyek jöhetnek csak szóba. Ezen FELÜL jön a rezsiköltség. Ezen FELÜL jön a kaució (minimum egy hónap).

Emellett az ember bérletet/üzemanyagot vesz, telefonszámlát fizet, ennivalóra, tisztasági eszközökre stb. költi a pénzt.

Kíváncsi lennék arra, hogy amikor egy interjúztató HR-es (nem leértékelve itt őt, ez inkább a munkáltató illetve cégvezetés felé irányuló kérdés, de tovább is mehetünk, ránézve a jelen magyar gazdasági helyzetre) elmondja, hogy 8 órában ezért és ezért az állásért mondjuk 100 vagy 120 ezer Ft-ot tud fizetni, akkor itt mire gondol?

Arra, hogy az illetőnek vannak szülei, akik eltartják?

Vagy arra, hogy van egy párja, akivel osztoznak a költségeken?

Vagy arra, hogy az illető valamilyen ismeretlen okból kifolyólag úgyis állami támogatást kap?

Vagy arra, hogy ő a napi 8 órája után még szeretne otthon vagy egy másik cégnél további munkát vállalni a minimális megélhetéséért?

És itt csakis kizárólag a minimális összegekről beszélek. Nincs itt szó arról még, hogy az illető lakást vásárol, elmegy nyáron egy hétre nyaralni, gondol a jövőjére vagy kényelmesen él. Ebbe nem vettem bele a gyerekeket, a picit költségesebb hobbikat, azt hogy az illető esetleg néha megbetegszik vagy épp elromlik a mosógépe...

Tudom, ez már valamennyire a politika köre, és ez a blog nem megy bele ebbe a területbe, de mivel kissé felháborodtam, gondoltam, "megosztom" veletek a gondolataimat. Hátha egy-egy munkáltató vagy HR-es kicsit más szemmel tekint onnantól a "másik oldalra".

A minap elém akadt egy cikk arról, hogy a SPAR új toborzási eszközt vet be, hogy találjon új dolgozókat. (Itt a teljes cikk, akit érdekel: HR-esek a boltban – új toborzóeszköz a Spartól.) A lényege, hogy Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál lévő áruházukban külön toborzósarkot nyitnak, ahol is HR-es munkatársak fognak válaszolni az érdeklődők kérdéseire.

Azt írják, hogy a SPAR folyamatosan keres eladókat, pénztárosokat, árufeltöltőket, konyhai kisegítőket, szakácsokat, henteseket, részleg- és osztályvezetőket...

Félreértés ne essék: ez nem egy lejárató cikk a címben említett áruházláncról, csak történetesen egy Sparról szóló cikk indította el bennem a gondolatokat.

Nekem még mindig hihetetlen, hogy ennyire nem lehet munkaerőt találni! Szerintetek miért van ez?

Én egyre inkább azt látom, hogy valahogy továbbra sem egy "nyelvet beszél" a HR-es (a cég) és az álláskereső. Azt látom, hogy valami nagyon furcsa elképzelések tudnak lenni a dolgokat illetően. Természetesen vannak kivételek.

Én több dolgot is látok, tapasztalok. Örömmel veszem, ha kommentben Ti is hozzáfűzitek a meglátásotokat.

1. Bér

Ez még mindig kényes téma. Megnéztem a Spar weboldalán, szúrópróbaszerűen kiválasztottam többféle állásajánlatot, és sehol sem láttam bért. Azt írják, hogy versenyképes, máshol pedig, hogy az alapjövedelmen kívül számos béren kívüli juttatás van, de még az alapbér sincs feltüntetve.

Nyáron láttam TESCO-s álláshirdetős szórólapokat, ott minden részlet fel volt tüntetve, mennyi alap, mennyi jutalék...

A LIDL a bejáratára is kiteszi, hogy mennyit tudsz keresni náluk, az álláshirdetéseiben a weboldalukon fent szerepelnek a pontos bérek.

Nem tudom, hogy pl. mennyivel többen dolgoznak egy LIDL-ben, mint egy Sparban, mindenesetre, ez alapból egy szimpatikus hozzáállás. Mint egy korrekt üzleti kapcsolatban: mindkét fél tudja, mire számíthat.

De azon felül, hogy bevállalják vagy sem, hogy kiírják: lényeges kérdés még, hogy az mégis mennyi.

Fel kellene dolgozni (gazdasági, politikai helyzet ide vagy oda), hogy meg kell fizetni egy munkavállalót, különben nagy valószínűséggel nem fog ott dolgozni! És én azt gondolom, hogy a "megfizetés" nettó 150 ezer Ft-nál kezdődik bármilyen alacsony munkakör esetében is. Persze itt nem áll meg: azt gondolom, egy átlag irodai dolgozónak, aki egy profittermelő cégben dolgozik, meg kellene kapnia nettó 200 ezer Ft-ot. És így tovább.

Olvastam nemrégen egy cikket arról, hogy megnőtt a pályakezdők bérigénye valami 15-20%-kal.

Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen azért infláció létezik, másrészt az albérlet- és lakásárak akár 40-50%-kal is megnőttek, és ha valaki szeretne elköltözni a szüleitől, vagy fenntartani a korábbi életszínvonalát, többet kell majd keresnie.

2. Hozzáállás

Viszonylag sok álláshirdetést olvastam mostanában. A Szárnyas Fejvadász ajánlatai például visszatérően elém kerülnek a Facebook hírfolyamomon.

Még mindig sok helyen azt a hozzáállást látom HR-esektől, hogy ők úgymond magasabban állnak, mint a (leendő) munkavállaló. Ezért valamiféle enyhén lekezelő stílus érződik ki sokszor az álláshirdetésekből.

Mire gondolok konkrétan? Pl. "nem riadsz meg attól" vagy "fényképes önéletrajz", "motivációs levél" ...

Nem riadok meg? Én személy szerint kikérem magamnak ezt a hangnemet! Ezt lehet, egy tizenéves diáknál még el lehet lőni, de egy tiszteletteljes, korrekt üzleti ajánlatban nem. Márpedig egy állásajánlat az lenne.

Fényképes önéletrajz és motivációs levél. Miért is küldjön egy álláskereső magáról fényképes önéletrajzot, és írjon külön arra a pozícióra szabott motivációs levelet, amikor még egy bért sem tud írni a cég? Sőt, továbbmegyek: amikor még ki sincs írva a cég neve...

Amikor Angliában dolgoztam, ott azt mondták, hogy kint nem dívik a fényképes önéletrajz, mert ugye különféle diszkriminációkra adhat lehetőséget, arról nem is beszélve, hogy beleviszi a dologba a szubjektivitást. Vajon szimpatikusak vagyunk-e annak a HR-esnek vagy sem? Fénykép nélkül tisztán csak a szakmai tapasztalatokra tudunk hagyatkozni.

Ide tartozik még az interjúk során tanúsított viselkedés és modor is az interjúztató részéről. A hosszas megváratás számomra teljességgel elfogadhatatlan.

