Hurrá, állást keresek! :(

Ezen az oldalon olyan lehetőségeket gyűjtök össze, amelyekkel megpróbálkozhatsz az álláskeresés során. Olyan ötleteket, tippeket is találsz blogomban, amelyekre talán sosem gondoltál. Ha kérdésed, mondandód lenne, de nem akarsz vagy nem tudsz hozzászólni a cikkekhez, írj a hurra.allast.keresek@gmail.com címre. De a Facebook oldalamon is szeretettel látlak. Sok sikert az új munkádhoz! :)

Kövess minket a Facebook-on!

Utolsó kommentek

Mekkora a munkánk értéke?

2012.04.03. 11:33 Allaskereso

Ez a mostani bejegyzés lehet, hogy többeket eltántorít attól, hogy tovább olvassa a blogom, vagy mérges lesz, esetleg indulatok szította hozzászólásokat kapok majd. Mivelhogy kemény és nem kertel.

Ezért már így az elején leszögezném, hogy nem áll szándékomban senkit sem bántani, kritizálni vagy leértékelni. Már csak azért sem, mert az itt leírtak rám is jellemzőek, így ostoba lennék, ha másokat ezért megvetnék. :)

Az egész téma a napokban körvonalazódott meg bennem. Néhány nappal ezelőtt, amikor kora hajnalban (még sötét volt) ültem a teli buszon munkába igyekezve és úgymond kihallgattam a mellettem ülő két ember (egy 30-as nő és egy férfi) beszélgetését. A hölgy a BKV-nál dolgozhatott, mert BKV-logós dzseki volt rajta. Magyarország jövőjéről beszélgettek és a külföldi munkáról, mint megoldásról. A nő elmondta, hogy nem tudja, mi lesz, mert júniusig hosszabbították meg a szerződését. A férfi szerint is elég rossz a helyzet itt és ki tudja, mi lesz még. Az nem vetült fel, hogy bármelyikük kimenne, csak arról, hogy "aki teheti, menjen".

A másik "ihletadó" eset is nemrégen történt. Valaki megosztotta a Facebook egyik állásgyűjtő oldalán, hogy a Rossmann-nál több embert is keresnek. Konkrétan a cég egyik HR-ese írta ki. Ehhez hozzászólt egy nő, hogy ő jelentkezett a cég honlapján, de válaszra sem méltatták.

Először is, a modorról már beszéltünk korábban.

Másodszor az jutott eszembe, hogy mennyit érek én és mennyit érnek az én képességeim és termékeim. És most ezt nem amolyan romantikus értelemben gondolom, hogy az Ember értéke és effélék. Hanem ténylegesen, például hogy mennyire vagyok pótolható, mennyire tisztelnek, mennyire érek el komoly eredményeket stb.

Miért várom el, hogy fizessenek havi 250 ezret egy olyan munkáért, tevékenységért, amelyet túlzások nélkül több százezren képesek elvégezni kortól, nemtől függetlenül?

Elég sok minden érdekel a legkülönfélébb dolgoktól kezdve, mint a repülés vagy a járványügy, a leghétköznapibb dolgokig, mint a főzés vagy a pénztárgépkezelés. De nem vagyok tanult, igen kevés szakterülethez értek, a legtöbbhöz meg egyáltalán nem profi módon, hanem csak valamennyire. Most mindegy is, hogy miért van ez így, de így van. Ráadásul, amiben igen sok a gyakorlatom, az tucatszakértelem és rakásszámra vannak emberek, akik nálam sokkalta jobbak benne.

Sajnos, igen nehéz ezzel szembenézni. Miért keresnék többet, mint 120 ezer Ft, amikor nem vagyok egy felelősségteljes pozícióban, alig van iskolám és csak pár éves a tapasztalatom a fentebb említett tucatszakmákban? Bizony, én sem fizetnék magamnak többet. :(

Egy HR területen dolgozó üzletember mondta egyszer, hogy pótolhatatlannak kell lenni. Ő a komoly képzettségben látja a megoldást. Nem feltétlen csak egy diploma, hanem akár afelett vagy több diploma, vagy egyéb szakképzések, tanfolyamok, továbbképzések és hatalmas gyakorlat. Az sem mindegy, hogy miben.

Egy korábbi munkahelyemen panaszkodott az egyik kolléganőm, hogy kevés a fizetése. Kérdeztem, hogy "és keresel másik munkát?". A válasz: "neeem, hát most vettek csak fel." Felvetettem, hogy gondolkodott-e a külföldi munkán, hogy kimenjenek a párjával. Válasz: "Ááh, Pestre is nehéz volt feljönni, hiányozna a családom, így is ritkán látom őket." Továbbtanulás? Munka mellett?!? Persze, hogy nem.

