Hurrá, állást keresek! :(

Ezen az oldalon olyan lehetőségeket gyűjtök össze, amelyekkel megpróbálkozhatsz az álláskeresés során. Olyan ötleteket, tippeket is találsz blogomban, amelyekre talán sosem gondoltál. Ha kérdésed, mondandód lenne, de nem akarsz vagy nem tudsz hozzászólni a cikkekhez, írj a hurra.allast.keresek@gmail.com címre. De a Facebook oldalamon is szeretettel látlak. Sok sikert az új munkádhoz! :)

Kövess minket a Facebook-on!

Utolsó kommentek

Hosszú ideje munkanélküliként

2012.06.08. 07:35 Allaskereso

A napokban találkoztam egy ilyen mondattal: "3 éve munkanélküli vagyok". Az illető egy hölgy volt, aki ráadásul azt is megírta magáról, hogy viszonylag iskolázott.

Ezen fennakadtam. Én ugyan nem vagyok egyáltalán iskolázott, sőt, az érettségimet is így 25 év felett fogom befejezni és csak jövőre fogok egyetemre menni. Semmilyen előképzettségem sincs, sem OKJ-s tanfolyamom. A középfokú végzettségem is ezzel csak szimpla gimnáziumi érettségi lesz, semmi szakterület. Nem szakmunkás vagy szakközép.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem értek semmihez vagy nem tanultam semmit, csupán semmiről sem tudok papírt felmutatni.

Mivel összességében sokat (inkább sokszor) voltam munka nélkül, abszolúte megértem az állástalan ember helyzetét. Szívesen segítek a barátaimnak, ismerősöknek (sőt, idegeneknek is) állást találni. Amint hallok egy lehetőségről, ami valakinek passzolna, rögvest igyekszem összehozni őket. Ezidáig több embert sikerült elhelyezni a közreműködésemmel. Amire büszke vagyok. :)

Viszont voltak olyanok közöttük (ismerősök), akiknek semmilyen álláslehetőség nem volt jó, semmilyen tanács "nem vált be". És akik hosszú időn át voltak munkanélküliek.

Az én tapasztalatomból kiindulva, van egy kevés olyan eset, amikor tényleg nehéz az álláskeresés. Ilyen eset például, amikor az ember annyira nem tudja, hol és hogyan tud állást keresni, hogy egyszerűen ezért képtelen arra, hogy munkát találjon. Én az elején nem voltam képes egy épkézláb önéletrajzot megírni. Vagy például egy barátom azt hitte, hogy az önéletrajz olyan, mint az írók, költők életrajza, vagyis hosszan kell egy egybefüggő szövegben beszélni arról, hogy mikor és hol születtünk, kik a szüleink, milyen iskolákat végeztünk el, hol dolgoztunk stb. Nincs az a HR-es aki ezt elolvassa! Na jó, biztosan van, de lényegesen kevesebb, mint a többiek.

Szóval, létezik egy a kis réteg, aki nagyon el van veszve, de emlékszem, én még így is tudtam munkát találni, mert volt, amikor úgy hirdettek, hogy csak egy telefonszám volt megadva, és minden önéletrajz nélkül behívtak egy interjúba és kész.

Előfordul, hogy valaki olyannyira nem ért az internethez és nincs is neki otthon, vagy nem tudja, hol tudna (akár ingyenesen, akár kevés pénzért) netezni, akkor is ugye elég szép számú álláslehetőségről marad le.

Előfordulhat az is, hogy valaki tényleg egy kis faluban, községben él, ahol őrjítően nincs munkalehetőség. Netán a származása vagy más (kisgyermek, kor stb.) miatt komoly előítéletekkel kell megbirkóznia.

De ezek azért kisarkított példák. Akikkel én találkoztam, ők Budapesten éltek, képzettséggel rendelkeztek és az úgymond legideálisabbnak mondott korcsoportba tartoztak.

Egy példa még "HR-es" koromból (vagyis amikor nyári munkán egy fejvadász cégben dolgoztam asszisztensként). Egyik délután felhívta a céget egy fiatal nő. Én beszélgettem vele. Azt mondta, hogy eljuttatta nekünk az önéletrajzát, még nem kapott választ, és úgy általában nem kap választ. Végső kétségbeesésében azt találta ki, hogy megkér minket, nézzük meg az önéletrajzát, hogy van-e vele valami baj, hiszen nem nagyon hívják sehova. Megnéztem. E-mailben tartottuk a kapcsolatot. Szimpatikus, értelmes nő volt. Kereskedelmi végzettséggel, eladóként vagy pénztárosként szeretett volna főként elhelyezkedni. Találtunk pár pontot az önéletrajzában, amin változtatnia kellett. Pl. Százhalombatta volt megadva lakóhelyeként, de hozzánk is budapesti állásra jelentkezett. Kiderült, hogy amint lesz munka, tervezi a felköltözést, de addig nem akarja bevállalni. Teljesen jogos, de ezt nem írta bele az anyagába. Szóval, egy-két ilyen "apróság".