3. A visszajelzés hiánya

Bár ez az előző ponthoz tartozik, inkább külön kiemeltem, annyira fontos. Igenis meg kell tanulni, hogyha egy álláskereső, egy vadidegen ember veszi a fáradtságot és elküld egy önéletrajzot (pláne ha még kiötöl ahhoz az álláshoz külön egy motivációs levelet), venni kell a fáradtságot arra is, hogy beállíttassunk az informatikusunkkal egy automata e-mailt, amit kiküldünk az összes jelentkezőknek, illetve egyet azoknak, akik nem feleltek meg. Két udvarias automatikus e-mail, cserébe jó híre megy a cégnek. ;)

Nektek mi a véleményetek? Miért olyan nehéz ma a cégeknek munkavállalót találni? És most itt nem a nagyon specializált munkakörökre gondolok, amelyre alkalmas viszonylag kevés van az országban, hanem az ilyen hétköznapi munkakörökre, mint egy eladó, egy irodai dolgozó vagy épp egy bármilyen asszisztens.

Az alábbi cikket nem én írtam, hanem a Jooble álláshirdető portáltól kaptam. Fogadjátok szeretettel:

Ma már szinte mindenki foglalkozik álláskereséssel: valaki elvesztette állását korábbi munkahelyén leépítés miatt, mások – diákok és végzősök – csak most léptek be a nagybetűs életbe és állást keresnek. Van egy másik kategória is, ezek az emberek hajlandóak szakmai fejlődésre, ezért folyamatosan böngészik más, nagyobb cégek ajánlatait karrierépítés szempontjából. Általában ez a kategória passzívan bár, de állandóan munkát keres.

Ahogy a gyakorlat mutatja, hazánkban átlagosan 1-2 hónapot tölt el egy ember álláskereséssel szakmájától függően. Ez alatt az idő alatt több száz internetes hirdetést böngésznek át, van olyan is, aki a hagyományos újságmódszert választja. Lehet Ön bármennyire pedáns, az összes újság és internetes oldal összes álláshirdetését nem tudja átnézni. Ezenkívül a munkaerőpiac nem statikus, minden nap változik.

A fiatal pályakezdők főbb nehézségei:

1. Tapasztalat hiánya – ma már szinte minden cég érdeklődik, van-e a jelentkezőnek szakmai tapasztalata (1-3 év, vagy még több). Amennyiben nincsen, nem felel meg az állás követelményeinek, mivel ilyenkor általában kevés az elméleti tudás. Bizonyos állások betöltéséhez azonban nincs szükség szakmai tapasztalatra.

2. Akár a munkaadó, akár a jelölt túl magas követelményeket támaszt. Lehet olyan is, hogy a munkaadó előre tudhatóan magas követelményeket támaszt, melyeknek a jelentkezők többsége nem felel meg. Gyakran a jelentkező kér túl magas munkabért, amit a munkaadó nem tud megadni.

3. A személyzeti osztály vagy nem teljes mértékben vagy hanyagul végzi munkáját. Jelen probléma azokat a cégeket érinti, ahol ezzel külön osztály foglalkozik. A 45 évnél idősebbek számára létezik úgynevezett kimondatlan „életkorcenzúra”. Holott a törvények szerint ez jogtalan.

Ahhoz, hogy a munkakeresés folyamata ne legyen kimerítő és hosszú, alapult a Jooble. Fő jellegzetességei, hogy nem tárolja az önéletrajzokat, illetve állásajánlatokat, viszont kitűnően tudja őket keresni. Ha arra klikkel, hogy munka Budapesten, minden aktuális állásajánlatot megtalál ebben a városban, több mint 290 börze ajánlatait (köztük a profession.hu, jofogas.hu, workania.hu ajánlatait).

A mai nap álláskereső portálok a világ több, mint 50 országában működnek. Naponta több mint egymillió felhasználó alkalmazza őket, és minden hónapban több mint félmillió felhasználó talál így munkát.

Sok sikert neked is!

Forrás: Jooble

Évekkel ezelőtt írtam két hasonló cikket (Álláshirdető oldalak 1. és Álláshirdető oldalak 2.) , itt az idő, hogy frissítsem őket! :)

Profession.hu – még mindig ez az oldal jár az élen. Mivel azért nem olcsó itt hirdetni, ezzel megszűri a "kamu" cégeket és hirdetéseket. Elmenthetsz hirdetésfigyelőt (bár az elég ramaty, sajnos), feltöltheted az önéletrajzod. Számtalan szakmai cikket is találsz itt, arról nem is beszélve, hogy nem kevés HR-es használja a Profession adatbázisát arra, hogy megtalálja a szükséges munkaerőt. A keresője elég részletes, megadhatod, hogy milyen végzettséged van (közép, felső stb.), van-e nyelvtudásod, hol keresel állást és hasonlók.

Mit nem találsz itt? Egyszerűbb munkák kevésbé vannak fent. Például takarító, fizikai munkás, bolti eladó jellegű pozíciókat kevéssé érdemes itt keresni. Nagy multicégek ajánlatai sem feltétlen kapnak itt helyet. Ők inkább saját oldalukon hirdetnek.

Cvonline – hasonló, mint a Profession. Itt is feliratkozhatsz e-mailes értesítőre, olvashatsz szakmai cikkeket, és feltöltheted az önéletrajzod. A keresője nem a legszuperebb, nem túl részletes, így nehezebben találni meg a megfelelő álláshirdetéseket.

Monster – állásajánlatok, feltölthető önéletrajz, tippek álláskeresőknek... A szokásos.

Workania – mint a fentiek. :) Lehetnek is átfedések, mert vannak cégek, akik több helyen is hirdetnek. De érdemes böngészni mindegyiket.

Jobline – szokványos álláshirdető oldal. Semmilyen plusz.

Careerjet – ez gyakorlatilag egy olyan linkgyüjtő oldal, ahol nincsenek fent effektív az álláshirdetések, hanem számtalan más oldalon keres, mint a Google. Találhatsz itt állásokat a Professionról, de akár fejvadász cégek oldalain vagy cégek karrieroldalain úgyszintén. Érdemes használni.

Jobinfo – mint a Carrierjet, csak kevéssé profi, kevesebb oldalon kutat.

Indeed – én ezzel az oldallal először Angliában találkoztam. Itt a magyar változat. Hasonló böngésző álláshirdető oldal, mint az előzőek (Carrierjet és Jobinfo).

Tutimunkák – használhatóbbnak tűnik, mint amilyennek a neve alapján gondolnánk. :)

Jófogás – én nem szeretem az oldalt, de egyszerűbb állásokra használható. Komoly cégek kvalifikáltabb munkakörökre nem használják.

Közigállás – itt a közszférában dolgozni kívánók találhatnak maguknak állást.

