Hurrá, állást keresek! :(

Hurrá, állást keresek! :(

Állás hosszú távra

2012. február 27. - Allaskereso

A napokban kaptam egy E-mailt egy lány barátomtól. Megtudtam, hogy jelenleg nincs állása, mert elbocsátották. Kereskedelmi végzettséggel eladói munkát keres és kérte, hogy szóljak, ha tudok valamit.

Nem sokkal ezelőtt hallottam, hogy abban a cégben, ahol évekkel ezelőtt dolgoztam, keresnek embert, pont barátnőmnek testhez álló munkakörben. Az akkori tapasztalatokból kiindulva a fizetés sem lehet rossz. Rögvest írtam is neki, hogy hol tud érdeklődni. Ő is ismeri ezt a céget és kiderült, hogy már jelentkezett is hozzájuk.

Elmondta, hogy az a problémája, hogy ismerősöket nem szeret "becsapni." Nemsokára gyermeket szeretne, így 1 évnél tovább nem hiszi, hogy ott maradna a cégnél. Tudja, hogy ők hosszú távra keresnek embert, ő pedig ezt el is mondta nekik őszintén az állásinterjún. Ezért nem vették fel.

Nem mellékesen én annak idején hosszú távra mentem ehhez a céghez és fél év után úgy megváltak tőlem, mint a sicc, mert anyagi gondba keveredtek. Nem csak én mentem, hanem 6-7 ember még rajtam kívül, vagyis leépítés.

Érdekes ez a dolog. Hosszú táv vagy nem. Egy munkahely az ember személyes (illetve családi) túlélése. Hogy ilyen komoly szóval éljek. Ha nincs folyamatos bevétel, az igen alapvető problémákat tud jelenteni, ezt nem is kell ecsetelni senkinek sem.

A durva az, hogy ez a cég minden további nélkül megvált emberektől: fiataltól, idősebbtől, egyedülállótól, elvált anyától, férfitól, nőtől, szakképzettől, nem szakképzettől, évek óta ott dolgozótól és fél éve jött "friss" embertől egyaránt. Nem aggódott azon, hogy mit fognak enni két hónap múlva, vagy hogy miből fizetik majd az egyetemet, a diákhitelt vagy a kislányuk új ruháit. Megvált tőlük, mert úgy látta jónak.

Egy HR-es ismerősöm mondta, hogy egy állásinterjúban azt mondjam, amit hallani akarnak. Ha hosszú táv, akkor hosszú táv. Persze itt nem olyanokról van szó, hogy mondd, hogy értesz hozzá, amikor nem vagy efféle, az állás betöltéséhez szükséges dolgok. De az biztos, hogy ne csináljuk ilyen elvi kérdéseket a dologból. Arról nem is beszélve, hogy lehet, megszeretjük az adott helyet és nem akarunk majd idő előtt tovább állni.

Ha van véleményed a témában, voltál már hasonló szituban, esetleg vannak ehhez hasonló elveid, oszd meg velünk. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://allasom.blog.hu/api/trackback/id/tr434217378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felhasználási feltételek (törölt) 2012.02.28. 00:14:03

Igaza van a HR-es ismerősödnek, azt kell mondani az interjún, amit hallani akarnak. Annyira kiszámíthatatlan a gazdasági helyzet, lehet, hogy hosszú távon akarnak foglalkoztatni, de ha egyszer nincs miből béreket fizetni, akkor muszáj megválni az emberektől. És akkor sajnos teljesen lényegtelen, hogy az éppen idősebb, régebb óta ott dolgozik, vagy 3 gyereke van.
Különben is, a cégnek semmi köze hozzá, hogy a magánéletedben mit tervezel, erre elvileg nem is kérdezhetnének rá. Ha meg magadtól bevallod, hogy bocsi, én 1 év múlva már gyereket akarok, az nagyon naiv dolog :)

Allaskereso 2012.02.28. 10:29:04

@felhasználási feltételek: Teljesen egyetértek. És igen, a naiv, ez a jó szó rá!! Én arra jöttem rá, hogy még a sulit sem feltétlenül kell elmondani, ha az nem befolyásolja a munkarendet. Nem mindenhol (sőt, sok helyen nem) előny, hogy az ember tanul és fejlődik. Ami nekem személy szerint fura, de valamiért ezt tapasztaltam.

felhasználási feltételek (törölt) 2012.02.28. 10:35:28

@Allaskereso: Igen, a sulit sem szabad :S Beleírtam az önéletrajzomba, hogy levelező szakos vagyok, és ez bökte a szemüket. Azóta nincs benne, miután felvesz valaki, ráér szembesülni vele, hogy tanulok. Ennyit a fejlődésről...