Mivel épp keresett a cégem egy nagy élelmiszer láncnak pénztárosokat, beajánlottam őt a kolléganőmnek. Örült is neki, mert valamiért kevés volt rá a jelentkező, és közülük sem mindenki felelt volna meg.

A lány bejött első körös interjúra. Találkoztunk, beszélgettünk is. Átment, és jött a második kör (már az élelmiszercég személyzetisével). Amire nem ment el, és nem is jelzett, hogy most mi történt. Meggondolta magát, valami ilyesmi. Nem én beszéltem vele.

Szóval, sima volt az útja, felvették volna. Kizárólag rajta múlott, senki máson. :(

Másik példa: a HR-es cégnél nekem kellett vezetnem minden nap, hogy kik jöttek el az interjúkra. Minden nap volt vagy 3 ember, akik lemondták. Átlagban 10-12 jelölt lett beidőpontozva egy napra, és mindegyikük a telefonos egyeztetés után kapott még egy E-mailt is arról, hogy mikor és pontosan hová kell jönnie. Ezek után MINDIG volt valaki, aki nem jött el.

Egy ismerős most lett segítő egy munkaügyis mellett. A napokban beszélgettünk, és meglepődve mesélte, hogy voltak, akik nem jöttek el az interjúra, egy lemondta, egy pedig be sem szólt. Náluk 5-6 jelölttel van időpont egy nap.

Hű, de hosszan írtam. :)

Azt akartam ebből kihozni, hogy ha valakinek egy éve nincs munkája, akkor ott valami nagyon "bűzlik". Pláne három! Ha én egy normális felnőtt ember vagyok, értek valamihez, ténylegesen akarok dolgozni, és következetesen küldözgetem az önéletrajzom (vagy telefonálgatok) a cégeknek, illetve bogarászom a hirdetéseket, akkor egyszerűen képtelenség, hogy ne tudjak fél éven belül elhelyezkedni vagy akár csak átmeneti munkát találni magamnak!

A következő cikkem is ezt a témát boncolgatja majd még egy kicsit. Kérlek, írjátok meg, ha van véleményetek, esetleg, ha én rosszul látom a dolgot vagy vannak még az említetteken túl olyan esetek, amikor valóban kínkeserves az álláskeresés. Hátha arra is találunk valami megoldást.

26 komment

Címkék: álláskeresés hosszú ideje munkanélküli

A bejegyzés trackback címe:

https://allasom.blog.hu/api/trackback/id/tr64572925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

irodalom 2012.06.29. 15:43:41

Én 11 éve munkanélküli vagyok, és mivel már elmúltam 52 éves, munkát nem találok. és a kutya sem
keres, pedig már számtalan hirdetést feladtam. Két szakmám is van, de mivel megváltozott munkaképességű lettem, folyton diszkriminálnak, és nem kellek senkinek, pedig szívesen vállalnék valamilyen itthon elvégezhető munkát. Elsősorban versek, mesék írása gyerekeknek, bordalok írása felnőtteknek. Email:zizizuza@freemail.hu

Allaskereso 2012.06.30. 18:57:00

@irodalom: Sajnos a hirdetések feladása nem szokott elégnek bizonyulni az álláskereséshez. Én visszatérően találkozom megváltozott munkaképességűeket kereső hirdetésekkel. Otthon végezhető valódi munkával, megmondom őszintén, én még nem nagyon találkoztam, maximum olyannal, ami ismerősöktől jön vagy ami nincs bejelentve.
Nem tudom, próbálkozik-e más területen keresgélni, amit esetleg nem annyira szívesen végez, de pénzt hoz.
Személyes kérdés (elnézését kérem a nyers megfogalmazásért, de valóban kíváncsi vagyok): 11 év rendkívül sok idő, miből él, ha azóta nem dolgozott egyáltalán?

Balog Ildikó (Dina) 2012.08.16. 10:22:32

Én most már fél éve vagyok munka nélkül, és nehéz a helyzetem. 2 évig dolgoztam vezető mellett asszisztensként, majd sikerült végzettségemnek megfelelően tanárként elhelyezkedni. Azonban tisztességtelen módon onnan elküldtek, és azóta csak szenvedek.