Szárnyas Fejvadász (Facebook) – egy jófajta Facebook oldal, amelyet néhány fiatal lány működtet jófejségből, teljesen ingyen. Nem csak az általuk megosztott hirdetéseket érdemes csekkolni, hanem azokat is, amelyeket mások tesznek fel.

Állások a médiában (Facebook) – itt reklám, televízió, PR, újságírás, filmgyártás, művészet, marketing területeken találsz álláslehetőségeket.

Sportállás.hu (Facebook) – mindenféle sport témájú álláslehetőségek a fitnesstermi recepcióstól az edzőn át az uszodamestering vegyesen.

Statiszta, színész, zenész és más alkotó munkák (Facebook) – mint ahogyan a címe is mutatja...

Állások a divatban (Facebook) – mint ahogyan a címből kitűnik.

NFSZ – a munkaügyi központok állásajánlatai találhatók itt. Nem tudom, mennyire van frissítve, rengeteg állás van fent, jelenleg több mint 6400.

Google – használd a Google-t is álláskeresésre. Ha pl. rendszergazdai állást keresel, írd be: "rendszergazda állások". Lehet, hogy a fentiek mellett még egyéb hasznos oldalakra is bukkansz.

Nektek melyek a bevált álláskereső oldalak? Amennyiben van olyan, amit kihagytam és érdemes megemlíteni, kommentben szívesen venném.

Sok sikert! :)

Ebben az írásban lehet, hogy újat fogok írni. Lehet, hogy nem is gondolnád, hogy ennek köze van az álláskereséshez, de mégis! Nagyon is köze tud lenni hozzá

Először is tisztázzuk, hogy mit jelent az online marketingben az, hogy kulcsszó. Ez egy olyan szó vagy kifejezés, amelyre valaki rákeres pl. a Google-ben, amikor tudni szeretne valamit. Egy kulcsfontosságú szó.

Te is kulcsszavakat írsz be egy állásportálra, amikor böngészel. Beírod pl. hogy "ügyvezetői asszisztens" (ha épp ilyen hirdetést keresel) vagy hogy "értékesítő", esetleg "logisztikai vezető" stb.

Fontos, hogy ne csak egy adott pozícióra keressünk rá. Vannak, akik beírják, hogy "bolti eladó", és böngésznek a felajánlott hirdetések között. De így lehet, hogy több olyan álláslehetőségről maradnak le, amely érdekes lehetett volna még számukra.

Fogjunk egy füzetet (illetve nyissunk meg egy fájlt) és írjuk fel, hogy azt a munkakört, amelyet keresünk, hányféleképpen nevezhetik még.

Egy egyszerű példa: a bolti eladót hívják még eladónak, értékesítőnek, bolti értékesítőnek, tanácsadónak, akár még kereskedőnek is.

Ne ragadjunk le egy kifejezésnél! A legbiztosabb, ha nem keresőkifejezéseket adunk meg egy álláshirdető oldal használatakor, hanem leszűrjük azokat a területeket, ahol eséllyel találkozunk végzettségünknek megfelelő állással (pl. vendéglátás, HR, kereskedelem, asszisztencia stb.). Lehet, hogy így 100 darabbal többet kell majd átnézni, de ne sajnáljuk erre az időt.

Ennek a másik oldala is lényeges! Nagyon is!

A cégek HR-esei, illetve munkaerő-közvetítő cégek előszeretettel kutatnak különféle netes adatbázisokban. Ez elsősorban a profession.hu, de vannak egyéb álláskereső felületek is, ahová fel lehet regisztrálni, illetve nagyobb cégeknek van saját jelöltadatbázisa is.

Ezekben az adatbázisokban általában a HR asszisztensek kutakodnak. Különféle szűrőket használnak, amikor egy-egy pozícióra keresnek lehetséges munkavállalókat.

Pl. ha egy ügyvédi irodába keres valaki asszisztenst, akkor többféleképpen indulhat neki. Beírhatja, hogy jogi asszisztens, ügyvezetői asszisztens, ügyvédi iroda, ügyvédi asszisztens stb. A HR-esek nyilván ügyesek és kreatívak ebben, ellenben könnyítsük meg az ő (és ezzel együtt a saját) dolgunkat is azzal, hogy úgy igyekszünk összeállítani az önéletrajzunkat, hogy mielőbb megtalálhatóak legyünk.

Igyekezzünk a szokványosabb kifejezéseket használni. Láttam már ruházati üzletek kirakatain olyan kifejezéseket, mint "divattanácsadó". Az ilyen pozíciómegnevezés lehet, hogy jól hangzik, de ha egy HR-es egy adatbázisban éppen bolti eladót keres, kis eséllyel írja be azt, hogy divattanácsadó, még akkor is, ha egyébként ott helyileg a cégben így nevezik a ruházati eladókat.

Használjunk önéletrajzunkban kulcskifejezéseket. Írjunk részletes önéletrajzot, ahol is adjuk meg részleteiben, hogy milyen feladatokat végeztünk. A munkahely megnevezéseknél (és persze a munkakörünknél se) ne használjunk kevéssé ismert rövidítéseket. Folytatva a fenti példát: írjuk ki, hogy Gipsz Jakab és társa ügyvédi iroda (ne üi. vagy ügyv. iroda).

Remélem, a fentiek adnak egy kis plusz segítséget az álláskereséshez! Ha van még hozzáfűznivaló, örömmel veszem kommentben.

Sikeres böngészést!

Jelen írás kicsit komolyabb hangvételű és mélyebb lesz, mint a korábbiak. Kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is. Lehet, hogy kemény lesz itt-ott.

Komoly munkaerőhiánnyal küzdenek ma Magyarországon a cégek! Hihetetlen, nem? De így van. HR cégben dolgozom, napi szinten állunk kapcsolatban cégek HR-eseivel, toborzókkal, cégvezetőkkel. Képzéseket is tartunk nekik, így halljuk a problémáikat, felméréseket készítünk arról, hogy milyen gondokkal küzdenek...

Érdekes, hogy azt látom, hogy rengetegen keresnek munkát, ellenben rengeten keresnek munkavállalót is. Néha olvasok fórumokat, gyakori kérdéses oldalt, és visszatérően arról szólnak ezek az oldalak, hogy "kétségbe vagyok esve" vagy "képtelen vagyok munkát találni", "nem írnak vissza" stb.

Hogyan és miért nem találkozik vajon a két igény?

Leírom azt, amit én látok, az elmúlt években valamennyire beleláttam mindkét oldalba. Talán segítség lehet annak, aki jelenleg állást keres, esetleg nagyon fiatal, és lassan aktuális lesz/lenne nála az álláskeresés.

Pontokba szedtem, de a számozásnak nincs semmilyen jelentősége, csak így jutott eszembe.

