Hurrá, állást keresek! :(

Ezen az oldalon olyan lehetőségeket gyűjtök össze, amelyekkel megpróbálkozhatsz az álláskeresés során. Olyan ötleteket, tippeket is találsz blogomban, amelyekre talán sosem gondoltál. Ha kérdésed, mondandód lenne, de nem akarsz vagy nem tudsz hozzászólni a cikkekhez, írj a hurra.allast.keresek@gmail.com címre. De a Facebook oldalamon is szeretettel látlak. Sok sikert az új munkádhoz! :)

Kövess minket a Facebook-on!

Utolsó kommentek

Komoly munkaerőhiány van ma Magyarországon

2016.07.17. 12:11 Allaskereso

Jelen írás kicsit komolyabb hangvételű és mélyebb lesz, mint a korábbiak. Kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is. Lehet, hogy kemény lesz itt-ott.

Komoly munkaerőhiánnyal küzdenek ma Magyarországon a cégek! Hihetetlen, nem? De így van. HR cégben dolgozom, napi szinten állunk kapcsolatban cégek HR-eseivel, toborzókkal, cégvezetőkkel. Képzéseket is tartunk nekik, így halljuk a problémáikat, felméréseket készítünk arról, hogy milyen gondokkal küzdenek...

Érdekes, hogy azt látom, hogy rengetegen keresnek munkát, ellenben rengeten keresnek munkavállalót is. Néha olvasok fórumokat, gyakori kérdéses oldalt, és visszatérően arról szólnak ezek az oldalak, hogy "kétségbe vagyok esve" vagy "képtelen vagyok munkát találni", "nem írnak vissza" stb.

Hogyan és miért nem találkozik vajon a két igény?

Leírom azt, amit én látok, az elmúlt években valamennyire beleláttam mindkét oldalba. Talán segítség lehet annak, aki jelenleg állást keres, esetleg nagyon fiatal, és lassan aktuális lesz/lenne nála az álláskeresés.

Pontokba szedtem, de a számozásnak nincs semmilyen jelentősége, csak így jutott eszembe.

1. Nem versenyképes a bér

alacsony-fizetes.jpgÉrdekes dolog ez. Egyrészt teljesen jogos, hiszen ha az ember nem keres jól (vagy akár csak annyit, amennyiből úgy-ahogy sikerül kijönnie), akkor nem fog tudni megélni, eltartani a családját stb. Ez teljesen nyilvánvaló. Nálunk is előfordul, hogy egy cég úgy bízna meg minket, hogy keressünk neki munkavállalót, hogy nem tud annyi fizetést adni, amennyiért ezek a szakemberek elmennének hozzá dolgozni. Olykor-olykor el kell mondanunk a cégeknek, hogy ilyen bérkonstrukcióban nem tudjuk számukra a kellő mennyiségű dolgozót biztosítani.

Ezt értem is. Ellenben hogy van az, hogy valaki, aki nem dolgozik, megteheti, hogy ne vállaljon el egy munkát (akár csak addig, amíg nem talál jobbat), mert nem tetszik neki a bér?

Ha valóban olyan sok munkanélküli van, akkor miért nem vállalják el azokat a munkákat, amik vannak, még ha nem is túl szimpatikus a bér?

Emlékszem, nem is olyan nagyon régen még 450 Ft-os órabérben dolgoztam részidőben. Nem tehettem meg, hogy megfosszam magam attól a 35-40 ezer forinttól, amelyet ezzel kerestem havi szinten. Mivel ez pont annyival több, mint a nulla.

Azóta sikerült persze jobb, sokkal jobb állást találnom, jelentősen magasabb bérrel, de így indult a dolog. Elvállaltam, becsülettel elvégeztem, majd találtam egy jobbat, teljes időset és váltottam. És így tovább.

Ebből az első pontból következik a második.

2. Meg van oldva a megélhetés, így nem létszükséglet a munkavégzés

A minap olvastam egy rövid írást a gyakorikerdesek.hu-n, ahol azt írja az illető, hogy ő feladta az álláskeresést, és másfél hónapja nem küldött ki egyetlen önéletrajzot sem. Hát, igen. Ez azt mutatja, hogy ő megteheti, hogy feladja a pénzkeresést. Persze, ez nem feltétlenül gond, ha a másik félnek (aki helyette kifizeti a számlákat, megveszi az ennivalókat és szükséges dolgokat) nem az.