Tanári állásra egyrészt ugyebár annyi a jelentkező, hogy Dunát lehet velük rekeszteni, és ha véletlen valahova behívnak, ez az első reakció: "Hű, milyen fiatal!" (Megjegyzem, 27 éves vagyok, szerintem ez már korántsem fiatal, főleg egy pedagógusi pálya kiépítésének esetében...)

Ha pedig asszisztensi állásra jelentkezem, hiába a munkatapasztalat, látják, hogy diplomás vagyok, nekik azonban csak középfokú végzettségű munkaerő kell.

Kérdem én, ilyen helyzetben is én vagyok a hibás? Az egyik helyen túl fiatal, a másikon túlképzett... akár váltanák is, de máshoz nem értek, ahhoz viszont, hogy bármilyen tanfolyamot, neadjisten még egy egyetemet/főiskolát elvégezzek - erre már se időm, se pénzem.

szimoni 2012.08.16. 23:26:01

@Balog Ildikó (Dina): "Ha pedig asszisztensi állásra jelentkezem, hiába a munkatapasztalat, látják, hogy diplomás vagyok, nekik azonban csak középfokú végzettségű munkaerő kell."
Hol-hol-hoool? Nekem pont az ellenkezője a tapasztalatom, szinte az összes asszisztensi munkakörhöz egyetemi végzettség kell. Volt amelyiknél ennek ellenére bepróbálkoztam (egyetemen tanulok, de már levelezőn és 1évem van még hátra), mert teljesen el tudtam volna látni a feladatköröket (a cv-mben részletesen szerepelnek a több éves tapasztalataim is!) és 1 visszaírta, hogy nem felelek meg a felsorolt elvárásoknak. A többinél vissza sem jeleztek. Már átírt önéletrajzot küldözgetek, nagyobb az érdeklődés, a telefonban viszont miután megmondom, hgy még folyamatban van, a válasz: a munkakör elengedhetetlen feltétele a diploma. Szóval érdekes tényleg...

szimoni 2012.08.16. 23:36:28

@irodalom: ha 22 éves lenne, az Ön által kínált szolgáltatásra akkor sem lenne kereslet. Viszont én rengeteg megváltozott munkaképességűeket keresünk hirdetésbe botlok, amire szívesen jelentkeznék mert adminisztrátori munkakörök, de itt szintén nem felelek meg az elvárásoknak:) A másik kedvencem, mikor aktív nappali tagozatos diákot keresnek asszisztensi munkára. Direkt azért mentem át levelezőre, hgy főállásban tudjak dolgozni. Mondjuk előtte is ezt tettem, csak diákként, ezért úsztam el a tárgyakkal a suliban, amivel megnyertem még +1évet:)

irodalom 2012.08.17. 07:37:13

@szimoni: Köszönöm a választ.

Allaskereso 2012.08.17. 11:19:51

@Balog Ildikó (Dina): Köszi szépen a hozzászólást!

Először is: nem hibáztatásként írtam a fenti cikket! Tényleg.

Olyan érdekes, hogy annyi a rossz tanár, de valamiért mégsem keresnek újakat, csak ha már nagyon-nagyon égető, hogy elküldjék a régit. Pl. ahol most tanultam, volt egy idős matematika tanár, aki arról volt híres, hogy bénák az órái, és a diákok már nem is jártak be az óráira, hanem az informatika tanár által tartott matek előkészítőre jártak. És mégsem küldik el. :( Amikor lám mennyi fiatal(abb) tanár keres állást.

Olyat nem lehet csinálni, hogy nem írod, hogy diplomás vagy? Mármint az olyan állásoknál, ahol középfokút akarnak. Mondjuk ezt sosem értettem, hiszen én inkább felvennék egy diplomást, még ha más szakterületen is kapta azt.

Sajnos, egyre inkább afelé megyünk, hogy nem elegendő egyetlen szakma. Esetleg nézd meg azt, hogy ezekkel a tapasztalatokkal ill. képzettséggel milyen más munkaköröket tudnál ellátni. Mondjuk könyvtáros vagy könyvesbolti eladó stb.

Jársz a munkaügyi központosok nyakára, hogy segítsenek?

Allaskereso 2012.08.17. 11:23:25

@szimoni: Megmondom őszintén, én is inkább diplomás asszisztenseket látok, vagy legalábbis olyat, akinek középfokú szakmai végzettsége van.

A diákmunkák nagyon gázosak? Vagy nem is nagyon lehet találni?

Azért kérdezem, mert azt gondolnám, az egy kicsivel egyszerűbb.