1. Nem versenyképes a bér

Érdekes dolog ez. Egyrészt teljesen jogos, hiszen ha az ember nem keres jól (vagy akár csak annyit, amennyiből úgy-ahogy sikerül kijönnie), akkor nem fog tudni megélni, eltartani a családját stb. Ez teljesen nyilvánvaló. Nálunk is előfordul, hogy egy cég úgy bízna meg minket, hogy keressünk neki munkavállalót, hogy nem tud annyi fizetést adni, amennyiért ezek a szakemberek elmennének hozzá dolgozni. Olykor-olykor el kell mondanunk a cégeknek, hogy ilyen bérkonstrukcióban nem tudjuk számukra a kellő mennyiségű dolgozót biztosítani.

Ezt értem is. Ellenben hogy van az, hogy valaki, aki nem dolgozik, megteheti, hogy ne vállaljon el egy munkát (akár csak addig, amíg nem talál jobbat), mert nem tetszik neki a bér?

Ha valóban olyan sok munkanélküli van, akkor miért nem vállalják el azokat a munkákat, amik vannak, még ha nem is túl szimpatikus a bér?

Emlékszem, nem is olyan nagyon régen még 450 Ft-os órabérben dolgoztam részidőben. Nem tehettem meg, hogy megfosszam magam attól a 35-40 ezer forinttól, amelyet ezzel kerestem havi szinten. Mivel ez pont annyival több, mint a nulla.

Azóta sikerült persze jobb, sokkal jobb állást találnom, jelentősen magasabb bérrel, de így indult a dolog. Elvállaltam, becsülettel elvégeztem, majd találtam egy jobbat, teljes időset és váltottam. És így tovább.

Ebből az első pontból következik a második.

2. Meg van oldva a megélhetés, így nem létszükséglet a munkavégzés

A minap olvastam egy rövid írást a gyakorikerdesek.hu-n, ahol azt írja az illető, hogy ő feladta az álláskeresést, és másfél hónapja nem küldött ki egyetlen önéletrajzot sem. Hát, igen. Ez azt mutatja, hogy ő megteheti, hogy feladja a pénzkeresést. Persze, ez nem feltétlenül gond, ha a másik félnek (aki helyette kifizeti a számlákat, megveszi az ennivalókat és szükséges dolgokat) nem az.

Így cégesen visszatérően az a tapasztalat, hogy a pályakezdők fiatalok egy része nem igazán akar a munkaerőpiacra bekerülni. Nyilván kényelmesebb otthon lenni, de ha már nem tanul semmit, akkor szerintem érdemes minél hamarabb elindulni és dolgozni, már csak azért is, mert utána egyre nehezebb lesz. Arról nem is beszélve, hogy lehet, meg kell majd később magyarázni egy állásinterjúban azt a kiesett 1-2 évet. És a "nem volt kedvem dolgozni" nem igazán lesz vonzó egy HR-es szemében.

3. Az álláskeresők nem elég képzettek vagy nem a megfelelő területen képzettek.

Jelenleg, ha az ember például programozó, szoftverfejlesztő, és ebben még van pár év gyakorlata is, akkor valószínűleg őt keresik meg a HR-esek, nem pedig neki kell állásportálokon böngészni. Mondjuk felregisztrált a Profession.hu-ra annak idején vagy fent van a LinkedIn-en. (A LinkedIn egy egyre népszerűbb felület, amely felépítésében nagyon hasonló a Facebook-hoz, de kizárólag üzleti, szakmai céllal regisztrálnak fel rá az emberek.)

Meg kell nézni, hogy mennyire értékes a szaktudásunk a piacon. Mint ahogy egy korábbi cikkben írtam is (Miért ne legyél bolti eladó), ha valaki egy bolti eladó szakmával és szakértelemmel rendelkezik, akkor tudnia kell, hogy nem fognak 100-120 ezer forintnál több bért fizetni neki. Ráadásul, az álláskeresés sem lesz egyszerű, vagy legalábbis "szerencse" alapú.

Van egy nagyvállalat jelenleg a piacon. Gyártással foglalkoznak, és Magyarországon most nyílik a második gyáruk. Több mint száz embert szerettek volna felvenni szakmunkára, de egyszerűen nincsenek olyan emberek, akik ahhoz értenek, csak kevés. Ők pedig nagy részt egy konkurens cégnél dolgoznak, akitől nem szeretnének embert "elhappolni."

A cég kitalálta, hogy akkor ők képzik ki az embereiket. Kiküldik külföldre az anyacégbe néhány hónapra őket, a kinti gyárba, majd utána felajánlanak nekik egy több éves szerződést, ha átmentek a vizsgán. Tehát évekre lesz egy stabil munkahelyük, amivel lehet számolni. A betanulási időt, a kiutazást, mindent állnak, és azidő alatt is kapnak fizetést a dolgozók. Nem mellékesen pedig a gyár high-tech.

Szóval, ilyen megoldásokra "vetemednek" a cégek, hogy megtalálják a kellő mennyiségű szakembert.

4. Nagy számú kivándorlás külföldre

Sajnos, ezt is bele kell venni, hogy nem kevés magyar ember külföldön találta meg a számítását. Elméletileg több százezer emberről beszélünk.

5. Hajlandóság hiánya

Ez főleg a kevéssé képzettebb, iskolázottabb emberek esetén érvényes. Visszatérően keresünk betanított munkásokat vagy fizikai szakmunkásokat. Egy durva becsléssel kb. a fele nem jön el az interjúra. Le van szervezve, de még csak az esélyt sem adja meg, hogy legyen munkája.

Jelenleg ott tartanak a cégek, hogy egy betanított munkást találni lassan olyannyira nehézzé válik, mint egy informatikus vagy egy mérnök esetében.

És még azt sem mondhatjuk, hogy "mert a fizetés annyira alacsony, hogy ennyiért senki nem megy el dolgozni". Mert alapból jelentéktelen a jelentkezők aránya, nem azután csökken a hajlandóság, miután kiderül a bér.

Ez a pont persze alapvetően egybevág a 2. ponttal, vagyis meg van oldva valahogy a megélhetés (szülők, férj/feleség, család, valamilyen állami támogatás stb. által).

6. Elvan a régi, megszokott munkahelyen, ami még nem annyira rossz, hogy váltson

Az elmúlt években a legtöbb cégnél találkoztam olyan emberrel, aki nem volt megelégedve a munkahelyével, stresszes volt, utálta épp és/vagy kevés fizetést kapott. Egyről sem tudtam közülük, aki valóban keresett volna állást a munkája mellett.

Röviden ennyi jutott eszembe, amit én idáig tapasztaltam.

Ti mit gondoltok minderről? Milyen ok lehet még? És mit lehetne ezügyben tenni? 

A címmel ellentétben, itt nem arról lesz szó, hogy ne dolgozz eladóként vagy bármiféle leértékelése a kereskedelemnek mint szakmának.