Akkor mire a panasz? Nem akarunk semmit, ami esetleg nem annyira "kényelmes", de elvárjuk, hogy rengeteg pénzt kapjunk érte cserébe.

Ti mit gondoltok erről? És a külföldi munkáról? Bevállalnátok ilyesmit? Kíváncsi vagyok a véleményekre a fentieket illetően.

4 komment

Címkék: jövő külföldi munka munka értéke

A bejegyzés trackback címe:

https://allasom.blog.hu/api/trackback/id/tr184360857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felhasználási feltételek (törölt) 2012.04.09. 14:14:06

Teljesen egyetértek azzal, amit mondasz. Akinek kevés a fizetése, az viszont lehet, hogy nem azért akar többet, mert úgy gondolja, hogy megérdemli, hanem azért, mert nem tud belőle megélni. Ez a szomorú.
Van aki nem tud megélni a családja nélkül, elszakadni a megszokott környezettől. (Nekem is van ilyen ismerősöm) Persze csak magával "szúr ki", ha emiatt nem vállal el külföldi munkát, de ha itthon el tud helyezkedni, akkor nem is kell ezzel foglalkoznia. Meg ugye már beszéltünk arról a bizonyos indulási tőkéről, 0 forintból nem lehet elindulni a nagyvilágba. Vagyis lehet, de azt inkább kalandtúrának nevezném :)

Allaskereso 2012.04.10. 18:15:45

@felhasználási feltételek: Jogos, amit írsz teljesen. A dolog lényege az, amit legalábbis magamnál és többeknél tapasztaltam, hogy néha az ember szinte semmilyen áldozatra nem hajlandó (tisztelet a kivételnek természetesen), de pénz legyen és sok. És ne kelljen érte túl sok mindent tenni. És az se legyen megerőltető. :)

Meg aztán akkor minek a panasz, ha semmiféle megoldásra nem hajlandó az illető.

Van egy-két ismerősöm, aki tényleg komoly pénzeket keres és valóban abból él, amit ingyen is csinálna, de mindegyikük kő keményen szétdolgozta és/vagy széttanulta magát és egyikük sem volt rest hétvégéken is 7-kor kelni meg ilyenek.

Én egy időben sokat nyafogtam a munka miatt, ez ezért nem tetszett, az azért. Korán kelni nem volt kedvem, messze járni nem nagyon akartam... Szóval, persze, hogy nem találtam semmit. Aztán, amikor már nagyon kellett, akkor hirtelen lett. Igaz, néha rettentő korán kelek (fél 5), de már kezdem szeretni, mert megmarad a napom nagy része. :)

lbm · http://nertars.blog.hu 2012.05.12. 19:21:03

Szerintem bátorság kell ahhoz, hogy az ember elmenjen az ismeretlenbe. De ezt pozitívumként mondom, mert én nem merném egyenlőre bevállalni, és maximálisan felnézek arra aki mer. :-) Amit a tanulmányokról írtál, az viszont azért nem ilyen egyszerű. Aki keveset keres, (bár relatív, hogy mi a kevés, és mi a sok...) az nem biztos, hogy félre tud tenni egy egy-jobb képzésre, mert ugye nem ingyen van. Ellenben tény, hogy nem lehet 200 ezres fizukat kérni ha valaki képzetlen. Ebben nagyon igazad van.
Én még azt tenném hozzá, hogy mielőtt az ember állásinterjúra megy, tájékozódjon afelől, hogy az adott pozícióban körülbelül milyen fizetések vannak. Azon belül pedig önmagának kell "beáraznia",hogy ő ebben a pozícióban mit tud nyújtani, azaz mennyi lenne a reális bér a munkájáért. Amúgy jók a posztjaid mert életszagúak :-)

Allaskereso 2012.05.13. 19:15:45

@lbm: A lényeg szerintem az, hogy az ember próbáljon szembenézi azzal, hogy mi van. Mihez ért, mit vállalna be, mik a valódi szakismeretei stb.

Szidhatjuk a munkáltató(ka)t évekig (vagy életünk végéig), hogy nem adnak nekünk sok-sok pénzt, de azért sokan nem hajlandóak igazából semmit sem tenni. Vagy legalábbis semmi rendkívülit. Van egy barátnőm például, aki évek óta nem keres másik munkát, holott gyűlöli a jelenlegit. Ráadásul azért ért egy s máshoz...

Igen, a képzés néha nagyon nem egyszerű. Sajnos. Főleg, manapság nehezítik rendesen!

Amit írtál a fizetési igénnyel kapcsolatban, azzal teljesen egyetértek.

Köszönöm szépen! :)