Igaziatommaki2 2012.08.24. 16:53:15

Engem azért utasítanak vissza az asszisztensi munkaköröknél, mert "túlképzett" vagyok (több diploma, több nyelv), barátnőmet meg azért, mert "csak érettségije" van. Én amondó vagyok, hogy akit fel akarnak venni, azt fel is veszik, akit nem meg, ott jönnek a kifogások sajnos.

Allaskereso 2012.08.25. 15:55:49

@Igaziatommaki2: Igaz, engem sosem fenyegetett (sajnos) az a veszély, hogy túlképzettség miatt nem vetek volna fel (ugyanis még most sincs papíron szakmám), de lenne néhány ötletem. Kérlek, igazíts ki, ha nem jól tudom.

Az egyik: ha van egy tanári és egy kereskedelmi diplomám, és egy tanári hirdetésre jelentkezem, akkor miért írnám oda a kereskedelmit is? Én nem írnám bele a cv-be.

A másik: azt szoktam hallani, hogy nem veszik fel az illetőt, mert "túlképzett" (ez olyan humoros kifejezés, szerintem SOHA nem lehet valaki egy élet alatt túlképzett... na mindegy), és több fizetést kell neki adni. De én úgy tudom, hogy csak abban az esetben számít pl. a diplomás minimálbér, ha a munkakör megkívánja annak használatát. Ha nem, akkor nem számít. Ha el lehet végezni 8 általánossal is, akkor csak a 8 általánosra vonatkozó minimálbért kell kifizetnie a cégnek minimálisan.

Vagy tévedek?

Igaziatommaki2 2012.08.25. 18:42:26

Így van, a fizetést jól írod, és én is mennék már nettó 60ért is dolgozni, de erre mondják, h úgyse elégítene ki a munkakör és lelépnék az első adandó alkalommal, ha lenne jobb lehetőségem, na de ki nem lépne le, ha lenne jobb lehetősége?! A másik oka pedig, hogy félnek az embertől. Nem fog a hr igazgató maga mellé felvenni egy olyan embert generalistának, aki nálánál több nyelven beszél és jobban és jobbak az iskolái is, mert konkurencia. Ha még netán nőnemű is a pályázó és szép is, akkor kész kudarc. :-D

Igaziatommaki2 2012.08.25. 18:48:16

Mármint, ha a hr igazgató is nő! :-)
Igen, ha 2 diplomád van, egyiket le lehet tagadni. de ha az a baj, h van diplomád, akkor is letagadhatod, csak akkor arra az 5 évre be kell hazudni vmit, hogy mit csináltál addig. Pluszban, ha a diploma utáni időszakban az állásaid is diplomás állások voltak, akkor azokra is hazudni kell. Példa: Közgáz egyetem, majd 5 év Pénzügyminisztérium osztályvezető, akkor eccer hazudsz, h nincs közgázod, behazudsz helyette 5 évet, hogy vhol dolgoztál ÉS mivel a Pm osztvez állásról azért feltételezni lehet, h nem érettségizett kötött állást, oda is be kell hazudni, hogy csak iktatóskislány voltál ott. És így tovább az összes állásnál...:-(((

Allaskereso 2012.08.25. 19:37:21

@Igaziatommaki2: Teljesen jogos, hogy nem szeretik, ha képzettebb vagy náluk.

Ezt így nem gondoltam végig. :( Azért milyen durva országban élünk már, hogy le kell tagadnod, hogy miket tudsz és miket tanultál!

Egyszer nyári munkán egy HR-cégben egy középvezetői állásra kellett ajánlatokat gyűjtenem, mert nem volt rá elég jelentkező. Felhívtam adatbázisból embereket, akik ennél magasabb beosztásokra jelentkeztek korábban, hogy tudnak-e valakit esetlegesen ismerősi körből. Több mint a fele azt mondta, hogy nem tud, de őt érdekelné. Hiába mondtam, hogy az ott megjelölt fizetési szintjét sajnos nem üti meg, de "tudom, nem baj!"... :(

Külföldi álláslehetőség esetleg?

Igaziatommaki2 2012.08.25. 19:51:25

@Allaskereso: 40 éves nőnek nem buli már 6-8 másik emberrel szoroskodni egy londoni albérletben és csaposnak lenni egy pubban. Amúgyis csak cselédmunkák vannak kint is,kiv. ha orvos, ápoló, mérnök, IT-s vagy. Irodai dolgozó nekik se kell, köszönik szépen.

Allaskereso 2012.08.25. 20:11:33

@Igaziatommaki2: Ezek rémhírek. Nekem néhány hónapja ment ki egy ismerős pár (40 év körüliek), egyelőre cégeket takarítanak Dániában, de nagyon jól vannak, már találtak állást, keresnek és ráadásul megjavult a házasságuk is. ;) A nő munkaügyis volt itthon, a férfi nem tudom.