Éveken keresztül dolgoztam eladóként, és nagyon nehéz volt egy-egy ilyen állásra bekerülnöm, pedig rengeteg ilyen hirdetéssel találkoztam. Azt láttam, hogy egyre profibb az önéletrajzom, egyre jobban ismerem a másik oldalt (a HR szakmát), mégsem lesz jelentősen könnyebb a helyzetem a munkaerőpiacon. Abszolút könnyített a dolgokon, és viszonylag gyorsan (1-2 hónapon belül) tudtam új munkát találni, viszont nem olyat, ami nekem igazából kell.

Később sikerült ebből a körből kijönnöm, és irodai dolgozó lettem. Az egész úgy kezdődött valahogy, hogy ismerős beajánlott egy cégbe irodavezetőnek, mert kiesett az ott dolgozó lány. Összesen 2 hétről lett volna szó, legfeljebb 4-ről, attól függően, hogy mikor tud visszatérni az elődőm. Végül úgy történt, hogy ő tovább betegeskedett, én pedig ott maradtam. És mivel jól végeztem a munkám, a másik lány pedig teljesen bizonytalan volt, így állandóra én vettem át a helyét, az illetőt pedig elbocsátották.

Teltek az évek, közben országot és munkát váltottam, majd ismét hazajöttem. Végül egy munkaerő-közvetítő cégben kötöttem ki.

Részben munkámból adódóan, részben csak úgy, néha elém kerül egy-két álláskeresői történet, egy-két komment közösségi oldalakon. Sokan sajnálatosan még mindig ott tartanak, ahol én is annak idején: számtalan jelentkezés, nulla reakció, hosszú álláskereső időszak, kilátástalanság. Legutóbb, ami igazán emlékezetes volt, az egy komment a facebook-on. Érettségizett munkatársakat kerestek egy céghez. Nem volt más elvárás, mivel speciális szakterület, ami kevés van az országban, így nem vártak el mást, mivel ők maguk képzik ki a munkavállalóikat (egy nagyvállalatról beszélünk egyébként). A komment így szólt: "Csak érettségivel lehet?" A korrekt válasz a cég részéről (közvetítő cég): "Igen, érettségizett kollégákat keres a megbízó cég." Válasz: "Ez magyarország ;)" Így, kisbetűvel és kacsintós smiley-val. Mindehhez hozzátartozott egy fura profil.

Tévedés ne essék: nem ítélem el, ha valakinek nincs érettségije, hiszen egyrészt attól még szakmája lehet, másrészt nekem sem volt sokáig, felnőttként tettem le én is. De!

Sajnos, tudni kell, hogy manapság mire van igény. Ahogyan fejlődik az informatika, a tudomány, úgy változnak az igények is. Manapság érettségi nélkül állást keresni, nagyjából a lehetetlen kategória. És csak érettségivel is. Persze, vannak kivételek, de itt nem erről van szó.

Hogy jön ide a címben szereplő bolti eladós példa?

Én bolti eladóként dolgoztam évekig. Ez egy olyan szakma, amiből van sokezer az országban. Rengeteg cég van, akik ilyen pozíciót kínálnak, és még "rengetegebb", akik ilyen területen szeretnének elhelyezkedni.

Bátran kijelenthetjük: egy bolti eladós szakma nem éppen biztosíték a túléléshez; a folyamatos munkaviszonyhoz, a stabil megélhetéshez, a normál fizetéshez. Ha elbocsátanak egy cégtől, istentudja, mikor tudsz másikat találni.

Persze, ez nem csak a bolti eladókra vonatkozik. Aki például egy sima, tizenkettő egy tucat irodai, adminisztrációs, asszisztensi, recepciósi állást keres, hasonlóba fog belefutni.

Évekkel ezelőtt nyári munkán egy fejvadász cégben dolgoztam HR asszisztensként. Én kezeltem a beérkező jelentkezéseket. Egy alkalommal meghirdettünk egy recepciósi pozíciót, amire nem voltak komoly elvásárok: némi tapasztalat és angol nyelvtudás (társalgási szinten). Kb. 1.200 jelentkezés érkezett, amikor is a cég ügyvezetője személyesen ment körbe, hogy azonnal le kell állítani a hirdetéseket, mert teljesen eldugítja az e-mailes vonalainkat.

Ezerkettőszáz! És ezek az emberek joggal gondolhatják azt, hogy az elhelyezkedés kilátástalan, és hogy semmibe veszik őket a cégek.

Fel kell ismerni, hogy bizonyos szakmák esetén ez lesz. Fejlődni kell, folyamatosan! Be kell vállalni nyelvórákat, OKJ-s tanfolyamot, másik egyetemet/főiskolát, online tanfolyamot stb. Bármit, amivel fejlődni tudunk.

Minél több a tudásunk (azért hozzátenném: a megfelelő szakterületeken), annál értékesebbek vagyunk a munkaerőpiacon! Annál több lesz a fizetésünk és annál inkább válogathatunk a lehetőségek közül! Jelenleg sok olyan pozíció fut nálunk (mérnökök, IT-sok, speciális képzettséggel vagy épp komoly nyelvtudással rendelkezők), akikre vadászni kell! Akiknek fel kell ajánlani a munkát és ő eldöntheti, hogy él-e vele! Hogy jobb lenne-e mint a mostani. Sőt, nem egy olyan eset is előfordul, amikor a megbízó cég kénytelen emelni a tervezett bért, mivel neki kell az az ember!

Vannak ilyen szintek, és nem is túl magasan. Ahol megteheted, hogy azt mondod: oké, ennyiért és ennyiért dolgozom a cégedben.

Egy szó mint száz: a világ fejlődik, ha boldogulni akarunk, mi sem maradhatunk ugyanott, ugyanolyan szaktudással! És a tudás valóban pénz és hatalom.

Sok sikert :)

A Hosszú ideje munkanélküliként cikk egész sok hozzászólást, kérdést generált, így azt gondoltam, utánajárok még ennek egy kicsit. Természetesen nem azzal a szándékkal, hogy bárkit is hibáztassak, amiért nincs munkája, hanem azzal, hogy megnézzük, mit lehet MÉG tenni, mi az amin lehet MÉG javítani, mik lehetnek még az okok stb.

A személyes tapasztalatom és meglátásom az, hogy valóban nehezebb állást találni, mint évekkel ezelőtt. Ha magamból indulok ki (szakmám nincs, csupán egy gimnáziumi érettségim, amit nem régen levelezőn fejeztem be), azt látom, hogy évekkel ezelőtt ha munkát kerestem, pár hónapon belül találtam is. Nem feltétlenül tökéletes állást, de munkát, amiért pénzt kaptam, nem is annyira nagyon keveset. Méghozzá úgy, hogy annyi hibát követtem el, amennyit csak el lehetett. Az önéletrajzom ritka béna volt, az interjúkban furcsaságokat mondtam, az Expressz.hu-n kívül sehol nem néztem álláshirdetéseket, csak internetkávézóban tudtam netezni… és még sorolhatnám. Számos dologra nem figyeltem és a legtöbb lehetőséggel nem éltem.

