Előző cikkemben említettem, hogy szó lesz még a hosszú idejű munkanélküliségről egy kicsit. Többször kerültem olyan helyzetbe, hogy felvettek volna egy adott munkahelyre, de bizonyos szempontból az állás nem nyerte el a tetszésemet. Például túlságosan messze volt, túl sok órára jött ki a teljes munkaidő a szünetekkel együtt, abszolút nem érdekelt a tevékenység, amit csinálnom kellett volna, viszonylag rosszak voltak a körülmények, netán nem éppen magas a fizetés...

Nyilván, ilyet mindenki tapasztalt. Volt, hogy nem vállaltam el, de volt, hogy igen.

Azt szűrtem le tanulságként, hogy számos esetben a rossz munka sokkalta jobb, mint a semmi munka. Ráadásul, kerültem olyan helyzetbe, hogy végül elutasítottam egy lehetőséget (amire már igent mondtak), gondolván, hogy egy másik, amelyik "folyamatban van", úgyis az enyém lesz. Hát, mégsem lett az.

"Két szék közül a padlóra" esete. :(

Arra jutottam, hogy sokkalta ésszerűbb elvállalni egy kevésbé jobb munkát, és közben keményen keresni másik állást, mint munka nélkül lenni továbbra is. Itt arra gondolok, hogy közben ténylegesen keresni a másikat, nem csak olyan tessék-lássék módon.

Egy barátnőm gyűlöli a munkahelyét, de csak max. havonta, ha elküld két önéletrajzot. Igaz, diplomás, de ez a kiáramlás akkor is majdnem hogy a nullával egyenértékű. Ha hétvégente nekigyürkőzne, simán találna egy hónapon belül állást. Tudom, mert képzett, két nyelven beszél, precíz, megnyerő a stílusa és látom, hogy amint munkanélküli lesz, általában néhány héten belül szerez magának állást.

Visszatérve: még miért is érdemes a rossz munkát elvállalni? A pénz miatt. Engem személy szerint, annyira el tud keseríteni, ha nincs pénzem, hogy arra alig van kifejezés! Egy kisebb saját keresettől már annyira fel tudok lelkesedni, hogy rögtön jobban megy az álláskeresés is és szebb az élet. :)

Mindenféle lelkiismereti kérdést meg nem kell belőle csinálni. Mint ahogyan egy ismerős lány esetében, akiről lentebb meséltem.

Természetesen van olyan eset, amikor amit kínálnak, olyan szinten borzalom, hogy szinte bűn igent mondani rá. Vagy ha éppen havi szinten kapok járadékot a munkaügyi központból, akkor sem biztos, hogy érdemes elvállalni egy olyan munkát, ami nagyon nem fizet eleget.

Mit gondoltok? Nálatok volt ilyen konkrétan esetleg?