Ha ennyire kilátástalan itthon, és ha valaki ténylegesen beszél nyelve(ke)t, érdemes lehet utánajárni, hogy ténylegesen mi a helyzet. Én elég jókat hallok azoktól, akik kint vannak. Általában Koppenhágában, nem Londonban.

De nem akarok okoskodni, csak egy ötlet volt. :)

Igaziatommaki2 2012.08.25. 20:44:06

Igen, a "pár" más. :-) A páromat nagyon ideköti a munkája, plusz van egy beteg anyukám, akit én ápolok. A takarítás is cselédmunka. :-)

Allaskereso 2012.08.25. 20:49:12

@Igaziatommaki2: Tény, az sokkalta szerencsésebb helyzet. Igen, így érthető, hogy ez nem út.

Igen, a takarítás is cselédmunka. :)

Igaziatommaki2 2012.08.26. 07:25:55

@Allaskereso: Tudod nem is az a baj önmagában, h vki trógermunkákat végez. Ezzel nincs baj. Az a baj, h ebből nagyon kevés ember tud előrelépni. Ha pl. egy IT mérnök először csaposként kezdi, majd miután megtanulta a nyelvet 2-5 év után felveszik dolgozni egy multihoz, akkor az jó. De ha egy érettségis vagy egy magyar-töri szakos bölcsész kezd el csapozni/takarítani/bébiszitterkedni, ha meg is tanulja vagy eleve már jól tudja is az ország nyelvét,hova lép elő? Hacsak nem nagyon fiatalon megy ki, és tud finanszirozni egy angol egyetemet.max. ő lesz a takarítók supervisere. És az se véletlen, h az ilyen cselédmelókra fiatalok mennek ki. Nemrég írta egy csaj a blogjába, aki kiment pont csaposkodni, h ezt a tempót 2 évig lehet bírni, belerokkan az ember.

Igaziatommaki2 2012.08.26. 07:30:15

Halkan jegyzem meg (ismervén a Hr-esek világát), h attól, h kint 2 évig trógerkedsz és ezt beleírod a CVdbe, ettől nem lesz itthon jobb állásod, sőt állásod se biztos! Jól megtanulod a nyelvet (feltéve, ha nem filippik meg lengyelek közt dolgozol), de ezt itthon is meg lehet tenni (én se voltam kint).
Sőt! Jobbat mondok. Van egy ismerősöm, 30 éves nő/lány, aki kint végzett Irorszában egy fősulit, itthon szintén 1et, 2 ffokúja van, 1 kfokúja, dolgozott kint 2 évig (releváns állásban, szakmához kapcsolódóan Íro-ban) és a lány idén jan. óta munkanélküli! Félnek tőle, okos lány.

Allaskereso 2012.09.17. 22:23:08

@Igaziatommaki2: Én azt gondolom, hogy ha az ember nagyon igyekszik, azért lehet találni lehetőségeket. Hogy hová lép elő? Pl. egy barátnőm kint takarított (nyelvtudás híján) Dániában, pár éve ment ki. Azóta már nem takarít, hanem kiépített egy takarító céget. Mellette összeszedett egy pasit és már babájuk is van. Kb. féléve volt itthon, tök lelkes és boldog. Azért ilyenek is vannak...

Egy volt kollégám kiment gyerekestül, barátnőstül Angliába. Gyárban kezdte, most postásként dolgozik. Az az eredeti (magyar) szakmája. A kislánya nyomja kint az általánost, már két nyelven beszél folyékonyan. A barátnője még gyárazik, de mellette egy szaktanfolyamot csinál angolul, hogy jobb állása lehessen. Kifizette a régi hitelét, már gondolkodnak a lakástakarékban.

Lehet, attól még nem sokkal lesz könnyebb a helyzete, ha kint dolgozott. Ez igaz. Ha viszont van egy élő nyelvtudása, akkor viszont mindenképpen előnyben van.

