Vagyis miért ne teszteld "széjjel" a leendő munkatársad?

Érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb az utóbbi időben az állásra jelentkezők tesztelésével kapcsolatban.

Azt halljuk ugye mindenfelé, hogy nagy a munkaerőhiány, a cégek szenvednek attól, hogy megtalálják a megfelelő alkalmazottat, hogy szokatlan megoldásokhoz kell folyamodni, hogy egyáltalán legyen jelentkező.

Ehhez képest az álláskeresők egészen más képpel tudnak találkozni. Van egy magyar tanácsadó (HR) cég, akik egy jókora rendszert dolgoztak ki a jelentkezők tesztelésére. Ez egy komoly rendszer! És nem valamiféle egyedi munkakörök teszteléséről van szó (bár arra, gyanítom, esetleg hasznos is lehet), hanem hagyományos, egyszerű munkakörökről.

Miből áll a teszt? Egy több mint 180 kérdéses személyiségtesztből, egy IQ tesztből, egy rövid értelmezési tesztből (ez utóbbi kettő időre megy), majd egy részletes kérdőívből olyan dolgokról, mint pl., hogy az előző munkahelyeden több feladatod volt-e a végén, mint az elején, vagy miért mentél el az előző 4 munkahelyedről, milyen a pénzügyi helyzeted stb., megspékelve egy-két olyan kérdéssel, amit törvény szerint tudtommal nem lehet feltenni. Mint házas/együtt él-e partnerével vagy van-e gyereke (zárójelben odaírva, hogy csak akkor válaszoljon, ha akar, ellenben máshogyan nem lehet továbblépni, csak ha az ember igent vagy nemet választ...).

A teszt elején oda van írva, hogy kb. 2 órát vesz igénybe.

Mindenekelőtt szükséges elküldened az önéletrajzod. A teszt előtt vagy után részt kell venned egy hosszas interjún. A teszt részeként pedig meg kell adnod 2 referenciát. Szinte mondanom sem kell, hogy az interjúkérdések és a tesztben lévő kérdések között van átfedés.

Itt megjegyzem: vannak benne értelmes, hasznos kérdések. Itt amire ki akarok lyukadni, hogy erős túlzásokba estek a teszt kitalálói.

Mindezt nem túl bonyolult (értem itt ezalatt, hogy nem kíván komoly szakiskolákat, nyelvtudást vagy szakmai tapasztalatokat) munkakörök esetén is, nem túl magas várható fizetéssel.

Nos, én álláskeresőként egy ilyen esetben azt gondolom, hogy "szívatnak". És úgy sejtem, nem csak én érzem így.

Egy másik HR cég sokat tapasztalt vezetője mondta nem túl régen egy előadás keretein belül, hogy anno volt ugye a "toborzás és kiválasztás" nevű szakma, ahol is a toborzás a munkaerő megtalálását, a kiválasztás pedig a jelentkezők közül a legjobb kiválasztásáról szólt. Manapság pedig inkább már csak "toborzás" van. Tehát meg kell találni, fel kell kutatni azokat az embereket, akik hajlandóak annál a cégnél dolgozni. Válogatni kevéssé tudunk.

Amikor HR-es előadásokra járva azt látom, hogy nagy multicégek HR-esei szörnyülködnek, hogy egyszerűen nem tudják, mit kellene még tenniük annak érdekében, hogy jöjjenek az emberek és legyen elég jelentkező, akkor más cégek miből gondolják, hogy azt a pár jelentkezőt is addig kell tesztelni ("szívatni"), míg végül kihullik? Vagy azért, mert a jelentkezőnek lesz elege abból, hogy "hülyére veszik", vagy azért, mert ilyen komoly tesztelésen átlag halandóként nem tud átjutni...

Mire jó ez?

Miért nem örülünk valakinek, aki akar dolgozni és ért is hozzá? Miért kell ennél több?

Kíváncsi vagyok a Ti meglátásaitokra, tapasztalataitokra is ezzel kapcsolatban, akár álláskeresőként/dolgozóként, akár HR-esként.