Felsorolásszerűen végigveszem azokat, amiket saját magam megéltem, láttam másokon, hallottam személyzetisektől vagy olvastam szakmai anyagokban. Azokat a dolgokat, amik hozzátehetnek még ahhoz, hogy (egyelőre) nem sikerül állást találni.

- Elegendő helyre áramoltatsz ki? Ténylegesen nézd meg, hogy hány darab helyre jelentkezel naponta. Akár E-mailben, akár telefonon, akár személyesen. Akár konkrét álláshirdetésre, akár csak spontán írsz egy mailt egy cégnek, keresnek-e embert. Akár csak úgy, hogy felhívod egy barátod, tud-e valamit. Számold meg és vezess statisztikát. Attól, hogy órákig böngészi valaki az állásos oldalakat és egy helyre sem küld önéletrajzot, mert nem megfelelőek az álláslehetőségek, nem számít. Az álláskeresés szempontjából gyakorlatilag termék nélküli, kidobott idő. (Sajnos.)
Nem gondolom, hogy feltétlenül folyamatosan kellene vezetni ezt a statisztikát, de érdekes dolgok derülhetnek ki, ha egy darabig (vagy épp visszamenőleg) megnézi az ember ezeket a számokat.
Én egyszer ennél a pontnál buktam el. Egy HR-es barátnőm segített ránézni erre. Én magam is meglepődtem, mert azt hittem, keményen keresek munkát. Amikor kétszer annyit foglalkoztam a dologgal, akkortól számítva néhány héten belül meg is volt az aláírt szerződésem.

- Ténylegesen foglalkozol napi 6-8 órát az álláskereséssel? (Azaz heti kb. 30-40 órát, egy teljes munkaidőnyit.) Napi 1-2 óra böngészés hétköznapokon a Profession-ön nagyjából a semmi kategória. Saját tapasztalat.

- Milyen állásokra jelentkezel? Csak olyanra, ami megfog és nagyon tetszik? Ténylegesen megnézel minden lehetséges pozíciót? Erről írtam már korábban, olvasd el.

- Utasítasz el BÁRMILYEN állást is, mondván, hogy nem fizet eleget vagy bármilyen módon is nem megfelelő? Egy korábbi cikk erről szól. A rossz munka adott esetben sokkal jobb, mintha semmilyen munka sincs. El kell vállalni, és közben keresni másikat. Nyilván nem a Zepterrről és hasonló nagyszerű lehetőségekről van itt szó, hanem a tényleges és pénzt hozó, törvényes állásokról.

- Ellenőriztetted már szakmabelivel, HR-essel az önéletrajzod? Ténylegesen annyira jó? Ha nem hívnak és valóban számtalan helyre jelentkezel és valóban megfelelsz a leírt kívánalmaknak, igenis kell lennie valamilyen bajnak az önéletrajzoddal. Szerintem nem csak egy emberrel kell ezzel kapcsolatban konzultálni, hanem többel is. Miért? Olvastam olyan anyagot az álláskeresés témájában, amelyet egy fejvadász cég vezetője írt. Egy szakmabeli, aki évek óta dolgozik ezen a területen sikerrel. Egy olyan ember, aki általánosan diplomás mérnököket keres. Amit ő írt, majdnem teljesen haszontalan volt számtalan más pozíció esetén vagy olyan esetben, ha nem diplomás emberről van szó.

- Csak a szakterületeden keresel munkát vagy bármit? Szórólapozás, takarítás, gyorsétterem stb. Ez szerintem egyértelmű.

- Jársz a munkaügyi központosok nyakára, hogy segítsenek? Ha nem vagy kemény és határozott, hajlamosak arra, hogy tojjanak Rád magasról és arra, hogy állást szeretnél. Tudnak munkákat ajánlani (bár néha érthetetlen okokból nem akarnak), egész listájuk van; tudnak ingyenes képzésre beíratni, ha képzetlen vagy, netán anyuka vagy éppen elavultnak mondható a szakmád. A munkaügyi központ nem merül ki annyiban, hogy regisztrálsz és kapsz némi segélyt, ami pár hónap alatt meg is szűnik.

- Fent vagy a Facebook-on, Iwiw-en stb. hogy ismerőseid elérhessenek? Vagy hogy elérhesd az ismerőseid esetleges álláshirdetéseit? Ha már Facebook, fent vagy az állásos oldalakon? A Szárnyas Fejvadász például naponta nyomja a számtalan, különféle állásajánlatot és heti szinten írja ki, hogy milyen levelet kapott, amelyben azt írta egy olvasójuk, hogy a segítségükkel tudtak elhelyezkedni.

- Megosztod pár naponta, hogy munkát keresel, és kéred, hogy osszák meg az ismerősök is (hogy az ő ismerőseikhez is eljusson?)

- Ismerősöknek szóltál már állásügyben? Nincs szégyellnivaló abban, hogy nincs munkád. Keress meg mindenkit, aki csak szóba jöhet. Nem 2-3 emberről van szó, hanem akár az összes névről a telefonodban vagy az ismerősi listádban az Iwiw-en vagy a Facebook-on. Aki meg emiatt megvet, menjen Isten hírével, de ne legyen a barátod.

- Végighívtad már a barátokat, hogy tudnak-e valamit? Tudják egyáltalán, hogy nincs munkád? Vagy még mindig abban a hitben vannak, hogy ott dolgozol, ahol előtte?

- Regisztráltál már fejvadász cégekhez vagy munkaközvetítő irodákhoz? Számtalan fejvadász cég létezik, és örömmel veszik, ha bővíthetik adatbázisukat, hiszen legközelebb már könnyebb dolguk lesz.

- Szoktál spontán jelentkezni vagy cégek weboldalain a karrier rovatot nézegetni? Vannak nagy cégek, ahol folyamatosan van munkaerő felvétel.

- Hirdetsz álláskereső oldalakon? Frissíted azt? Ez is egyfajta lehetőség. Nemrégen olvastam egy blogon, hogy az illetőt így találták meg. Profession, CVOnline, Expressz… ide lehet regisztrálni és önéletrajzot feltölteni.

- Szoktál Expressz újságot is venni vagy pl. a Pesti Est apróhirdetéseit böngészni vagy csak a neten nézelődsz?

- Szoktál ISMÉTELTEN jelentkezni arra az állásra, ahonnan hetek múltán sem kaptál semmilyen reakciót?

- Ha hónapokig semmilyen reakció sincs a jelentkezésedre, átírtad-e már a cv-det?

- Jelentkeztél-e a munkaügyi központba képzésre vagy átképzésre, ha nincs (vagy elavult) a szaktudásod? A munkaügyi központ weboldalán is vannak álláshirdetések, valamint a várótermükben is ki szoktak függeszteni álláslehetőségeket.

- Olvasod-e a szakmai oldalakat, újságokat arról, hogy miként lehet munkád?

Röviden ennyi jutott az eszembe. Mit gondoltok? Esetleg van még olyasmi, amit érdemes ellenőrizni?