Amúgy én azt gondolom, hogy sokszor az a baj, hogy csak a problémát látjuk, abban gondolkodunk, hogy miért NEM, ahelyett, hogy azt néznénk, hogyan lehetne megoldani. Nem a megoldást kutatjuk, hanem hogy ez a lehetőség miért nem jó, az a lehetőség miért nem jó. :( Ami lehet, egyfajta magyar mentalitás, de szörnyű. :(

Ananké 2013.01.15. 22:51:50

Nagyon rosszul látod a dolgokat. Húszas évei elején, gyerektelen, független nő könnyen talál állást. Kisgyerekes anyák, 45-50 év felettiek viszont le vannak teljesen írva. Én ott van az olyan, mint pl. én is aki elvégzett két egyetemet is és nem talál állást, mert "nincs tapasztalatod a szakmában". Diplomásként elvárják, hogy már tapasztalt szakemberként pattanj ki az egyetem padjaiból, lehetőleg legyél huszonéves, független és a következő min. 10 évben gyereket se vállalj. Végzettségem szerint HR-es vagyok, jeles diplomával, de sehová nem tudok elmenni, mert mindenütt 2-5 év tapasztalatot kérnek. Pl. mikor egyszer már nagyon meguntam a "köszönjük, de nem önt választottuk" leveleket, személyesen vittem be a CV-m. HR-est kerestek az egyik Bp.-i kerület egyesített bölcsődék központjába. Az igazgatónő fogadott, aki mikor meglátta, hogy két egyetemet is elvégeztem, megjegyezte: "na látom maga az az ide-oda csapódó fajtájú". Köpni, nyelni nem tudtam, de azért elmondtam neki, hogy nem sikerült állást találnom a bölcsész/tanári diplomámmal és míg GYES-en voltam a két gyerekemmel, esti tagozaton megpróbáltam egy másik szakmát is kitanulni. Erre az volt a válasz, hogy mivel nincs gyakorlatom a szakmában, nem tudnám elvégezni a feladatokat, nem merne rám bízni semmit. Mondtam neki, hogy valószínűleg az egyetemen csak tanultam valamit a szakmáról, főleg, hogy jeles minősítésű a diplomám (ami a Corvinuson különösen értékelendő kéne, hogy legyen). Hozzáteszem, hogy elvégeztem egy TB ügyintéző-bérszámfejtő OKJ képzést is. Számtalan gyakornoki állásra is jelentkeztem, 0 fizetésért, de oda se vettek fel, mert nappali tagozatos diákot várnak (rá van állami támogatás). Hát ez van. tanultuk, hogy az álláskereső általában 8 hónap után adja fel, azt mondtam anno, hogy á ez hülyeség, ki kell tartani, nem szabad feladni! Aztán az ember sorra kapja a pofonokat, a sok elutasítást, megaláztatást interjún (nekem ilyen is volt: azt mondta az illető vesszek össze magammal, hogy lássa hogyan kezelem a konfliktust. Persze nem tettem. meg olyanokat mondott, hogy nem érti miért is jelentkeztem ide, mert gyerek mellett nem lehet túlórázni, pedig itt ez elvárás. A Magyar Közigazgatási Intézetben történt), hogy belefásul, megtör. És akkor jönnek az ilyen huszonévesek, mint te és osszák az észt, hogy "nem értem, hogy nem talál munkát, blablabla, pedig én aztán találtam, blablabla..." és akkor az embernek ilyenkor még az életkedve is elmegy. Ja és két nyelvvizsgám is van, egy felsőfokú angol és egy alapfokú francia. De persze biztos bennem van a hiba...
Az egyik nap valaki, ironikusan, azt mondta nekem, hogy nem várhatom el, hogy mindenem meglegyen: iskola, gyerek meg munka is! Hát ez Magyarország, ilyenek itt az emberek. El kell menni innen, aki csak teheti meneküljön ebből a posványból! Itt nem becsülik meg a dolgozó embert, az anyát, az értelmiségit.

Allaskereso 2013.01.16. 15:09:51

@Ananké: Köszöntelek! És köszönöm a hozzászólásod. :)

Nem vagyok húszas éveim elején álló, független nő, ahogyan írod. Gyermekem valóban nincs, de már találkoztam olyan céggel, ahol hátrány volt, mivel majd szülni fogok szerintük hamarosan, és jól otthagyom a céget, ráadásul fizethetik utánam a fizetnivalókat. :) Durva, nem?

Amúgy a tapasztalataim nagy részét nem csak "magamból" merítettem, hanem másoktól, akik más cipőkben járnak. Ami nálam a leginkább problémás volt, hogy semmilyen papírral (mikor elkezdtem a blogot, még egy érettségivel sem) rendelkeztem. Így kellett valamit megpróbálnom. Gyakorlatilag 8 általánossal. És mivel a cégek felvételkor nem mérnek IQ-t, sem műveltséget, sem tanulási képességet, mindegy volt, hogy egyébként mit tudok, hiszen nincs róla "bizonyítékom". És mégis sikerült nem is rossz munkákat, állásokat megcsípnem.

