A minap keresgéltem a választ egy munkajogi kérdésemre, és elvetődtem egy oldalra, ahol egy diplomás pályakezdő írja, hogy fél év alatt kb. 12 helyre küldte el a jelentkezését. Ennek okát úgy határozta meg, hogy nincsenek olyan állások meghirdetve, ahová alkalmas lenne a szakmája alapján vagy ahová elég lenne szimplán az érettségi.
Itt valami nem stimmel. Én éveken keresztül dolgoztam érettségi nélkül (nemhogy diplomám nem volt, de érettségim sem). 12 helyre elküldeni jelentkezést fél év alatt? Napi szinten kellene ennyi helyre jelentkezni...
Most teljesen jóindulatú vagyok, és nem feltételezem azt, hogy ő naphosszat lustálkodott és élvezte a "meghosszabbított" diákságot, és a csak a neki kifejezetten testhez álló állásokat pályázta meg. Hanem abból indulok ki, hogy nagyon nem tudja, mit kellene tennie. Ilyenkor látom azt, hogy az emberek mennyire híján tudnak lenni annak a szakismeretnek, hogy miként kell állást találniuk. És itt most nem a jó állásról beszélek, még csak nem is a megfelelőről, hanem egyszerűen csak egy munkáról, ahonnan havi szinten egy még tűrhető fizetés áramlik be. Talán ez főként a pályakezdőkre jellemző, nem tudom.
Azt tapasztaltam az álláskeresős időszakaim alatt, hogy ez a tevékenység egy kreatív tevékenység és bele kell tanulni. Hogy miért nem tanulják ezt meg a diákok még a diákéveik alatt a középiskolában, az jó kérdés - szerintem ez az oktatási rendszer hibája.
Meg kell nézni, hogy milyen iskolá(ka)t végeztem, hogy mihez értek egyébként, mikben van akármennyi gyakorlatom, mit szeretnék megtanulni, mi tartozik még tágabb értelemben a szakmámhoz stb.
Nekem főként kereskedelemben van gyakorlatom (szakma nélkül). Sok ideig dolgoztam eladóként, pénztárosként. Szerettem is. Egy időben azt csináltam, hogy felmentem a szokásosabb oldalakra és beírtam a keresőbe, hogy "eladó" vagy azt, hogy "pénztáros". Erre az oldal leszűrt nekem álláshirdetéseket. Azokra, ha alkalmasnak bizonyultam (tehát nem vártak el szakképzettséget vagy nem középkorú hölgyet vagy erős fizikumú férfit kerestek éjszakára), azokra jelentkeztem.
Ennyi.
De rá kellett jönnöm, hogy ez nem feltétlenül elég, sajnos. Már azért sem, mert a kereskedelem egy olyan szakterület, ahol rengetegen keresnek megélhetést. Tehát kellett még találnom olyan területeket, amire még alkalmas lehetek. Először is, évek óta számítógépekkel dolgozom, levelezek, netezek, egy időben hirdetéseket adtam fel egy ingatlanos cégnek, szövegszerkesztésben egészen otthon vagyok. Elkezdtem nézegetni, hogy milyen állásokra jelentkezhetnék még a fenti eladó-pénztárosi pozíciók mellett. Adatrögzítés például. Ilyet csináltam is régebben. Vagy ajánlották nekem a telefonos ügyfélszolgálatot. Barátnőm mondta, hogy ott napi szinten kell számítógépes programokat használni (céges adatbázist, weboldalt), így ha ilyesmiben otthonos vagyok, az náluk konkrétan (egy bankban dolgozik) előny.
Aztán: tudok főzni, évek óta én főzök magamra. Tény, nem pályázhatok meg egy szakács állást, ellenben konyhai kisegítőnek tudok jelentkezni. Vállaltam is ilyen nyári munkát, tehát konkrét tapasztalatot is írhatok már.
Tehát a kereskedelmi állásokon felül: általános adminisztrációs állások, multicégek ügyfélszolgálatai (Vodafone, Telenor, bankok, internetes és kábeltévé szolgáltatók), adatrögzítés, konyhai kisegítő munkák. És ezen felül vannak még a szakképzettséget nem feltétlen igénylő munkák (szórólapozás, takarítás), és mivel jelenleg is tanulok, korrepetálhatnék is gyerekeket.
Magyarul: ha nekem van egy magyar tanári szakos diplomám, akkor nem csak magyar tanári állásokat keressek. Ez alapvetően szörnyű, hiszen azért tanult meg az ember egy szakterületet, mert azon szeretne dolgozni, érvényesülni, és nem könnyű lejjebb adni. De nem erről van szó, hanem arról, hogy találunk egy kevésbé (vagy egyáltalán nem) szakmába vágó munkalehetőséget, elkezdünk dolgozni, és közben folyamatosan keresünk jobbat vagy a szakmánknak megfelelőt.
Mi a véleményetek erről?