Fel vagyok iratkozva egy HR-es oldalra, ahol olykor elolvasom a cikkeket vagy a feltett képeket, statisztikákat.

Ami fura nekem (amikor pont HR-es oldalról van szó és pont hogy a másik felet kellene megmutatni), hogy visszatérően azt kommunikálják ezek az anyagok, hogy leépítés van, munkanélküliség van, nehéz a helyzet stb. A szokásos, amit az emberek olvashatnak, hallhatnak a mindennapi médiában is.

Miért nem arról írunk, hogy hogyan kell JÓL csinálni? Hogy hogyan juthatunk jó álláshoz? Vagy egyáltalán bármilyen álláshoz. Visszatérően azt mutatják be az álláskeresőnek - illetve a munkavállalónak -, hogy nem tőle függ a sorsa; ha leépítés van, akkor elküldhetik; ha a kormány nem készít jobb pénzügyi programokat, akkor kevesebb lesz a fizetése...

Miért nem arról beszélünk, hogy miként tudna bármit is OKOZNI maga a munkavállaló? Persze, ez valahol egy költői kérdés. Hogy mit vár el a másik oldal, a HR-esek?  Hogy az ember hogyan válhat profivá, hogy ne kelljen attól rettegnie, hogy kirúgják és nem kap másik munkát?

Én elsősorban azért hoztam létre az oldalam, hogy az álláskeresők ne hatáshelyzetben legyenek a cégektől. Ha tudom, mit várnak el tőlem (milyen önéletrajz, milyen válaszok, milyen szaktudás, mi fog történni, hogy gondolkodik a másik oldal stb.), akkor képes leszek állashoz jutni, hosszabb távon pedig jó álláshoz.

Ne dőljetek be annak, hogy mennyi a munkanélküli és milyen sokaknak csökkentik a fizetését! Sőt, nem is érdemes ilyenekkel foglalkozni. Számtalan embert ismerek, akiknek van munkájuk, akik kevés idő alatt találnak másikat, akiknek mindig is volt, akik szeretik, amit csinálnak, akik rendes fizetést kapnak. Olyanokat is ismerek, akik külföldre mentek, mert itt nem boldogultak, de már boldogulnak.

Szóval, igenis lehetséges munkát találni, csak meg kell tanulni a módját és kitartónak kell benne lenni. Korábban már írtam erről, az még mindig érvényes.

Az álláskeresés néha meg tud rekedni. Nem hívnak interjúba vagy nincs reakció. Egyszerűen semmi sem történik, lehet, be sem indul. Összeszedtem azokat az okokat, amelyek az én tapasztalataim szerint előfordulhatnak.

Persze mindenekelőtt fontos megemlíteni, hogy ha elküldök pár jelentkezést, abból a legritkább esetben lesz egy héten belül állás. Tehát kell hagyni neki némi átfutási időt, ami lehet, hogy akár 1-2 hónapot is igénybe vesz. Hiszen beérkeznek a jelentkezések, napokba telhet, amíg egyáltalán elkezdenek foglalkozni velük. Amikor nekilátnak a feldolgozásuknak, időbe telik, amíg a Te jelentkezésed is a HR-es elé kerül. Felhívnak. Általában az interjút azért nem aznapra vagy másnapra tűzik ki. Lezajlanak az interjúk. Számos helyen van még egy kör, főleg ha fejvadász cég vagy munkaközvetítő iroda keres munkavállalót. Ebben az esetben lesz egy második kör mindenképpen, ahol már magának a cégnek az alkalmazottjaival kell elbeszélgetnünk. Az is előfordulhat, hogy egy régi ember helyett keresnek újat, akit el fognak bocsátani, de még ott van...

Szóval, nem feltétlenül gyors a helyzet az optimális esetben sem. Ha viszont nagyon elhúzódik a dolog, akkor érdemes elgondolkodni.

1. Ha alig, vagy egyáltalán nem találsz a végzettségednek megfelelő álláshirdetést. Ez a legelső buktató. Mik lehetnek az okok?

- Rossz helyen keresgélsz.
Simán előfordulhat. Írd be a Google-be, hogy ... állások (Pl. könyvtáros állások, tanári állások, eladói állások - attól függően, mit keresel). Vagy kérdezz utána ilyen foglalkozású embereknek, hogy hol találtak állást. Vagy keresd meg a volt iskolád, kérd a tanácsukat. Esetleg kérd a munkaügyi központosok tanácsát.

- Olyan szakmával rendelkezel, amely elavult vagy nagyon ritka.
Megoldás lehet a munkaügyi központ: kérj átképzést! Végezz el egy tanfolyamot. Vagy nézz utána, milyen más területhez értesz még, ami belefér a végzettségedbe és a gyakorlatodba. Természetesen ezek után is kereshetsz tovább (és érdemes is) a szakmádnak, érdeklődési körödnek megfelelő területeken, de addig se maradj állás és megélhetés nélkül.

2. Számos állásra küldöd el a jelentkezésed, de nem hívnak interjúba.

- Valóban megfelelsz az elvárásoknak, amelyek a hirdetésben szerepelnek? Sokan úgy is elküldik a jelentkezésüket, hogy nem felelnek meg minden részletben. Persze van olyan, hogy előny és van olyan, hogy feltétel. Itt az utóbbira gondolok, természetesen.

- Van egy olyan momentum, ami megnehezíti azt, hogy bekerülj.
Vidéken élsz, de pesti állásra pályázol; kisgyermeked van; az idősebb korosztályba tartozol; nincs semmilyen szakképzettséged... Próbálj kitalálni erre valamilyen megoldást vagy magyarázatot, amivel ezt akár előnnyé formálhatod. Ez nehéz lehet persze. Pl. ha kisgyermekes vagy és eladói állást szeretnél, keresgélj babaholmi, gyermekholmi üzleteknél. Ha idősebb vagy, említsd meg a lojalitásod a (volt) munkaadó felé. Ha vidéki vagy, akkor írd meg, hogy amint lesz biztos állás, szervezed a felköltözést. És a többi. De legyen rá magyarázatod, amit tudass is a személyzetissel még az önéletrajzodban. De a motivációs levélben alaposan ki is fejtheted.

- Ha valóban megfelelsz az elvárásoknak és nincsenek kínos részletek, akkor baj van az önéletrajzoddal. Lehet, túl sok mindent írsz bele, de lehet, túl keveset. Vagy rossz a formátum. Írtam erről is korábban. Olvass erről hivatalos, HR-es oldalakon. Kérd munkaügyis emberek segítségét, hogy nézzék át, minden rendben van-e vele. Írd át, változtass a módszereken, és próbáld meg újból.

- Valóban elég helyre elküldöd? Nézd vissza a postafiókodban, hogy hány helyre adtad le naponta a jelentkezést. Szerintem meg fogsz lepődni... Sok órás, fárasztó hirdetésböngészés eredménye sajnos lehet csupán 1-2 pályázat.