Meglepő, amit írsz. 3 személyt is ismerek, aki HR-esként dolgozik semmilyen korábbi tapasztalattal és semmilyen HR-es diplomával. Az egyikük közel 6 éve van a szakmában, a másikuk (igaz, ő jelenleg főiskolán tanul többek között egy kis HR-t is) másfél-két éve, a harmadikuk pedig 5 hónapja. Ez számomra azt mutatja, hogy mégis lehetséges. Az egyikük kisgyermekes.

Mondanak érdekes dolgokat interjúztatók. Amit Neked mondtak, számomra felháborító és elfelejteném az egészet úgy ahogy van. Van egy barátom, egy cégvezető férfi. A cége közel 20 éve van a piacon, amely a szakterületén (sőt, szerintem minden területen) jelentősnek mondható. Egyszer beszélgettünk és elmondtam neki, hogy több olyan hellyel találkoztam, ahol (ahogyan Te is írod) a tanulás valami rossz dolog. Abból az apropóból mondtam neki, mert éppen azért nem vettek fel valahová, mert elmeséltem lelkesen, hogy tovább szeretnék tanulni. A fickó el sem akarta hinni, mert számára, ha valaki sokat tanult, illetve jelenleg is tanul, az tiszteletre méltó és előbbre való a többieknél. Neki értelmes emberek kellenek, akik képesek fejlődni és elvégezni a munkát.

Sajnálom, hogy azt gondolod, hogy osztom az észt. De megértem a nézőpontodat. Bár mint már több cikkemben is írtam, nem csupán a magam "okosságait" írtam ide, hanem többféle szakmai anyagból, szakmabeliektől, hivatásosoktól és többek tapasztalatáról írtam le azokat, amelyeket én a meglátásaim (és az eddigi álláskeresésben eltöltött időm) alapján igaznak és használhatónak vélek.

Sok sikert Neked, remélem, minél hamarabb megtalálod a számításodat. Akár a hazai "posványban", akár külföldön.

Ananké 2013.01.16. 16:08:47

@Allaskereso:
Szia! Akik mostanában helyezkednek el többnyire ismerősön keresztül teszik, 4-5 éve még más volt a helyzet.
Ismerek én is olyant, pont a szomszédom, akinek az egyik rokona a közeli jegyző irodájában dolgozik, szólt neki, hogy épp nyugdíjba megy valaki, beajánlotta, felvették. Ez így működik. Én három gyerekkel és a gyerekek számából adódóan összesen 8 év GYES-el magam mögött, 5 év nappali tagozatos egyetemi évekkel, több, mint harmincöt évemmel le vagyok már írva. Az olyan gyerekesek esetében, mint pl. én is, ahol nincs semmilyen nagyszülői segítség, csak olyan munkát tudunk vállalni ahonnan négykor fel lehet állni, mert a gyereket el kell hozni az óvodából, iskolából. Mi túlórázni sem tudunk, ugyanezek okok miatt, ezt pedig sehol nem szeretik. Ilyenkor elgondolkozhatna egy két miniszterünk, miért is nem vállalnak gyereket a nők, vagy miért csak későn. Nem fogod elhinni, de az egyetemen volt egy tanárom (neves szociológus) ő azt tanította nekünk, hogy GYES/GYED-ről visszatérő nőt ne alkalmazzunk, mert a nők az otthon töltött idő alatt ellustulnak, hamar kifáradnak a munkában, már dél körül kidőlnek. Ugyancsak az egyetemen munkaügyi statisztikákkal is foglalkoztunk és volt egy olyan adat, hogy az állások több, mit 90%-a ismerősön keresztül töltődik be. Én bevallom szégyenlek könyörögni az ismerőseimnél, de volt olyan, hogy volt csoporttárs ígért segítséget, majd miután nem jelentkezett egy ideje, rákérdeztem, az volt a válasz, hogy egy nemtudomkinek a nemtudomkije kapta meg az állást (egy minisztérium HR osztálya volt).
Elnézést ha az előző posztomban néhol nyersen fogalmaztam, de már nagyon elegem van az olyan megjegyzésekből, hogy "nem értem miért nem találsz munkát". Egyébként dolgozom, zöldséget szortírozok, csomagolok egy nagy raktárban, kb. 5-6 fokban. De voltam takarítónő is belvárosi menő szállodában. De időszakosan más hasonló munkáim is vannak. Az gyerekeim iskolájában számos szülővel beszélgetek, el sem hinnéd hányan vannak az én helyzetemben, gyerekes anyák. Csak hát mi láthatatlanok vagyunk a világ számára. Sokuknak ételre sincs pénzünk, vagy rendes ruhára, sajnos többen is vannak csak 8 osztállyal, szakma nélkül, de sokat nem vesztenek, karrierileg, pénzileg ugyanott vannak ahol én.