Allaskereso 2012.02.28. 10:47:00

@felhasználási feltételek: Hát igen, egy újabb tanulság.. :( Én is nem túl régen voltam egy interjún, ahová teljesen megfeleltem, de mondtam, hogy tanulok. Levelező (vagy pontosabban távoktatás, nagyon rugalmasak tényleg. Le a kalappal előttük, tudják, hogy mit jelent munka mellett tanulni.) Az interjú végén megkaptam, hogy hát igen, ezek szép célok... Na, akkor már sejtettem, hogy ezt nem kellett volna elmondani. :( Mert bár nekem olyan ember kellene, aki fejlődik, nekik csak egy olyan valaki, aki dolgozik és csendben marad. Persze, nyilván munkahelye válogatja, d gondolom, jobb szeretik a helyi képzést az embereiknek.

felhasználási feltételek (törölt) 2012.02.28. 10:54:33

@Allaskereso: Nekem azt mondta egyszer az egyik interjúztató, hogy mint ember, tisztel azért, mert munka mellett akarok tanulni, mert ő is így szerezte a diplomáját. De mint munkáltató, nem előnyös neki. Érthető, nem engem fog felvenni, mikor órákra, vizsgákra kell járnom. Láttam, hogy rajtam kívül még hányan mentek (és a pasas mondta, hogy 2 héten át folyamatosan interjúztat), biztos a többségük nem jár iskolába, és még tapasztalatuk is van. Így nehéz :)

Allaskereso 2012.02.28. 11:13:03

@felhasználási feltételek: Mi is tiszteljük az ilyen interjúztatót, mert rávilágít a hibánkra, és legközelebb már másként csináljuk! :)

lbm · http://nertars.blog.hu 2012.03.01. 23:20:59

A probléma a fent említett esettel kapcsolatban az, hogy valóban, és nyíltan diszkriminálták a barátnődet.
A HR-esnek igaza van abban, hogy elvi kérdést kár csinálni bizonyos dolgokból. Én tényleg becsületes, és őszinte ember vagyok,de ha a munkáltatók diszkriminálnak, tehát nem fer-ek, akkor bizonyos dolgokban nem bűn ha a munkavállaló sem mond el mindent. Húúú! nem hiszem el, hogy ezt leírtam...

Allaskereso 2012.03.01. 23:42:16

@lbm: Ez már-már valahol a filozófia tárgyköre. :)) Hogy hol a határ... Azért mennyire durva, hogy az ember néha olyasmire kényszerül, amit nem szívesen tenne meg egyébként (gondolok itt a hazugságra). Nyilván nem az a fő, hogy ilyen irányba menjünk el, mert úgy gondolom, ez valahol talán visszaüt ránk. Viszont azt mérlegelni kell, hogy mi az ára a dolognak meg hogy mi forog kockán.

Én például néhány évvel ezelőtt teljesen megvetettem, ha valaki feketén dolgozik. Később én is kerültem olyan helyzetbe, hogy nem volt más választásom. Vagy fekete munka vagy elesek 50-60 ezer Ft-tól. És az azért számít. Még a 20-30 is tud adott esetben életmentő lenni.

Meg aztán én többször nem mondtam el, hogy nincs befejezve a sulim. Végül csak azután mondtam el, amikor megfeleltem az interjún. Semmi gond nem volt belőle. Felvettek.

Szóval szerintem az is simán előfordulhat, hogy ebből csak a munkakereső csinál nagy ügyet. A fenti példámban a barátnőm a gyerekre hivatkozott. Rokoni körben volt olyan nő, aki évekig nem esett teherbe, holott akarta. Szóval, fene se tudja, mennyi lesz abból a kalkulált 1 évből.
süti beállítások módosítása