3. Behívnak interjúkba, de nem vesznek fel.

- Valamit nem jól csinálhatsz az interjúkban. Öltözködés, kommunikáció, stílus stb. Lehet, nem megfelelően viselkedsz, túl ideges vagy, esetleg lódítasz vagy késel, nem hallgatod meg az interjúztatót, közbevágsz a szavaiba stb. Érdemes végiggondolni.
Esetleg udvariasan meg is tudakolhatod az interjúztatót, hogy van-e valamilyen probléma, van-e olyan pont, amin javítanod kell. Kérd ki a véleményét. Én kaptam egyszer így egy nagyon jó tanácsot, amit meg is fogadtam azután. Persze, nem mindig fogják elmondani, de érdemes megpróbálni.

Ha valakinek van véleménye a témában, írja meg. Sikeres álláskeresést kívánok minden Olvasómnak! :)

Többször és hosszabb ideig voltam munkanélküli, és rá kellett jönnöm valamire, amire nem szívesen jöttem rá. Sok esetben olyan méretű HR-gépezet van a jelölt és a munkaadó cég között, hogy elveszik a lényeg: az ember. Ha az álláskereső nem ért hozzá (és miért értene, hiszen nem emberi erőforrásokból diplomázott), akkor esélye sincs, mert elvérzik útközben, attól függetlenül (sajnos!), hogy mennyire jó szakember.

Ez elég szörnyű, de tudomásul kell venni, hogy állást találni egy új szakma, egy szakértelem, amelynek hiányában lehet, hogy hosszú időre elkerülhet valakit a munka. Lehet ezért zsörtölődni és kritizálni a munkáltatókat, cégeket, cégek HR-eseit, a kormányt és az egész jelenlegi rendszert, de felesleges. Inkább bele kell tanulni, talán annyira nem nagy dolog.

Sokan próbálják meg az előző politikai rendszerbeli módszereket követni az álláskeresésben, de ezek már nem "jönnek be". Létezett itt egy olyan kor Magyarországon, ahol alapvetően nem kellett állást keresni, mindenkinek lehetett munkája, ha kicsit is akarta és ha nem volt a szó rendőrségi értelmében bűnöző. Elég volt szólni egy-két ismerősnek és kész. Emlékszem, a szüleim sosem írtak önéletrajzot, még az idősebb bátyáim sem. A helyzet mára megváltozott, kár azon hőbörögni, hogy bezzeg akkor milyen jó volt.

Mivel elég nagy számú munkanélküli létezik kis országunkban, a cégek ahhoz folyamodtak, hogy rendszereket dolgozzanak ki arra, hogy megtalálják számukra a legjobbat. Ez a rendszer hol tökéletes, hol bevált, hol kifejezetten borzasztó és totálisan használhatatlan. Láttam ilyet: jelentkeztem egy multicéghez eladói munkakörbe. Minden adott volt: szakismeretek, tapasztalat, önállóság, udvariasság... még a cég termékeit is szerettem. De nem vettek fel, mert nem mutattam kifejezett lelkesedést, amikor az "állásinterjú" alatt csúszni-mászni kellett a földön szépruhában és papírdobozokat hajtogatni. :) Komolyan. Szó szerint. :( Csak hogy tudjátok: a H&M-ről van szó.

Mit takar pontosan ez a terület és mit kell tudni róla?

- Önéletrajzírás. Tudni kell korrektül, pontosan megírni egy önéletrajzot és ellátni egy normális fotóval. A normális alatt nem azt értem, hogy az embernek jól kell rajta kinéznie, szépnek kell lennie, hiszen ez az adottságoktól függ. Nem, hanem egyszerűen csak egy igényesebb fotó legyen, ne pedig egy nyaralós/karácsonyozós kép vagy egy olyan sötét, amin nem lehet kivenni, hogy ki is van rajta.
Az önéletrajznak vázlatosnak kell lennie, nem pedig egy egybefüggő szövegnek, mint az írók, költők életrajzának. Meglepő lehet, de még mindig vannak, akik ilyen önéletrajzokat adnak be. Számtalan oldalról le lehet tölteni úgynevezett Europass mintát (ez egy szabványos cv), vagy utána lehet nézni, miknek kell szerepelnie rajta. Szerintem nem érdemes egy ilyen mintát teljes egészében átvenni, érdemes egy kicsit egyedivé tenni, de legalábbis kitörölni belőle azokat a részeket, amelyek ránk nem vonatkoznak. Ne hagyjunk üres rubrikákat. Fontos részlet még, hogy áttekinthető legyen.

A workánia oldalán például van egy jó anyag a témában. De én is írtam már arról korábban, hogy hol csúszhat el egy önéletrajz.

- Motivációs levél. Sajnos, az is része az álláskeresésnek, hogy tudsz írni egy korrekt motivációs levelet az önéletrajzod mellé. Ennek a kinézetének is ugyanolyan pontos formája van, mint egy önéletrajznak. Egy motivációs levél nem csupán egy E-mail arról, hogy mennyire jó vagy és hogy Téged kell választani. Nézz utána. Találtam egy használható cikket róla a Monster állásportálon, de meglepetésemre az Origón is.

- Internetes álláskeresés. Sajnos akármennyire nem szimpatikus ez a fórum, haladni kell a korral és meg kell ismerkedni az internettel. Legalább annyira, hogy az ember el tudjon készíteni egy E-mai fiókot és tudja használni azt. Az állások legnagyobb része neten van, így ez kikerülhetetlen, de legalábbis nagyon sok lehetőségtől esik el valaki, ha nem keres állást itt.
Meg kell ismerni azokat az oldalakat, ahol álláshirdetések vannak. Nem elég csak az egyiket használni. Lehet, hogy a Google-t is segítségül kell hívnunk, vagy cégek saját weboldalain böngészni.

- Interjúzás. Sajnos, arra is rá vagyunk kényszerülve, hogy a legjobb oldalunkat mutassuk egy-egy ilyen beszélgetés során. Még akkor is, ha ennek kevés vagy semmilyen köze sincs az elvégzendő tevékenységhez. Tisztában kell lennünk, hogy milyen jellegű kérdéseket tehetnek fel nekünk (Lásd: Tipikus állásinterjú kérdések); hogy nem késhetünk, mert az egy rossz pont lesz; hogy jó modorral kell viseltetnünk az interjúztató felé akkor is, ha netán ő nem az (Lásd: A jómodor és az álláskeresés); hogy néha azt kell mondanunk, amit elvárnak, nem pedig, amit a szívünk diktál (Pl. Állás hosszú távra) stb. Érdemes kész válaszokkal nekiindulnunk, hogy ne érjen minket kellemetlen meglepetés. Mondjuk arra a kérdésre, hogy miért az adott céghez akarunk menni...

A lényeg a lényeg: ez egy szakma, amelyet el kell sajátítani. De el lehet, nem vészes és nem túl nehéz. Kíváncsi vagyok a véleményetekre ez ügyben (is).