Végszóként ajánlom figyelmedbe a köv. cikket. Igen sokat mond a mai világról: www.theatlantic.com/infocus/2012/06/not-where-they-hoped-theyd-be/100320/?fb_action_ids=456208651099927&fb_action_types=og.recommends&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582

Szia.

Ananké 2013.01.16. 16:34:36

Azt még elfelejtettem mondani, hogy annak ellenére, hogy a létező összes állásportálon regisztrálva vagyok, és hetente 2-3 helyre elküldöm az önéletrajzom (bár már görcsbe rándul a gyomrom ha csak megnyítok egy álláshirdető oldalt) pontosan másfél éve egyetlen egy állásinterjúra se hívtak el! Eddig összesen 2 helyre hívtak be, az egyik az említett hely volt, a másik helyen pedig túlórákat, külföldi utakat kelett volna vállalni, így már az interjún megegyeztünk, hogy nem egymást keressük. Még volt egy , de ott átvert egy MLM-es, azt mondta HR-t keres, aztán az interjún kiderült biztosításokat kelett volna árulnom a rokonoknak/ismerősöknek. Az önéletrajzom a lehető legjobban van megírva, van a Corvinuson lehetőség, hogy végzett diákoknak több éves tapasztalattal rendelkező szakemberek segítenek a lehető legjobb önéletrajz megírásában. Voltam ott és kifejezetten tetszett a a CV-m az illetőnek. Biztos nem itt van a gond. A gond az, hogy elmúltam 30, vagy három gyerekem és nincs megfelelő szakmai tapasztalatom. Pl. bér és TB ügyintézői állás több is van meghirdetve, de mindenütt 3-5 év tapasztalatot kérnek...

De mesélek egy másik esetet is: egy ismerősöm, akivel együtt dolgozom a csomagolóba, MALÉV stewardess volt, most munkanélküli, negyvenéves, nem sikerül sehol állást találnia.

Bálintné Milákné 2015.03.28. 15:57:22

Kedves nyilatkozó, ne haragudj nem tudlak neveden szólítani,mert inonim vagy. Nem értek egyet Veled, viszonylag nem nagy, de városban élek, szociális munkás diplomám van. Másfél éve vagyok munkanélküli. Persze ebből sikerűlt közmunkásként hat és fél hónapot dolgozzak. Múlt év decemberében sikerült egy pályázatot elnyernem, jan.5-én elkezdtem a munkát, közölték Velem,hogy fel kell mondanom a közmunka szerződést, mert csak így tudnak szerződést kötni Velem. Megtettem, sôt a bérletet is megváltottam,mert a munka a szomszédos községben volt. Másnap
közölték Velem nem kötnek szerződést. Az indok: elgondolgoztak azon mi lehetett az oka, hogy 38 évi közigazgatási múlttal miért szünt meg a munkaviszonyom, hozzáteszem közös megegyezéssel.
Igy aztán se közmunka, se másik. Sőt jövedelem sincs. Megélhetési gondokkal immár 3 hónapja. Persze nem ez volt az egyetlen munka amit megpályáztam. Volt amire kaptam, volt amire nem, választ. Tudod kedves nyilatkozó, ha abban a szférában akarok elhelyezkedni amihez értek, amit szeretek, kötött a bér, az esetemben nem kevés. A maszek 68.000 ezret ad tisztán napi 12 óráért. Te vállalnád? Hát ezért vagyok Én munkanélküli, az őrület határán, mert nagyon szeretnék dolgozni, hogy meg tudjunk élni.De 56 évesen, hiába próbálok ápolt, és megfelelő külsőt mutatni, mert most ez kell, nem megy senkinek nem kellek.

Allaskereso 2015.07.15. 13:51:25

@Bálintné Milákné: Kedves Asszonyom! Igen, ahogy írtam is, a kor illetve a lakóhely szerintem is komoly gondokat tud okozni. A cikk olyanokhoz szólt elsősorban, akik egy ideálisnak mondott korcsoportba tartoznak (nagyjából), rendelkeznek egy rendes végzettséggel és olyan helyen laknak (Budapest illetve nagyváros), ahol azért lehet (valamilyen) munkát találni.

Írta, hogy "a maszek 68 ezret ad tisztán 12 óra munkáért" és hogy vállalnám-e. Hát, ez attól függ, hogy van-e olyan hátterem (férjem, családom), amely lehetővé teszi, hogy ne vállaljak el egy munkát... De jó szívvel semmiképpen sem.