Így cégesen visszatérően az a tapasztalat, hogy a pályakezdők fiatalok egy része nem igazán akar a munkaerőpiacra bekerülni. Nyilván kényelmesebb otthon lenni, de ha már nem tanul semmit, akkor szerintem érdemes minél hamarabb elindulni és dolgozni, már csak azért is, mert utána egyre nehezebb lesz. Arról nem is beszélve, hogy lehet, meg kell majd később magyarázni egy állásinterjúban azt a kiesett 1-2 évet. És a "nem volt kedvem dolgozni" nem igazán lesz vonzó egy HR-es szemében.

3. Az álláskeresők nem elég képzettek vagy nem a megfelelő területen képzettek.

magas-fizetes.jpgJelenleg, ha az ember például programozó, szoftverfejlesztő, és ebben még van pár év gyakorlata is, akkor valószínűleg őt keresik meg a HR-esek, nem pedig neki kell állásportálokon böngészni. Mondjuk felregisztrált a Profession.hu-ra annak idején vagy fent van a LinkedIn-en. (A LinkedIn egy egyre népszerűbb felület, amely felépítésében nagyon hasonló a Facebook-hoz, de kizárólag üzleti, szakmai céllal regisztrálnak fel rá az emberek.)

Meg kell nézni, hogy mennyire értékes a szaktudásunk a piacon. Mint ahogy egy korábbi cikkben írtam is (Miért ne legyél bolti eladó), ha valaki egy bolti eladó szakmával és szakértelemmel rendelkezik, akkor tudnia kell, hogy nem fognak 100-120 ezer forintnál több bért fizetni neki. Ráadásul, az álláskeresés sem lesz egyszerű, vagy legalábbis "szerencse" alapú.

Van egy nagyvállalat jelenleg a piacon. Gyártással foglalkoznak, és Magyarországon most nyílik a második gyáruk. Több mint száz embert szerettek volna felvenni szakmunkára, de egyszerűen nincsenek olyan emberek, akik ahhoz értenek, csak kevés. Ők pedig nagy részt egy konkurens cégnél dolgoznak, akitől nem szeretnének embert "elhappolni."

A cég kitalálta, hogy akkor ők képzik ki az embereiket. Kiküldik külföldre az anyacégbe néhány hónapra őket, a kinti gyárba, majd utána felajánlanak nekik egy több éves szerződést, ha átmentek a vizsgán. Tehát évekre lesz egy stabil munkahelyük, amivel lehet számolni. A betanulási időt, a kiutazást, mindent állnak, és azidő alatt is kapnak fizetést a dolgozók. Nem mellékesen pedig a gyár high-tech.

Szóval, ilyen megoldásokra "vetemednek" a cégek, hogy megtalálják a kellő mennyiségű szakembert.

4. Nagy számú kivándorlás külföldre

Sajnos, ezt is bele kell venni, hogy nem kevés magyar ember külföldön találta meg a számítását. Elméletileg több százezer emberről beszélünk.

5. Hajlandóság hiánya

Ez főleg a kevéssé képzettebb, iskolázottabb emberek esetén érvényes. Visszatérően keresünk betanított munkásokat vagy fizikai szakmunkásokat. Egy durva becsléssel kb. a fele nem jön el az interjúra. Le van szervezve, de még csak az esélyt sem adja meg, hogy legyen munkája.

Jelenleg ott tartanak a cégek, hogy egy betanított munkást találni lassan olyannyira nehézzé válik, mint egy informatikus vagy egy mérnök esetében.

És még azt sem mondhatjuk, hogy "mert a fizetés annyira alacsony, hogy ennyiért senki nem megy el dolgozni". Mert alapból jelentéktelen a jelentkezők aránya, nem azután csökken a hajlandóság, miután kiderül a bér.

Ez a pont persze alapvetően egybevág a 2. ponttal, vagyis meg van oldva valahogy a megélhetés (szülők, férj/feleség, család, valamilyen állami támogatás stb. által).

6. Elvan a régi, megszokott munkahelyen, ami még nem annyira rossz, hogy váltson

Az elmúlt években a legtöbb cégnél találkoztam olyan emberrel, aki nem volt megelégedve a munkahelyével, stresszes volt, utálta épp és/vagy kevés fizetést kapott. Egyről sem tudtam közülük, aki valóban keresett volna állást a munkája mellett.

Röviden ennyi jutott eszembe, amit én idáig tapasztaltam.

Ti mit gondoltok minderről? Milyen ok lehet még? És mit lehetne ezügyben tenni? 

Szólj hozzá!

Címkék: álláskeresés elhelyezkedés munkaerőhiány elkeseredés hosszú ideje munkanélküli

A bejegyzés trackback címe:

https://allasom.blog.hu/api/trackback/id/tr638895146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.